Fehér Béláné pszichológus

12/04/2026

03/04/2026

:(

03/04/2026

:)

19/02/2026

Sokan tapasztalják, hogy az éjszaka közepén – gyakran egészen pontosan hajnali 3 körül – hirtelen felriadnak az álmukból. Talán nem is sejted, de egyáltalán nem véletlen, ha ez rendszeresen megtörténik veled – és az sem, hogy rengeteg emberrel előfordul ugyanez.

24/01/2026

A gyermek mozgása nem fegyelmezési kérdés és nem is pusztán arról szól, hogy „le legyen fárasztva”. A mozgás biológiai értelemben egy olyan alapvető inger, amely nélkül a gyermek szervezete nem tud optimális ütemben fejlődni. Amikor egy gyerek mozog, nem csupán az izmai dolgoznak, hanem olyan hormonális és idegrendszeri folyamatok indulnak el, amelyek meghatározzák a testi növekedést, az agyi érés ütemét és az idegrendszer működésének minőségét is.
Mozgás közben a szervezet növekedési hormonokat termel, amelyek nem kizárólag a testmagasság növekedéséért felelősek. Ezek a hormonok részt vesznek az izmok, a csontozat és az idegrendszer érésében is. A rendszeres, életkornak megfelelő mozgás nélkül ezek a folyamatok lassabban, hiányosabban zajlanak. A mozgás hatására az agyban felszabadulnak olyan anyagok is, amelyek az idegsejtek közötti kapcsolatok kialakulását segítik. Ezek a kapcsolatok adják az alapját a tanulásnak, a figyelemnek, az alkalmazkodóképességnek és annak, hogy a gyermek képes legyen feldolgozni az őt érő ingereket. Hétköznapi értelemben a mozgás segít „összerendezni” az agy működését, összekapcsolni azokat a területeket, amelyeknek együtt kell dolgozniuk.
Az idegrendszer fejlődése nem elsősorban ülő helyzetben, magyarázatokból vagy képernyők előtt történik, hanem mozgás közben. Kúszás, mászás, futás, ugrás, egyensúlyozás során a gyermek teste és agya folyamatos párbeszédben van egymással. Ezek az élmények segítik az agyféltekék közötti együttműködést, javítják a testérzékelést, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek tudja, hol van a teste a térben, mekkora erőt használjon, hogyan alkalmazkodjon a környezetéhez. Ezek az alapok később elengedhetetlenek az íráshoz, az olvasáshoz, a finommotoros készségekhez és az érzelmi önszabályozáshoz is.
A mozgás emellett az idegrendszeri egyensúlyért felelős hormonokra is hat. A mozgás során termelődő dopamin és szerotonin szerepet játszik a motivációban, a figyelem fenntartásában és az érzelmi stabilitásban. Ezért fordul elő gyakran, hogy a rendszeresen mozgó gyerekek nem „kevesebb energiájúak”, hanem kiegyensúlyozottabbak, jobban tudják kezelni a feszültséget és könnyebben alkalmazkodnak. A nyugtalanság sok esetben nem túl sok energiát, hanem éppen ellenkezőleg, nem megfelelő idegrendszeri terhelést jelez.
A testi fejlődés sem azonos a sportteljesítménnyel. Nem attól fejlődik jól egy gyermek, hogy ügyesen sportol vagy versenyez, hanem attól, hogy változatosan mozog. A mozgás mechanikai ingert ad a csontoknak, ami nélkülözhetetlen a csontozat megfelelő éréséhez, segíti az ízületek stabilitását, támogatja a keringést és az emésztést is. Ezek mind olyan alapfolyamatok, amelyek a mindennapi egészség részét képezik, nem pedig különleges teljesítményekhez kötődnek.
Fontos szemléletváltás annak felismerése, hogy a gyermeket nem azért kell mozgatni, mert „túl eleven” vagy „nehéz vele”, hanem azért, mert a mozgás a fejlődésének egyik alapfeltétele. A mozgás nem levezeti a gyereket, hanem felépíti. Ha ezek az ingerek hiányoznak vagy nem megfelelőek, az később tanulási nehézségekben, figyelmi problémákban, mozgáskoordinációs és érzelmi szabályozási zavarokban is megmutatkozhat.
A gyermek mozgása tehát nem egy nevelési eszköz, hanem egy biológiai szükséglet. A testi növekedés, az idegrendszeri érés és az agyi fejlődés szorosan összefonódik, és mindhárom területen meghatározó szerepe van a mozgásnak. Ha ezt megértjük, a mozgás többé nem eszköz lesz a gyerek ellen, hanem természetes támogatás a fejlődése mellett.

11/12/2025

27/11/2025

Amikor a szétköltözés után nem a gyerekek, hanem a szülők ingáznak

02/10/2025

... A határok nélküli gyermek nem érzi magát szabadnak, hanem elveszettnek. Olyan, mint egy horgony nélküli hajó, amelyet minden impulzus ide-oda dobál, és titokban retteg attól, hogy senki sem elég erős ahhoz, hogy átvegye a kormányt. Azt hiszed, barátságot adsz nekik. Pedig nekik vezetésre van szükségük.
A gyermekednek sok barátja lesz. De csak egy apja és egy anyja.
A te feladatod nem az, hogy népszerű legyél a saját otthonodban. Hanem az, hogy olyan embert nevelj, aki képes az önkontrollra, a rugalmasságra és a tiszteletre.
A fegyelem nem büntetés. A szeretet legmagasabb formája. Az a páncél, amit a gyermekeidnek adsz egy olyan világban, amely nem lesz a barátjuk.
Légy szülő, ne barát!
Szeresd őket annyira, hogy nemet tudj mondani!
Arsalan Moin

31/08/2025

Hogy öl meg a siker?

Élsportoló voltam. Annyira túltoltam az edzéseket, hogy a mai napig viselem a sérüléseim következményeit.
Akkor azt hittem, hogy a csúcsteljesítmény a cél, hogy a siker mindent megér.

De ma már tudom: a “siker”-nek ára van. És gyakran túl nagy.

A világ tele van példaképekkel: sportolók, akik körbebiciklizik a földet, felmásznak a legmagasabb hegyekre, elképesztő súlyokat emelnek. Vagy üzletemberek, akik magángépekkel repkednek, milliárdos birodalmakat építenek, és látszólag mindenük megvan.

Lenyűgöző teljesítmények. De amit nem látunk, az a másik oldal:
tönkrement egészség, feláldozott párkapcsolatok, szétszakított családok, kiégett lelkek.

És itt van a veszély: fiatalok ezrei nőnek fel úgy, hogy ezeket a példákat látják maguk előtt. Mintha az lenne az üzenet: „Ha nem vagy minimum ilyen, ha nincs magánrepülőd, ha nem döntesz rekordot, akkor semmi vagy.”

Pedig az igazság más.
Az igazi erő nem abban van, hogy egyetlen területen a végletekig túlhajtod magad, hanem abban, hogy megőrzöd az egyensúlyt.
Hogy marad időd és energiád a testedre, a lelkedre, a kapcsolataidra és a karrieredre is. Hogy egyik sem sérül azért, mert a másikat túl akarod teljesíteni.

Én ma már abban hiszek, hogy a kiegyensúlyozott, „átlagosnak” tűnő élet sokkal nagyobb boldogságot és szabadságot ad, mint a látványos csúcsteljesítmény.

Mert a csúcs mindig csak pillanat.
A teljesség viszont egy életre szól.

07/05/2025

Mindenki egy kicsit autista, nem igaz?
Egy szuper ábra jött velem szembe, ami szerintem elég jól megmutatja, miről is van szó.

Az autizmussal, ADHD-val összefüggésbe hozható tulajdonságok, igények, nehézségek nem csak a neurodivergens emberekre jellemzőek. Így aztán, amikor mesélünk magunkról egy neurotipikus embernek, ő lehet, hogy azt mondja, hiszen ezeket én is tapasztalom, pedig nem vagyok autista.
Amikor ilyet mondanak, azt sokan azért mondják, mert próbálják így megérteni, miről is van szó, de mindez sajnos úgy is érezhető autistaként, hogy a mi dolgaink nem akkora nagy problémák, hiszen ő is megtapasztalja és megbirkózik velük.

Hol van akkor a különbség? A különbség abban van, hogy egy neurodivergens ember mindezekből jóval többet tapasztal egyszerre és jóval nagyobb mértékben.
Sokaknak hasznos, ha valami kiszámítható, bejósolható, a teljes bizonytalanság kevés embernek a kedvence. De egészen más az, amikor az élet minden aspektusát kiszámíthatatlannak érzi az ember, amikor nem talál semmi fogódzót, amikor nem érti maga körül a világot.
Neurotipikus embereknél is előfordul, hogy nem szeretnek mondjuk bizonyos ételeket, sőt kifejezett undort váltanak ki belőlük egyes ételek. De egészen más az, amikor nehéz biztonságos ételt találni, mert teljességgel elviselhetetlen egy csomó textúra, közben meg persze fontos lenne a tápláló ételek.
Hasonlít a maszkolásra, amikor valaki egy első randin vagy egy állásinterjún a lehető legjobb oldalát igyekszik mutatni, nem mutatja meg teljesen önmagát. De egészen más az, amikor teljesen el kell rejtened a valódi éned az életed szinte minden pillanatában, mert ha nem teszed, akkor végképp kirekesztenek.

A hasonló megtapasztalások szuper kapcsolódási pontként is tudnak azért szolgálni, ha a hozzáállás olyasmi, hogy ha nekem ez ilyen nehéz, a másik meg ennek többszörösét tapasztalja, akkor neki igazán nem lehet egyszerű.

Az ábra azt is tök jól tudja bemutatni, hogy mennyire különböző lehet egy-egy neurodivergens ember megélése is, hiszen bár mindannyian a neurotipikusoknál több területen és nagyobb mértékben tapasztaljuk meg a nehézségeket, igényeket, mégis az egyéni konfigurációk nagyon különbözőek lehetnek illetve az is, hogy melyik terület milyen erős hatással van az életünkre.
Amikor a funkcionálási címkékkel vagy támogatási igénnyel való megjelölés nehézségéről van szó, akkor erről beszélünk. Lehet, hogy valakinek sok minden gondot okoz, mégis elég jól meg tud küzdeni vele. De lehet, hogy csak néhány kiugró terület van, de azok olyan hatással vannak az ember életére, hogy nem tud egyedül boldogulni.

Az eredeti poszt linkje kommentben.