23/01/2026
Egy kis érdekesség és kutatás!
Globális biztonsági adatok arra utalnak, hogy a pszichedelikumok okozta súlyos fizikai mellékhatások ritkák
Adverse events associated with classic psychedelics and M**A: A real-world population-based study using the WHO pharmacovigilance database (VigiBase). December. Psychiatry Research doi: https://doi.org/10.1016/j.psychres.2025.116929
A globális farmakovigilanciai adatok új elemzése azt mutatja, hogy míg a pszichiátriai distresszről szóló jelentések gyakoriak a klasszikus pszichedelikumok és az M**A használói körében, a súlyos fizikai egészségügyi szövődmények viszonylag ritkáknak tűnnek a valós helyzetekben. A tanulmány arra utal, hogy az ezekkel a szerekkel összefüggő bejelentett szerhasználat magas arányát nagymértékben befolyásolhatja más bódító szerek egyidejű fogyasztása, nem csak a pszichedelikumok. Ezeket az eredményeket a Psychiatry Research folyóiratban tették közzé.
A pszichedelikumok fogyasztása az elmúlt években jelentősen megnőtt. Ez a növekedés mind klinikai környezetben, ahol a kutatók terápiás potenciált tesztelnek ezeknek a vegyületeknek, mind szabályozatlan rekreációs környezetben megfigyelhető volt.
Az Egyesült Államokban végzett országos felmérések az L*D és más hallucinogének használatának folyamatos növekedését dokumentálták a felnőttek körében az elmúlt két évtizedben. Míg a klinikai vizsgálatok általában azt mutatják, hogy ezek az anyagok kedvező biztonsági profillal rendelkeznek, az ilyen vizsgálatokat szigorúan ellenőrzött körülmények között, gondosan szűrt résztvevőkkel végzik.
A klinikai vizsgálatokból gyakran kizárják azokat a személyeket, akiknek összetett kórtörténetük vagy pszichiátriai előzményeik vannak, hogy biztosítsák a biztonságot és az adatok egyértelműségét. Ez a kizárási kritérium azt jelenti, hogy a vizsgálatokból származó adatok nem feltétlenül tükrözik teljes mértékben azokat a kockázatokat, amelyekkel az általános lakosság szembesül, ha ezeket a szereket természetes körülmények között használja. Hiányoznak azok az empirikus kutatások, amelyek a pszichedelikus szerek használatának biztonságosságát vizsgálnák valós mintákon.
„A pszichedelikus szerek használata, főként a varázsgombák (pszilocibin) és az L*D körül, az elmúlt években gyorsan terjedt mind a rekreációs, mind az akadémiai kontextusban. Mindazonáltal ezek az anyagok továbbra is hordozhatnak némi stigmát és tévhiteket a biztonságosságukkal kapcsolatban a nyilvánosság szemében, és nem sok kutatás történt az ezen anyagok valós használatával kapcsolatos mellékhatásokról” – mondta a tanulmány szerzője, Omer A. Syed, a Torontói Egyetem PhD-hallgatója.
„Akadémiai kontextusban feltételezhetően elméleti kockázatok kapcsolódnak a pszichedelikus szerek használatához, például a krónikus használatból eredő kardiotoxikus hatások vagy a terhesség vagy szoptatás alatti használatot követő veleszületett/fejlődési rendellenességek. Azonban gyakran nehéz pontosan és empirikusan felmérni ezeket a mellékhatásokat. Ez a tanulmány megpróbálta áthidalni ezt a szakadékot a valós mellékhatások és a feltételezett elméleti kockázatok között.”
A kutatócsoport a VigiBase-ből gyűjtött adatokat, amely az Egészségügyi Világszervezet globális, egyéni esetbiztonsági jelentéseket tartalmazó adatbázisa. Ez az átfogó adattár több mint 180 országból összesíti a mellékhatásokról szóló spontán jelentéseket. Tartalmazza az egészségügyi szakemberek, gyógyszeripari vállalatok és fogyasztók által benyújtott adatokat. A kutatók a VigiAccess nyilvános irányítópulton keresztül fértek hozzá ezekhez az adatokhoz.
A tanulmány a „klasszikus” pszichedelikumokkal, konkrétan az L*D-vel, a pszilocibinnel, a DMT-vel és a meszkalinnal kapcsolatos jelentésekre összpontosított. A kutatók az M**A-t is bevonták az elemzésükbe. Bár az M**A kémiailag eltér a klasszikus pszichedelikumoktól, klinikai és rekreációs kontextusban gyakran csoportosítják velük együtt. A csapat az adatbázisban elérhető összes jelentést megvizsgálta a kezdetektől 2025. december 14-ig.
A kutatók összesen 1573 mellékhatásjelentést azonosítottak az M**A és 394 jelentést az L*D esetében. A többi anyagra vonatkozó jelentések száma lényegesen alacsonyabb volt. A pszilocibin esetében csak 56, a DMT esetében 18, a meszkalin esetében pedig 15 jelentés érkezett. E jelentések többsége férfiakat érintett. Az adatokban a leggyakoribb korcsoport a 18 és 44 év közötti felnőttek voltak.
„Az egyik legmeglepőbb eredmény az volt, hogy míg a pszilocibin messze a leggyakrabban jelentett pszichedelikus szer a nemzeti és globális pszichedelikus specifikus felmérések szerint, az adatbázisban szereplő jelentések többsége az M**A-ra és az L*D-re vonatkozott, és a pszilocibinnal és más klasszikus pszichedelikumokkal, nevezetesen a DMT-vel és a meszkalinnal kapcsolatos jelentések száma meglehetősen alacsony volt” – mondta Syed.
Eredményeik kontextusának megadása érdekében a kutatók a pszichedelikus jelentéseket két kontrollanyaggal hasonlították össze. Az acetaminofent negatív kontrollként választották, mivel jól megalapozott biztonsági profillal rendelkezik, és alacsony a visszaélés vagy függőség potenciálja. Az oxikodont pozitív kontrollként választották, mert ismert, hogy magas a visszaélés és a függőség potenciálja. A kutatók egy statisztikai eszközt, az úgynevezett Jelentési Esélyhányadost használták a különböző anyagok specifikus mellékhatásainak gyakoriságának összehasonlítására.
Az elemzés kimutatta, hogy mind az öt pszichedelikus anyag esetében a leggyakoribb mellékhatások a pszichiátriai rendellenességekhez kapcsolódtak. Az L*D-vel kapcsolatban jelentett összes mellékhatás körülbelül 38 százaléka ebbe a kategóriába tartozott. Hasonlóképpen, a pszichiátriai problémák az M**A-val kapcsolatos jelentések nagyjából 32 százalékát tették ki. A második leggyakoribb kategória az idegrendszeri rendellenességekhez kapcsolódott, amelyek az anyagtól függően a jelentések körülbelül 11-15 százalékában jelentek meg.
A pszichiátriai panaszok előfordulásával ellentétben a fizikai szervek károsodásáról vagy súlyos fiziológiai distresszről szóló jelentések ritkák voltak. A szívbetegségek például az M**A-val kapcsolatban jelentett összes mellékhatásnak csak körülbelül 5 százalékát tették ki. Ez a szám még alacsonyabb volt az L*D és a többi klasszikus pszichedelikum esetében. A kifejezetten „túladagolásra” hivatkozó jelentések is viszonylag ritkák voltak, az L*D és az M**A összes mellékhatásának 1,1 és 1,7 százaléka között mozogtak.
A kutatók kifejezetten a terhességgel és a veleszületett fejlődéssel kapcsolatos jelentéseket is vizsgálták. Az adatok azt mutatták, hogy ezeken a területeken a szövődmények rendkívül ritkák voltak. Az M**A esetében kilenc jelentés kapcsolódott terhességi állapotokhoz, például koraszüléshez vagy halvaszületéshez. Négy, M**A-val összefüggő veleszületett rendellenességről számoltak be. Az L*D esetében egy magzati növekedési retardációról és két veleszületett rendellenességről számoltak be. A többi anyag esetében nem jelent***ek ilyen kategóriákban.
A tanulmány jelentős része a drogfogyasztásról és a függőségről szóló jelentések elemzésére összpontosított. Az acetaminofen kontrollcsoporthoz képest mind az L*D, mind az M**A szignifikánsan nagyobb valószínűséggel kapcsolódott a „szerhasználati zavar” és a „függőség” jelentéséhez. Például az L*D esetében a jelentési esélyhányados 71,1 volt a szerhasználati zavar esetében az acetaminofenhez képest. Az M**A esetében még magasabb, 129,9-es arányt mutattak.
Az oxikodonnal való összehasonlítás összet***ebb eredményeket hozott. A várakozásoknak megfelelően az oxikodon sokkal nagyobb valószínűséggel kapcsolódott a „drogfüggőséghez”, mint az L*D vagy az M**A. A pszichedelikumok esetében azonban nagyobb valószínűséggel jelentek meg „alkoholfogyasztásról”, „szerhasználatról” és „szerhasználati zavarról” szóló jelentések, mint az oxikodon esetében. A kutatók megjegyezték, hogy a „drogfüggőség” kifejezés gyakran a vényköteles gyógyszerekre használatos, míg a „drogfogyasztás” kifejezést gyakrabban illegális szerekre alkalmazzák.
A kutatók azzal érvelnek, hogy ezek az eredmények valószínűleg a „poliszubsztancia-használat”, azaz több drog egyidejű használata elterjedt gyakorlatát tükrözik. A globális felmérések következetesen kimutatták, hogy a pszichedelikumokat használók gyakran fogyasztanak alkoholt, kannabiszt vagy más rekreációs drogokat egyszerre. Az ebben az adatkészletben szereplő, alkohol-abúzussal és szerhasználattal kapcsolatos jelentések nagy száma a pszichedelikum mellett fogyasztott másodlagos anyagokból eredhet.
A tanulmány az M**A és az L*D esetében is „különböző szerekre gyakorolt toxicitásként” kategorizált jelentéseket azonosított. Ez a konkrét kategorizálás arra utal, hogy más kémiai anyagok is jelen voltak, és hozzájárulhattak a nemkívánatos eseményekhez. Mivel a VigiBase nyilvános adatai nem tartalmaznak esetszintű részleteket, a kutatók nem tudták pontosan elkülöníteni, hogy mely más anyagok szerepeltek az egyes jelentésekben. Ez megnehezíti annak meghatározását, hogy a jelentett függőséget vagy abúzust a pszichedelikum vagy az egyidejűleg szedett drogok okozták-e.
A fizikai biztonsággal kapcsolatos eredmények összhangban vannak a meglévő klinikai szakirodalommal. A szív-, légzőszervi vagy gyomor-bélrendszeri rendellenességekkel kapcsolatos jelentések ritkasága alátámasztja azt az általános konszenzust, hogy a klasszikus pszichedelikumok fiziológiailag jól tolerálhatók. Bár aggodalmak merülnek fel a krónikus mikrodozírozás vagy a hosszú távú M**A-használat potenciális szívkockázataival kapcsolatban, az ilyen események nem jelentek meg gyakran ebben az adatkészletben. A terhességgel kapcsolatos jelentések alacsony száma arra utalhat, hogy a pszichoaktív szerek terhesség alatti elkerülésével kapcsolatos közoktatás hatékony volt.
„Tekint***el a tanulmány eredményeinek értelmezésével kapcsolatos árnyaltságra, az átlagembernek nem szabad ezt a jelentést személyes kockázatértékelés vagy ítéletalkotás céljából használnia ezen szerek használatáról” – magyarázta Syed. „Általánosságban elmondható, hogy eredményeink rávilágítanak arra, hogy az L*D és az M**A használatával kapcsolatos jelentésekben hangsúlyos a kábítószer-használat és a függőség, valószínűleg más szerek és a pszichedelikumok együttes használata miatt.”
„A globális felmérések kimutatták, hogy a pszichedelikumokat használók valóban több más rekreációs szert is használnak, néha egyszerre. Ezért nehéz megállapítani, hogy a kábítószer-használattal és a függőséggel kapcsolatos megnövekedett jelentések eredményei a pszichedelikumok használatának, más szerek használatának, vagy különböző szerek egyidejű szinergikus kombinációjának következményei.”
„Bíztató módon néhány súlyosabb mellékhatás, mint például a túladagolás, a terhességgel összefüggő szövődmények, a veleszületett rendellenességek és a szívbetegségek, nem szerepeltek olyan gyakran a jelentésekben” – mondta Syed. „Ennek ellenére az embereknek továbbra is be kell tartaniuk a pszichedelikus szerek használatának elkerülésére vonatkozó jelenlegi irányelveket terhesség vagy szoptatás alatt, valamint a használat kerülését súlyos pszichiátriai, neurológiai vagy szív- és érrendszeri állapot diagnosztizálása esetén. Talán kevesebb mellékhatásról számoltak be ezekkel az állapotokkal kapcsolatban, nem azért, mert ezek nem érvényes ellenjavallatok, hanem a biztonságos és felelősségteljes használatra irányuló jobb közoktatás miatt.”
Vannak bizonyos korlátozások, amelyeket figyelembe kell venni. A VigiBase adatai önkéntes jelentésekből származnak, ami azt jelenti, hogy aluljelentésnek és következetlenségnek vannak kitéve. Mivel a klasszikus pszichedelikumok és az M**A a világ legtöbb részén továbbra is illegálisak, a fogyasztók vonakodhatnak a mellékhatások bejelentésétől bármely olyan rendszeren, amely betáplálja az adatokat a kormányzati adatbázisokba. Ez a jogi következményektől való félelem azt jelentheti, hogy a mellékhatások tényleges száma magasabb, mint amit itt rögzítenek.
„Mivel a pszichedelikumok a legtöbb joghatóságban illegális és ellenőrzött szerek, az emberek vonakodhatnak bejelenteni ezeknek az anyagoknak a mellékhatásait, mert ez azt jelentené, hogy be kell vallaniuk a használatukat egy egészségügyi szabályozó szervnek, amely jellemzően államilag működtetett” – jegyezte meg Syed. „Ezért, bár ezek a globális jelentések értékesek a mellékhatások előzetes megismerésében, ez a minta nem feltétlenül általánosítható a teljes pszichedelikum-használó populációra.”
Az adatbázisból hiányoznak a részletes betegadatok is. A kutatók nem tudták figyelembe venni a korábbi egészségügyi állapotokat, az adagolási mennyiségeket vagy a bevett szerek tisztaságát. Ez a részletesség hiánya azt jelenti, hogy a tanulmány statisztikai jeleket és összefüggéseket tud azonosítani, de nem tudja bizonyítani az ok-okozati összefüggéseket.
E korlátozások ellenére a tanulmány ritka betekintést nyújt ezen anyagok globális biztonsági profiljába a klinikai vizsgálatokon kívül. A kutató arra a következtetésre jut, hogy bár a pszichiátriai mellékhatások és a szerhasználatról szóló jelentések gyakoriak, valószínűleg más gyógyszerek használata bonyolítja őket. A jövőbeli kutatásoknak átfogóbb adatkészleteket kell felhasználniuk, hogy jobban szétválasszák a pszichedelikumok kockázatait a többféle szert tartalmazó szerhasználat kockázataitól.
„Kutatásom átfogó célja, hogy jobban megértsem ezen új terápiák – elsősorban a pszilocibin és a disszociatív ketamin gyógyszer – biztonságosságát és hatékonyságát a hangulatzavarok kezelésében” – t***e hozzá Syed. „Részt veszek a pszichedelikumok mikrodózisú adagolásával kapcsolatos vizsgálatokban is, és célom a pszichedelikumok mikrodózisú ismételt fogyasztásának biztonságosságának további vizsgálata.”
