03/03/2022
Egy nagyon jó kis összefoglaló. Érdemes szánni rá pár percet.
Azt mondta Kőváry Zoltán pszichológus a klímaszorongás kapcsán, hogy ez a legkézenfekvőbb jele annak, hogy nem tudjuk tovább a homokba dugni a fejünket ezzel az átható válsággal kapcsolatban".
Szóval talán joggal mondhatjuk, hogy kifejezetten normális dolog, ha az ember szorong az orosz-ukrán háborútól is. Felnőttként és gyerekként egyaránt. Szabad tehát szorongani, szabad nyomasztódni, szabad aggódni.
De ezeken kívül még további, konkrétabb dolgokat is tehetünk. Amik akár csökkenthetik is a szorongásunkat.
- Igyekezzünk feltérképezni és megérteni magunkban, hogy pontosan mitől is szorongunk (nem sorolnám a lehetőségeket, nem szeretnék szorongástippeket adni).
- Igyekezzünk a saját szorongásainkat ne a gyerekeinkbe átpakolni. Viszont tök jó, ha az érzéseinkről tudunk egy másik felnőttel beszélgetni, és az is fontos, hogy megtaláljuk azokat a módokat, amiknek a segítségével egy kicsit ki tudunk kapcsolni (mozgás, film, zene, olvasás).
- Gondoljuk végig, hogy miben tudunk segíteni: adományozás, gyűjtés, menekültek elszállásolása, direkt támogatások küldése (most látom például, hogy a Beli Buba Babahordozó Iskola babahordozó eszközöket gyűjt a kisgyerekes menekülőknek).
- Hacsak nem újságírók vagyunk, akkor igyekezzünk ne túlzásba vinni a hírolvasást, mert nem lesz sokkal több információnk, nem leszünk sokkal tájékozottabbak, viszont jó eséllyel csak még jobban fogunk szorongani.
