Fehér Béláné pszichológus

22/05/2025

07/05/2025

Mindenki egy kicsit autista, nem igaz?
Egy szuper ábra jött velem szembe, ami szerintem elég jól megmutatja, miről is van szó.

Az autizmussal, ADHD-val összefüggésbe hozható tulajdonságok, igények, nehézségek nem csak a neurodivergens emberekre jellemzőek. Így aztán, amikor mesélünk magunkról egy neurotipikus embernek, ő lehet, hogy azt mondja, hiszen ezeket én is tapasztalom, pedig nem vagyok autista.
Amikor ilyet mondanak, azt sokan azért mondják, mert próbálják így megérteni, miről is van szó, de mindez sajnos úgy is érezhető autistaként, hogy a mi dolgaink nem akkora nagy problémák, hiszen ő is megtapasztalja és megbirkózik velük.

Hol van akkor a különbség? A különbség abban van, hogy egy neurodivergens ember mindezekből jóval többet tapasztal egyszerre és jóval nagyobb mértékben.
Sokaknak hasznos, ha valami kiszámítható, bejósolható, a teljes bizonytalanság kevés embernek a kedvence. De egészen más az, amikor az élet minden aspektusát kiszámíthatatlannak érzi az ember, amikor nem talál semmi fogódzót, amikor nem érti maga körül a világot.
Neurotipikus embereknél is előfordul, hogy nem szeretnek mondjuk bizonyos ételeket, sőt kifejezett undort váltanak ki belőlük egyes ételek. De egészen más az, amikor nehéz biztonságos ételt találni, mert teljességgel elviselhetetlen egy csomó textúra, közben meg persze fontos lenne a tápláló ételek.
Hasonlít a maszkolásra, amikor valaki egy első randin vagy egy állásinterjún a lehető legjobb oldalát igyekszik mutatni, nem mutatja meg teljesen önmagát. De egészen más az, amikor teljesen el kell rejtened a valódi éned az életed szinte minden pillanatában, mert ha nem teszed, akkor végképp kirekesztenek.

A hasonló megtapasztalások szuper kapcsolódási pontként is tudnak azért szolgálni, ha a hozzáállás olyasmi, hogy ha nekem ez ilyen nehéz, a másik meg ennek többszörösét tapasztalja, akkor neki igazán nem lehet egyszerű.

Az ábra azt is tök jól tudja bemutatni, hogy mennyire különböző lehet egy-egy neurodivergens ember megélése is, hiszen bár mindannyian a neurotipikusoknál több területen és nagyobb mértékben tapasztaljuk meg a nehézségeket, igényeket, mégis az egyéni konfigurációk nagyon különbözőek lehetnek illetve az is, hogy melyik terület milyen erős hatással van az életünkre.
Amikor a funkcionálási címkékkel vagy támogatási igénnyel való megjelölés nehézségéről van szó, akkor erről beszélünk. Lehet, hogy valakinek sok minden gondot okoz, mégis elég jól meg tud küzdeni vele. De lehet, hogy csak néhány kiugró terület van, de azok olyan hatással vannak az ember életére, hogy nem tud egyedül boldogulni.

Az eredeti poszt linkje kommentben.

02/05/2025

Egyszer egy diák megkérdezte Margaret Mead-et (a híres antropológust), hogy szerinte hol kezdődött a civilizáció. A diák olyan válaszokra számított, mint a kerék, az agyagcserép-töredékek, a horgok vagy más ősi eszközök. De Mead válasza meglepő volt:

„Egy barlangban, ahol egy meggyógyult és összeforrt combcsontot találtak” — válaszolta mosolyogva.

A kérdésre, hogy miért, ezt felelte:

Mert az állatvilágban, ha eltörik a lábad, meghalsz. Nem tudsz vadászni, nem tudsz elmenekülni a ragadozók elől — egyszerűen nem éled túl. De egy meggyógyult combcsont azt jelenti, hogy valaki ott maradt. Valaki segített. Valaki elég fontosnak tartott ahhoz, hogy megvédjen, etessen, és veled várjon. Valaki türelmes volt.

A civilizáció első jele nem egy találmány, drágáim — mondta nekik —, hanem az együttérzés és a türelem. A szív.

22/03/2025

„A tizenhat-tizenhét éves gyerek az esetek jelentős részében felfedezi, hogy rettentően magányos. Miközben persze sok társ veszi körül, igazából egyedül van – ezért elkezdi kinyújtani a csápjait a szülei felé. Ezt abból lehet észrevenni – és mindenkit szeretettel kérek, akinek hasonló korú gyereke van, figyeljen erre oda –, hogy azt mondja: »A szüleim nem értenek meg engem!« Én ezt nagyon jó jelnek tekintem, mert azt jelenti: ott van már benne a vágy, hogy megértsék. Egy évvel korábban eszébe se jutott volna ilyet mondani. Akkor még fütyült rá, hogy megértik-e őt a szülők, vagy sem, most már megjelenik a vágy, hogy értsék meg. Vagyis van öt-hat nagyon nehéz év, amit szülőként emberpróbáló feladat végigcsinálni. Az azonban hihetetlenül fontos, hogy amikor kinyújtja a csápjait, akkor ott legyen a szülői kéz, amelybe belekapaszkodhat. Mert bizony tizenegy-tizenhat éves kor között úgy el tud romlani egy szülő-gyerek kapcsolat, hogy a kinyújtott csápok nem találnak kapaszkodót, hát a gyerek visszahúzza azokat.”

Ranschburg Jenő, pszichológus.



A kép forrása az internet

26/02/2025

21/01/2025

Dél-Afrikában, a namibiai Himbában egy gyermek születésnapja nem az, amikor világra jön, sem az, amikor a megfogan, hanem az, amikor gondolatként megfogan az édesanyja lelkében.
Amikor egy nő úgy dönt, hogy gyermeket szeretne, leül egy fa alá és addig figyel, míg meg nem hallja a hozzá megszületni vágyó gyermeke énekét. Miután hallotta a dalt, odamegy ahhoz a férfihez, aki a gyermeke édesapja lesz és megtanítja neki a dallamot. És akkor, amikor szeretkeznek, amikor fizikailag is megteremtik a gyermeküket, ezt a dalt énekelik, hogy hívják Őt.

Amikor az édesanya várandós lesz, megtanítja a gyermeke énekére a bábákat és a falu idős asszonyait. Szülés közben ezek az asszonyok és a szülő anya körül lévők ezt a dalt éneklik, hogy üdvözöljék Őt.
Ahogyan a gyermek növekszik, a többi falubeli is megtanulja az énekét. Amikor elesik vagy megsérül, valaki felveszi és ezzel a dallal nyugtatja. Amikor az élete során valami csodálatosat tesz vagy amikor sikeresen veszi az élethez tartozó akadályokat, akkor ezzel a dallal éltetik.
A törzsben van még egy helyzet, amikor felhangzik a gyermek dala.

Ha bármikor az élete során eltévelyedik vagy bűnt követ el, akkor a főtérre hívják és a közösség egy kört formál körülötte.
És eléneklik a dalát.
A törzs felismerte, hogy az antiszociális viselkedést nem büntetéssel lehet megtörni, hanem szeretettel és azzal, hogy emlékeztetik, ki is ő valójában. Amikor felismered a saját dalodat, nem akarsz vagy egyszerűen nincs szükséged arra, hogy másokat bánts, másoknak árts.
…és ugyanígy tesznek szükség esetén a házasságukban is: a dalaikat ketten, közösen éneklik el.

Amikor a gyermek megöregszik, élete végéhez ér és a halálos ágyán fekszik, addigra a törzs minden tagja ismeri az Ő énekét és eléneklik neki. Búcsúzóul, életében utoljára.

Robby Bellastoria / Discover Africa c. művéből
Kép forrása: Pinterest.com

15/01/2025

Egy édesanya több mint 200 olyan gyermeket tanulmányozott, akiknek igen magas volt az érzelmi intelligenciája. Rájött, hogy a szüleik milyen stratégiát alkalmaztak.

29/10/2024

A kisbabák többsége nem alussza végig az éjszakát, és ez nem a szülők hibája. Mit lehet tenni? Mi a különbség alvástréning és alvástámogatás között?

15/10/2024