26/03/2026
Tavaszi diéták kicsit másképpen...
A népszerű GLP-1-ek története és hatása.
A GLP-1 története az egyik legizgalmasabb példája annak, amikor a természetből „kölcsönzött” molekula forradalmasítja a modern orvoslást. A történet nem klasszikus laboratóriumi felfedezéssel indult, hanem egy meglepő forrásból: a Gila szörny (Heloderma suspectum) nevű gyík nyálából, amelyben azonosították az exendin-4 nevű peptidet. A kutatók azt vizsgálták, hogyan képes ez az állat hosszú ideig táplálék nélkül stabil anyagcserét fenntartani, és eközben fedezték fel, hogy ez a molekula hasonlít az emberi GLP-1 hormonhoz. A GLP-1 egy bélhormon, amely étkezés után fokozza az inzulinkiválasztást és csökkenti a vércukorszintet, ugyanakkor természetes formájában rendkívül gyorsan lebomlik. Az exendin-4 viszont stabilabbnak bizonyult, így ez lett az alapja az első GLP-1 receptor agonista gyógyszereknek, amelyeket eredetileg 2-es típusú cukorbetegség kezelésére fejlesztettek ki, nem pedig testsúlycsökkentés céljából.
A jelenleg Magyarországon elérhető készítmények hatóanyag szinten a következők: exenatid, liraglutid, szemaglutid, dulaglutid, illetve a kettős hatásmechanizmusú tirzepatid. Ezek között a fő különbségek a hatástartamban, a receptor-affinitásban és a hatás erősségében vannak. A rövidebb hatású molekulák napi adagolást igényelnek, míg az újabb generációs készítmények heti egyszeri alkalmazással is stabil plazmaszintet biztosítanak. A tirzepatid esetében pedig nemcsak GLP-1, hanem GIP receptor agonizmus is jelen van, ami a metabolikus hatásokat tovább erősíti.
A testsúlycsökkenés mértéke klinikai vizsgálatok alapján jelentős, de nem egységes. Liraglutid esetén átlagosan 5–8% testsúlycsökkenést figyeltek meg egy év alatt, szemaglutidnál ez már elérheti a 10–15%-ot, míg tirzepatid esetében akár 15–22%-os súlycsökkenést is dokumentáltak. Ezek az adatok nagy esetszámú, randomizált vizsgálatokból származnak, többek között a New England Journal of Medicine hasábjain publikált STEP és SURPASS tanulmányokból. A hatás komplex: centrálisan csökkentik az étvágyat, lassítják a gyomorürülést, valamint javítják az inzulinérzékenységet, tehát nem pusztán kalóriabevitel-csökkenésről van szó, hanem neuroendokrin szabályozásról.
Ugyanakkor a terápiának vannak korlátai és kockázatai is. A leggyakoribb mellékhatások gasztrointesztinális jellegűek, mint a hányinger, hányás, hasmenés vagy székrekedés, különösen a kezelés elején vagy dózisemeléskor. Ritkábban, de klinikailag releváns módon előfordulhat pancreatitis és epekövesség, utóbbi részben a gyors fogyás következménye. Állatkísérletekben megfigyeltek pajzsmirigy C-sejtes elváltozásokat is, bár ennek humán jelentősége nem egyértelmű.
Fontos gyakorlati kérdés a fenntarthatóság: a kezelés abbahagyása után a testsúly jelentős része visszatérhet. Vizsgálatokban azt látták, hogy a leadott súly nagy része egy éven belül visszajön, ha a terápia megszűnik, ami azt jelenti, hogy ezek a készítmények inkább krónikus kezelésként értelmezendők. Emellett a fogyás nem kizárólag zsírból történik: a testsúlycsökkenés akár 20–40%-a zsírmentes tömegből származhat, ami megfelelő fehérjebevitel és rezisztenciaedzés hiányában kedvezőtlen testösszetétel-változást eredményezhet.
Összességében a GLP-1 alapú terápiák valóban új korszakot nyitottak az obezitás és a 2-es típusú diabétesz kezelésében, de használatuk megértése és megfelelő kontextusba helyezése elengedhetetlen: nem helyettesítik az életmódváltást, hanem annak egy erős, de orvosi kontrollt igénylő kiegészítői.
Irodalom:
• New England Journal of Medicine
Wilding JPH et al. (2021): Semaglutide and weight loss (STEP 1)
• New England Journal of Medicine
Jastreboff AM et al. (2022): Tirzepatide and obesity (SURMOUNT-1)
• The Lancet
Davies MJ et al. (2015): Liraglutide and weight loss (SCALE)
• Cell Metabolism
Drucker DJ (2018): GLP-1 mechanizmusok
Diabetológusunk és endokrinológusunk szeretettel várja pácienseit.
Dr. Csatári Gergőhöz és Dr. Baló Tímeához az alábbi linken tud bejelentkezni:
www.orosorvos.hu
