17/11/2025
Igen, a környezet, a nevelés meghatározó, főleg, ha a talaj, a befogadó akarata is hozzájárul mindehhez🥰
Gratulálok a dráma tagozatos volt pedagógusaimnak, Sineger Juliannának és Keserű Imrének a Déry-díjhoz! 🤍🙏
Az általános iskolában, Szegváron, nagyon nehéz volt velünk. Fegyelmezetlen osztály voltunk, és emiatt tanulni is iszonyatosan nehéz volt. Nem is javasolta nekem az osztályfőnököm, hogy gimnáziumba menjek – gyenge volt az átlagom.
Milyen érdekes a sors: egész addigi életemben azt hallgattam, hogy édesapánknak sem javasolta az osztályfőnöke, hogy gimnáziumba menjen. Juszt is technikumba ment – vagy ahogy akkoriban hívták, szakmunkásképzőbe –, hogy így álljon bosszút. Hát, nagy bosszú volt. Egész életében sajgott miatta a lelke.
Nem volt kérdés: ha törik, ha szakad, én gimnáziumba megyek.
Olyan alacsony pontszámom lett a felvételin, hogy amikor Keserű Imre meglátott, és megtudta, hogy be akarok iratkozni, megijedt. Azt hitte, tévedés történt, mert úgy emlékezett, hogy engem nem is vettek fel.
Biztos már akkor is kevés volt a gyerek. Először azt hittem, viccel. Jó színész a Keserű Imre – de akkor tényleg meg volt ijedve.
Így lettem én drámás, hála a mindenható Jóistennek! 🤍
Hajtós, tanulós osztály voltunk. Nem rögtön az elején, de másodikra másfél jegyet javult az átlagom a szegvárihoz képest. Ennyit jelentett a környezet. A támogató közeg, ahol nemcsak a pedagógusok akarják, hogy tanuljunk, hanem az osztálytársak is. Szegváron éreztem meg először, hogy a közösség mennyire le tud rombolni, és Szentesen pedig azt, hogy mennyire tud építeni. Hogy milyen erő van abban, ha támogatást kapok a tanároktól és az osztálytársaktól is.
Azt hiszem, sosem lehetek elég hálás a drámatagozatos tanáraimnak, akik türelemmel, szeret***el és odafigyeléssel neveltek.
18 éve vagyok pedagógus. Igyekszem továbbadni azt a szellemiséget, azt a fajta szeretetet, amit én kaptam tőlük.
De még mindig nem adhattam eleget fizetségül. 🤍
Fotó: Czabán György