05/01/2026
Tényleg szükséges a rengeteg önfejlesztés és önfejlesztő tartalom a mai világban?
Én azt gondolom, hogy nem!
Ahogy telnek az évek, egyre több információ és lehetőség tárul az emberek elé, hogy gyógyuljanak és fejlődjenek.
Vannak fizetős, de ingyenes tartalmak is.
Azonban az utóbbi években olyan mértékű kacathalmaz lepte el a világhálót, hogy az valami elképesztő.
A legnagyobb probléma szerintem abban rejlik, hogy sokan robotizált működésre akarják késztetni az embert, és ezzel elveszik a valódi ént.
Az a valódi én, aki a mindennapi boldogságért „felelős”.
Mit értek robotizálás alatt:
– Kelj fel korán és meditálj
– Olvass el napi 10 oldalt egy könyvből
– Figyeld meg a pozitív gondolataidat és vezess hálanaplót
– Ne beszélj negatív dolgokról
– Írj le 10 dolgot, hogy mit akarsz idén elérni és miben akarsz sikeresebb lenni
– Ne szorongj és ne agyalj
– Tanulj meg nemet mondani és becsüld magad
És még marha hosszú ez a lista…
Nos, először is nézzünk meg néhány dolgot és tényt:
Szorongás:
Minden ember szorong. Ha tetszik, ha nem. Ha olyan esemény ér, akkor még én is szoktam.
A szorongással hozzám fordulók nagy részénél 2–3 alkalom után megszüntettem a szorongást, és pont ezért, mert megértettem velük, hogy mi az, de ehhez az kellett, hogy én is szorongjak.
Vannak emberek, akik jobban, vannak, akik kevésbé érzik.
Számos szakembert ismerek, aki szintén szorongó. Nincs ezzel semmi gond.
Sportolj, olvass, meditálj stb.:
Jó dolgok ezek szerintem is, de nem mindenkinek.
Olyan ez, mintha rádadnának egy csúcsminőségű piros kabátot. Nem mindenkinek áll jól, és nem is mindenkinek tetszik.
Az emberrel azt kellene megértetni és megtanítani, hogy keresse meg azt a dolgot, tevékenységet, amit szeret csinálni, nem pedig azt, amit mindenki csinál.
Az ember és a lélek amúgy is, ahogy elkezd bölcsülni, már nem igazán fogja – pláne nem egy idő után – kielégíteni az olvasás és társai.
Ez leginkább azért történik, mert nincs bennük érzelem.
Aki tényleg megélt valódi fejlődést, az pontosan tudja, hogy a belső „mesterkulcs” máshol van.
A másik kedvencem: ne beszélj negatív dolgokról.
De igenis kell. Főleg azokról, amik benned vannak.
A beszéd vagy az írás gyógyító hatással bír.
Valóban ne pletykálj és ne bánts másokat, de kijelenteni, hogy semmi negatívat ne mondj, egy életidegen és valótlan, sőt kivitelezhetetlen marhaság.
Szóval visszatérve az eredeti gondolatmenetre.
A mai kor egyik legnagyobb baja, hogy minden olyan robotos, szögletes lett.
A régi ember még kiment a mezőre, és egész nap csendben ücsörgött, miközben az állatai legelésztek.
A boldog élet nem feltétlenül a szokásokban rejlik – hogy mit olvasol reggel, vagy hogy hogyan eszed a tojást –, hanem abban, hogy milyen érzelmeket és kapcsolódásokat élsz meg az életedben.
Lehetsz te sikeres és gazdag anyagilag, ha legbelül romokban vagy, mert nincs, ami a szívedet táplálja.
Én sok egyszerűbb, szegény embert láttam, aki boldog volt, és tudta azt, hogy hol van az élet esszenciája.
Amikor egy ember hozzám fordul segítségért, akkor az első dolog, amiről lebeszélem és leszoktatom, az az önfejlesztő könyvek olvasása.
Engem nem érdekel, hogy XY mit írt. Engem az érdekel, hogy mi van az emberben.
Milyen ingerek, érzelmek, sebek és milyen erények.
Mit kell foltoznunk, gyógyítanunk, és mi illik hozzá.
Nem az agyat akarom bővíteni, mert azt majd a lélek megteszi, ahogy haladunk előre az úton.
Itt érző emberek vannak, akiknek nem pozitív gondolkodásra, hanem tiszta és magas minőségű érzelmekre van szükségük.
Ameddig nincs érzelem, addig nincs boldogság sem.
Ezt vette el a mai világ az embertől. Az érzelmeket.
Lett helyette rohanó világ. Csili-vili márkák. Önfejlesztés orrba-szájba, és értékrend nélküli emberek, akik keresik azt, hogy hogyan lehetnének jobban, csak az a baj, hogy utóbbira már egyre kevesebben tudják sajnos a választ.
Zsóri Péter
