17/09/2025
MERKÚR-SZATURNUSZ SZEMBENÁLLÁS
——A Múlt hangja
Ezekben a napokban az égbolt egyik oldalán (a Kos és Halak jegyek határán) sorakoznak a Neptunusz, a Szaturnusz, valamint a karmatengelynek a Felszálló csomója. Míg velük szemben a Leszálló oldalon, a Szűz jegyében, a Merkúr és a Nap áll. A Merkúr-Szaturnusz szembenállás szeptember 17-én, a Merkúr-Neptunusz oppozíció 18-án pontosodik be. Néhány nappal később, a megfogyatkozó Nap először a Szaturnusszal (szept. 21-én), majd a Neptunusszal (szept. 23-án) lesz egzakt oppozícióban - és mindez az őszi napéjegyenlőség kapujában.
_________________
Az előttünk álló ősznek a fókusza marad a múlttemetés, az összegzés, az elengedés, a gyász, valamint a testi-lelki-szellemi rendrakás. A könnyek most tisztítják az utat az Újnak. Az erős, intenzív vagy megható érzelmek pedig a végső búcsút, valamint a lezárást segítik.
Az örökség, amit magadban hordozol, nem pusztán genetikai.
A jelent átható sorsmintáknak a meghatározó része a transzgenerációból, a családfa mélyéről, az felmenők történeteiből és tapasztalataiból ered. Néma fájdalmak, kimondatlan mondatok munkálnak benned – akár tudod, akár nem. Van, aki annyira próbál ebből menekülni, hogy kitépi a gyökereket, elhagyja a szülőföldjét vagy akár nevet is változtat. Mert azt érzi, hogy hogy a múlthoz csak a magány és a megugorhatatlan szomorúság tartozik. Ha pillanatokra sikerül is kapcsolódni azokhoz az ősökhöz, akinél ott volt az erő és akik azt súgják: „Előre menj!” – rögtön felugrik a kérdés: de azt, hogyan?
Talán benned is ott a dilemma: ha csupa túlélő emberrel voltál körülvéve, akinek a létezése az állandó fenyegettségről és a veszteségekről szólt, vajon honnan kellett volna tanulnod arról, mi is az az öröm, a szépség vagy a bizalom?
Ahogy a Szaturnusz mester a Halak utolsó fokain visszatekint a mélytudattalan üres és fagyos celláiba - ide a karma terének a borús jégvermébe, most szinte lefagyasztja és mozdulatlanná teszi az időt. A múlt súlya kemény cementté válik, amely megköt és bénulttá tesz.
Miközben a felső részed már szabadon szállna, a vállaid lefelé húznak. Ahogy az egyik lábad mozog és mozdulna, a másik még a sárba ragad. A hátadban is érzed az ellenállást; fárasztó már ez a felelősség. Eszméletlen erőt igényel a visszafogás. Folyton csak készenlétben állni, miközben itt is vagy meg nem is.
Az Idő most az ősapák szavait hallatja, kiknek sorsát a DNS-edben fűzöd tovább. A feszült testtartásodban az ő befejezetlen történeteiket játszod, amellyel a feloldozást, a bűnök bocsánatát és a továbblépést remélik.
Talán most látod úgy először igazán a nagypapád szemeit, akivel sosem volt kapcsolatod.
Igen, megtörtnek tűnik, keserűnek, szomorúnak. Kemény ember lehetett, aki nem volt képes elfogadni az érintést. Hogyan is tudta volna, ha kiskorától bántották, verték. És már gyerekként is keményen kellett dolgoznia azért, hogy a rendszer végül még azt a keveset is elvegye tőle, amiért megharcolt.
A könnyei rajtad törnének fel, de most te is megállítod, visszanyomod azokat. Miképp Ő, úgy te sem tudod engedni az érzéseket. Ugyanúgy bünteted magadat a hittel, miszerint nem jár neked a sajnálkozás.
Hiába próbálnál vele – és rajta keresztül önmagaddal - kapcsolódni, nem tud veled mit kezdeni, számodra pedig még mindig ijesztő. Nem látod, hogyan kellene elfogadni, hogy Ő ilyen. Nézitek egymást: te, mint a kicsi, és Ő, az idősebb. És egyszercsak megpillantod a szemeiben a lágyságot. Már sajnálod. Próbálnád megmenteni. Szeretnéd jóvátenni. De vajon tényleg erre van szüksége?
Csak azt hallod: „Szeretni, szeretni.”
Itt valójában a TISZELET lesz a kulcs.
A tiszteletet pedig azzal tudod kimutatni, hogy kapcsolódsz hozzá és meghallgatod, ahogy mesél. Ha kíváncsi vagy rá és érdekel a története. Hiszen jó volt egy csomó mindenben, lehet tőle tanulni… Most már nincs itt… és ennek van gyásza. De a bölcsessége rajtad keresztül kommunikál és az életét azzal tudod igazán megbecsülni, hogy hogyan viszed tovább a történetét.
Most ülj le picit a lábánál, képzeld el a kedvenc viseletében és hagyd, hogy regéljen.
Arról a kislányról vagy kisfiúról, aki sokáig azt érezte, hogy a fejét valaki más mozgatja helyette. Amelyről a többi része és a teste - mint egy láthatatlan ruha, vált le. Akit beraktak ebbe a szellem testbe, amiben mintha mindenki fájdalmát egyszerre érezte volna.
Ez a lélek belecsöppent egy olyan világba, ami máshogy működött, mint ő maga. Amelyből sokáig nem kapott logikus üzeneteket és segítő visszacsatolást, ami összezavarta és aminek az lett a vége, hogy mindent magára vett. Saját magát zavarta össze önmagával. Teljesen elveszett az egészben. Mintha egyszerre húsz szerepet játszott volna el a testében, ami annyira bírhatatlan volt, hogy idővel kicsapta a biztosítékot és lefagyasztotta a rendszert.
Ez az elszomorodott kislány most a tölgyfának dől… aztán egy kiskutyával játszik, amivel egyre több biztonságot és kapcsolatot él meg.
Végül lépésről lépésre kimászik a szellemvilágból.
Mostanra egy vad nő. Sminkel. Hosszú a haja. Öntudatos macsakanővé lett. Egyenesen beszél. Ha olyan a helyzet azt mondja: „Nem. Elmentem. Sziasztok.” Mindig felszólal, ha hisz valamiben. Tudja, hogy mikor, hol és kinek adja át az üzenetét. Sok erő van benne. Tud kockáztatni. Forradalmár: onnan, ahol nem akarnak erről beszélni továbbáll, és megtalálja azokat, akik nyitottak rá és vele hasonlóan látják a dolgokat. Egy amazon. Jó nő! Nem csak kemény és határozott, de rengeteg mindent érez is. Azért néz ki ridegnek, mert egyszerre érzi és tartja a környezetét anélkül, hogy elszállna.
Ő már nemcsak túlél, hanem él is.
Nem pusztán elboldogul egy olyan környezetben, amiben nem érzi otthon magát. Hanem megéli, hogy a lelke rezdüléseivel kapcsolódik a világához. A tengelyében mindig nyugodt, hiszen pontosan tudja, hogy a lehetőségekért nem kell küzdenie - azok a bizalomból születnek, amelyben az ő akarata nem lehet benne.
Ő egyszerre az eke és a zászló.
Ekeként kapcsolódik a múlttal és a hagyományokkal, ami biztonságot ad neki. Az eke az odatartozás és a megértés élménye. Az erőforrások. A kapcsolódás az anyafölddel, a termeléssel és a teremtéssel. A hazatérés – mint gyarmatosítás. Amint a nép visszaveszi a hatalmat:
„Ez a mi földünk, megműveljük!"
Az eke a hova tudnál begyökerezni, ahonnan kinőhet belőled a potenciál. Ami megmozgatja, átmozgatja, újrahasználhatóvá varázsolja a földet, amely megfáradt és megállt. Az eke képes keményen dolgozni azért, amiben hisz, akárcsak az ősapák és ősanyák. S bár nem mindig látja, hogy mi lesz belőle, ezért van a zászló, ami irányt mutat számára. Aki motivál, inspirál, hitet ad és tartja az értéket, hogy a másik azt csinálhassa, amit kell, mégse ragadjon bele.
A zászló hálás az ekének, aki képes praktikusan megvalósítani a dolgokat itt a fizikálisban - ami az ő számára nem volna lehetséges. Hisz a zászló határozottan áll, ha kell mozog és érzékeli, hogy mi van a levegőben. Figyeli az új áramlatokat és leadja a drótot. Ő már messzebbre, a jövőbe tekint. Innen a magasból bíztatja az ekét, hogy az fel is nézzen. Hisz a felfelé nézés ugyanúgy emlékezés: miért is csinálod, miért érdemes a munkát akkor is folytatni, amikor épp nehéz.
A zászló a fej, az eke a kéz.
Most még hideg van a számukra. Kemény és fagyott a föld, amiért az ekének nehéz a munkája és a zászló is le van merevedve - nem tud szabadon mozogni a szélben. Ezáltal az üzenet átadás is le van bénulva, a kettő nem tud egymásra figyelni, hiszen magukkal, a hideggel és a túléléssel vannak elfoglalva. Most be kell hozni a képbe a Napot: az életet, ami megmelegít, olvaszt és lazít. Be kell hívni a madarakat, akik a hangjukkal nyugtatják az idegrendszert. A természetet, amely megtart mindent és amely azt mondja: „Nem kell sietni."..
{Az asztrológia az idő minőségét mutatja meg, amelyben mindannyian hasonló élményeken megyünk keresztül. Mindig köszönöm azoknak a klienseknek, akik a saját történetükkel hozzájárulnak a kollektív megértéseinkhez.}
——
SB.
© Saját Boldogságod - Belső Asztrológia
👉web: https://linktr.ee/sajat_boldogsagod
kép:: https://www.instagram.com/magnificomagazine/