07/01/2026
A napokban egy hölgy hozzászólt a hirdetésemhez, ami így kezdődött: Mi lenne, ha nem a felszínen próbálnád megoldani az életedet?
Szerinte ez egy burkolt szemrehányás volt, ami arról szól, hogy felszínes vagy és ez őt irritálja, de valószínű, mást is. Nem volt bunkó stílusú, kedves volt, meg segítségként szánta. Én megköszöntem neki és átírtam az első mondatot.
De! Elgondolkoztam ezen. Nála ez a mondat elindíthatott valamit, ami miatt irritálónak érezte. Nálam viszont ő a megfelelési kényszeremet. Eddig azt gondoltam, ezen már dolgoztam eleget, túl vagyok rajta. De nem. A felszínen megoldottam, de mélyen még ott van bennem….és ez nem egy egyéjszakás kalandként fog távozni.
Ezt azért írtam le, mert sokan azt gondoljátok, hogy eljöttök egy kezelésre és varázsütésre minden megoldódik. Mint amikor bevesztek egy fájdalomcsillapítót. Valameddig hatásos, de aztán újra előjön a fájdalom.
Ti mit gondoltok erről? Gondoljátok végig, mikor, hol, hogyan éltek a másik ember elvárásainak? Miért teszitek ezt? Miért maradtok csendben? Miért nem mondjátok el a véleményeteket? Azért, hogy elfogadjanak? Vagy azért, hogy szeressenek? És itt nem arra gondolok, hogy alkalmazkodunk másokhoz, akikkel együtt élünk vagy dolgozunk. Hanem arra, amikor tényleg azért akarsz megfeleni, hogy elfogadjanak, szeressenek.
- jó jegyeket viszek haza az iskolából, mert akkor szeretnek…
- megeszem az ételt, hogy anya boldog legyen ( amúgy kihánynám, mert utálom )...
- nem megyek el a barátnőmmel kávézni, mert a férjem utálja a barátnőmet is, meg azt is, ha nem vagyok otthon, amikor ő hazaér és nem rakom elé a vacsorát...
- a munkahelyemen akkor megyek szabadságra, amikor a kollégám mondja, mert nem akarok veszekedni...
- a gyerekemnek megveszem még a huszadik legmodernebb mobilt is, mert akkor én vagyok a legjobb apa/anya...
- a feleségemet befizetem a legdrágább utazásra, mert akkor szeret...
…és még sorolhatnám.
Így már nem a saját életedet éled, hanem a másikét. Mert alárendelődsz. Te nem vagy fontos magadnak….