13/04/2026
Tegnap volt egy ilyen… semmilyen napom. 😄
Nem az a fajta, amikor tényleg fáradt vagy és pihenned kell… hanem az a kis nincs kedvem semmihez hangulat.
Pedig nálam a vasárnap délután szinte mindig kondiban tellik…
Na most tegnap egyszerűen nem volt kedvem menni. Nem azért, mert ki voltam merülve… csak simán belustultam.
Aztán jött egy ilyen belső motoszkálás, hogy azért valamit mégiscsak kellene csinálni…
és így jött az ötlet, hogy elmegyek futni.
Sokan nem is tudjátok, de régen a futás nagyon benne volt az életemben.
Aztán egy időre átvette a helyét a kondi, de néha azért visszatér… most is így volt.
És annyira jól esett. 🧡
Tényleg az a fajta mozgás, ami közben egy idő után kikapcsol az agyad.
Nem gondolkodsz túl semmit, nem pörgeted a dolgokat… csak mész.
És ez amúgy tök hasonló ahhoz, amit jógában is érzünk.
Amikor már nem az van, hogy csinálod a gyakorlatot, hanem egyszerűen benne vagy.
Közben meg a tested is teszi a dolgát:
termelődik az endorfin, amitől jobb lesz a kedved, oldódik a feszültség,
meg egy kis adrenalin is, amitől kapsz egy löketet, energiát.
És tényleg… a végére teljesen más hangulatban voltam.
A jóga meg pont ezért annyira jó kiegészítője bármilyen mozgásnak.
Segít lenyújtani, regenerálódni, helyrerakni a tested…
meg visszahoz egy kicsit magadhoz is.
Ja, és idén először mentem ki a Bujtosra futni… de biztos, hogy nem utoljára. 🌿
És ami a legjobb érzés volt az egészben:
hogy büszke voltam magamra.
Mert végül nem maradtam benne ebben a jó lesz ez így is állapotban, hanem tettem magamért.
Néha tényleg ennyi kell. 🤍
