• A lélek.ért •

15/08/2025

Miért pont fiú? 👶🩵Miért pont lány? 👧🩷

Sokszor feltesszük ezt a kérdést, amikor megszületik a gyermekünk.
De mi van, ha a válasz nem annyira biológiai, mint inkább lelki? Van egy csodaszép elmélet, ami szerint a gyermek választja ki a szüleit még mielőtt megérkezne közénk.
Nem véletlenül jön, és nem is csak tanulni jön. Tanítani is.

👦 A fiúgyermek a férfit jön gyógyítani – az apát és az anyában élő férfi energiát.
Segít megérteni, mit jelent férfinak lenni: bátornak, kitartónak, cselekvőnek, jelenlévőnek.
A gyenge férfiasságot nem bántja, hanem felemeli. Az édesanyát pedig arra tanítja, hogy elfogadja és tisztelje a férfi oldalát – magában is, másban is.

👧 A lánygyermek a nőt jön gyógyítani – az anyát és az apában élő női energiát.
A lány tükröt tart az édesanyának: hol van még sebe a női minőségben? Tud-e lágy, elfogadó, ölelő lenni? Tud-e szeret***el jelen lenni önmagáért is?
És az apa?
A lánya tanítja arra, hogy újra kapcsolódjon saját gyengéd, érző oldalával. Hogy megértse a női világ finomságát, mélységét, ciklikusságát.

Nem véletlen, hogy kik érkeznek hozzánk. A gyermekeink lelki mesterek kicsi testben, de óriási tükrökkel.
Minden egyes rezdülésük egy lehetőség számunkra, hogy fejlődjünk, gyógyuljunk, visszataláljunk ahhoz, akik valójában vagyunk.

👉 Nézd meg őket figyelmesen.
Miben mások, mint te?
Miben bátrabbak, szabadabbak, érzékenyebbek, vagy épp harciasabbak?
Talán pont azt mutatják meg, amivel neked is dolgod van.

☝🏻Mert lehet, hogy mi neveljük őket, de ők gyógyítanak minket. 🩷🩵

01/08/2025

A szülőknél kell elkezdeni, ha valaki igent akar mondani önmagára és az életre. Ők állnak a kezdetnél, ők a kiindulópont. Amikor a szülők életet adnak, akkor a legmélyebb emberi valójukkal harmóniában, önmaguk teljességét adják a gyermeküknek. Semmit nem tehetnek hozzá ahhoz, akik és amilyenek ők, és semmit nem vehetnek el ebből. Az egyik legegyszerűbb és ugyanakkor legmélyebb oldó mondat így hangzik: „Az apám vagy." Vagy: „Az anyám vagy." A jelenlegi családunk felállításakor pedig: „Te vagy az első férjem/az első feleségem." Ha az ember a kapcsolatokat az alapvető tulajdonságaikra redukálja, és ezeket kimondja, akkor mindent felold, ami hordalékként rárakódott. Ha a fiú csak apai mivoltában tekint rá az apjára, és kimondja ezeket a szavakat, akkor mindkettőjüknek megmozdul a szívében valami - bármi is választotta szét őket. A szülőség vagy a gyermekség az egyik sík, a viselkedés egy egészen másik.
Bert Hellinger

Egyéni családállítás szeptembertől Zánkán, Pápán.
06 20 9 640 358

01/08/2025

A csodás hír az, hogy a szülőként betöltött szerepünk térképet ad a kezünkbe a sebeink hollétét illetően, és lehetőséget nyújt arra, hogy mélyre hatolva meggyógyítsuk önmagunkat. A gyermekeink hihetetlen érzékkel képesek rámutatni a sérült területeinkre, előcsalogatni a félelmeinket és az indulatainkat. A legjobb zen mesternél vagy terapeutánál is jobbak abban, hogy tökéletes fejlődési és gyógyulási lehetőséget nyújtsanak számunkra. A legtöbb szülő azt állítja, hogy a gyermekei iránt érzett szeretete átformáló hatással volt rá: türelmesebbé, együtt érzőbbé, önzetlenebbé t***e. Mindig fokozott érzékenységet fogunk tapasztalni a gyermeki tudatunkat formáló problémák kapcsán, ám amint meggyógyítjuk régóta hordozott sérüléseinket, nem határozzák meg többé a viselkedésünket, sőt, rájövünk, hogy ezek a sebek közölnek velünk valamit, ösztönöznek, és jobb szülővé tesznek bennünket. Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek Ismét családállítás képzést indítok szeptembertől. Magánlevélben tájékoztatom az érdeklődőket. csoport augusztus 24-én 10-től lesz. Egyéni állítás megállapodás szerint. Szükség esetén online állítást is vállalok, ha valaki semmiképpen sem tud idejönni. Van a honlapomon egy félórás összefoglaló előadás a családállításról - szabadon meghallgatható. a többi 44 előadás a családállításról csak előfizetéssel hallgatható meg. https://rendben.info

14/07/2025

10/07/2025

Amikor más véleménye miatt nem engedem magamat tapasztalathoz jutni - tapasztalatnak azt a saját megélést nevezem, amelyből magam vonok le következtetést. "Egy híres fakír azt hirdette magáról az egyik falusi piacon, hogy akár egy analfabétát is egy szempillantás alatt megtanít olvasni. Naszreddin hodzsa kilépett az emberek közül, és így kiáltott:
– Nagyon jó, akkor azonnal taníts meg olvasni!
A fakír megérint***e Naszreddin homlokát, mormolt pár érthetetlen szót, és végül így szólt:
– Most eredj haza, és olvasd el egy könyv első húsz oldalát.
Negyed óra múlva újra eljött a piacra Naszreddin hodzsa egy könyvvel a kezében. A fakír viszont addigra már továbbállt.
– Na, tudsz már olvasni? – kérdezték az emberek kíváncsian.
– Igen, tudok olvasni, de ez most lényegtelen. Hol az a sarlatán? – kiáltott a hodzsa magából kikelve.
– De hát miért lenne sarlatán, ha egyszer tanulás nélkül megtanított olvasni? – csodálkoztak az emberek.
– Mert ez a mértékadó, tudományos alapokon írt könyv azt mondja, hogy minden fakír csaló és sarlatán!"
Bert Hellinger. Ismét családállítás képzést indítok szeptembertől. Magánlevélben tájékoztatom az érdeklődőket. csoport augusztus 3-án és 10-én 10-től lesz. Egyéni állítás megállapodás szerint. Szükség esetén online állítást is vállalok, ha valaki semmiképpen sem tud idejönni. Van a honlapomon egy félórás összefoglaló előadás a családállításról - szabadon meghallgatható. a többi 44 előadás a családállításról csak előfizetéssel hallgatható meg. https://rendben.info

11/06/2025

Amikor a hozzám érkező párok csatát vívnak egymással ott a szemem előtt, mert éppen az egyikük által elmesélt történet nem ugyanaz volt, mint ahogy a másik fél élte át ugyanazt az élethelyzetet, akkor ez a kép jut eszembe, amit mellékelten láthattok.

Ne felejtsük el, hogy két ember SZUBJEKTÍV VALÓSÁGA sok esetben különbözik, és ez nem baj, hanem természetes dolog. Hajlamosak vagyunk összekeverni a szubjektív megéléseket az objektivitással, pedig a párterápián is és otthon is az egy óriási érték, hogy képesek vagyunk látni a másik valóságát, átérezni az érzéseit.

Ez nagyban segíti, hogy közösen megalkossunk a párkapcsolatunkra jellemző egyensúlyt.

09/06/2025

A japánok úgy tartják, a gyermek a folyó és a két szülője mellette a part.
Ők adnak keretet az életének,
ők vigyázzák túl ne csorduljon.

Nem mondják meg hogyan folyjon,
nem szólnak bele, milyen sebességgel,
nincs kötelező folyásirány,
de vannak határok,
támaszok,
kapaszkodók.

És ott vannak ők egymásnak: a víz és a part.
Kiegészítik egymást és támogatják.
Attól teljesek, hogy együtt vannak.
Aztán egyszer majd eléri a víz a végtelen tengert, beleömlik és szabadon úszhat.
De, amit a parttól tanult, mindig vele marad ❤

08/06/2025

A FIÚ, AKI SOSEM SZÜLETETT MEG… DE SOSEM HAGYTA EL ŐT.
Rosa 74 éves volt, amikor bekerült a kórházba.
Egy kis faluból jött, ahol lassan múlik az idő, és a nők megtanulják összeszorítani a fogukat, sosem panaszkodnak túl sokat.
Egy régi, makacs hasi fájdalommal jelentkezett.
Egy kellemetlenséggel, amit megtanult figyelmen kívül hagyni.
Egy súllyal, amit több mint harminc éve hordozott magában.
Az orvosok elkezdték a vizsgálatokat. Egy ultrahang. Egy CT.
Aztán csend lett. Az a sűrű csend, ami elállítja a lélegzetet.
Benne egy magzat volt.
Egy idő által megkövesedett gyermek, akit a teste egy vékony mészpáncélba zárt.
Ott volt. Mozdulatlanul. Több mint három évtizede.
A klinikai neve litopédion.
Az egyik legritkább ismert állapot: amikor egy magzat a méhen kívül hal meg, és nem tud kiürülni, a test meszes burokkal veszi körül, hogy megvédje önmagát.
Egy néma sír a hasban.
Egy biológiai temetés.
Vagy talán egy utolsó szeretetgesztus.
Rosa nyugodtan hallgatta a diagnózist, mintha már régóta tudná.

Lesütötte a szemét, és csak annyit mondott:
„Tudtam. Mindig tudtam, hogy valami bennem maradt.”
Negyvenévesen érezte a jeleket: a hányingert, a puffadást, azokat az apró mozgásokat, amiket csak egy anya ismerhet fel.
Terhes volt. Egészen biztos volt benne. Még orvosi vizsgálat nélkül is.
Aztán minden elhalt.
Nem volt vérzés, nem volt szülés, nem volt magyarázat.
Csak egyre növekvő üresség, és egy tömeg, amit senki sem értett igazán.
A műtét során az orvosok tiszteletteljes gondossággal távolították el a maradványokat.
Még mindig láthatóak voltak a csontok. Egy törékeny koponya körvonala.
Egy apró kéz, mintha csak arra várna, hogy megfogják.
Az orvosokat megrázta, amit láttak.

Rosát nem.
Neki ez nem rendellenesség volt. Nem egy ritka eset, amit tanulmányozni kell.
Hanem a fia.
A gyermek, aki sosem lélegzett.
Aki sosem sírt.
De aki csendben, harminc éven át vele maradt.
Ma a történetét egyetemi előadótermekben mesélik, orvosi könyvek idézik, mint rendkívüli esetet.
De egyetlen tankönyv sem tudja elmondani, hogy mi is volt valójában.
Egy test emlékezete, amely egy meg nem élt szeretetet őrzött.
Egy felfüggesztett anyaság fájdalma.
A bizonyíték, hogy vannak kötelékek, amelyek túlélnek időt, távolságot, sőt a halált is.
A kővé vált gyermek sosem született meg.
De Rosa számára sosem szűnt meg létezni.

Forrása: https://www.facebook.com/photo/?fbid=1255406366144824&set=a.717373466614786

02/06/2025

Kicsi és nagy. Majd én viszem helyetted, anya! A családi tragédiákat az okozza, hogy egy rangban alárendelt személy vét az elsőbbségi rend ellen, azaz olyasmit enged meg magának, ami csakis a rangban felette állókra tartozhat. Amikor például egy gyermek arra tesz kísérletet, hogy ő bűnhődjön a szülei helyett, vagy ő viselje a szülei által elkövetett hibák következményeit, akkor vét az elsőbbségi rend ellen, a vétséget azonban nem veszi észre, mert szeretetből cselekszik, és nem hallja a lelkiismerete figyelmeztetését. (Bert Hellinger) csoport július 12-én és 13-án 10-től

26/05/2025

(Néha feküdni kell a földön. )
A lányom mostanában üldögél. Körbeüli a várost. Ül a főutca közepén, a macskaszagú aluljáró macskaszagú kövein, a híd alatt, a hentes előtt, a parkolóban, a közértliftben, ül a földön mindenhol. Amúgy máskor meg nem áll, rohan, ugrál, táncol, és főleg: röpül. Ám ha valami nem úgy van, ahogy szerinte lenni kellene - nem eheti meg az egész zacskó csilis kekszet, nem mászhat fel a villanypóznára, nem ugorhat bele a szökőkútba, satöbbi - , szó nélkül megáll, leül a földre, ott, ahol éppen éri az ülhetnék. Hosszú percekig (tíz, húsz) nem mozdul onnan. Nem ordít, nem fetreng, csak duzzog, némán tiltakozik. Először persze a hajamat téptem, sziszegtem és pattogtam, mint a modern kori anyák rendesen, mert felolvad a szopókás fagyi, megbuggyan a tej, felrobban a csirke, kifut az idő, őszbe fordul a nyár és a haj, menni kéne, haladni, ki tudja mi fele, el a mostból kifele! Aztán elkezdtem nézni, ahogy ül. Ahogy ráncolja a homlokát, hídba biggyeszti a száját, a fejét felszegi, és talán már azt sem tudja, mire is ez a nagy akarás. Már az embereket figyeli, ahogy kikerülik őt, néznek rá, ki hogyan, vérmérséklete és világlátása szerint, rosszallóan, elérzékenyülve, közömbösen. Tanulja az embereket. Olvas az arcokról, mert ő még lát is, nem csak néz, ha hagyják. Aztán rám sandít, mosolyba fut a szája sarka, és azt mondja a türelmetlen szatyros nőnek, aki most éppen vagyok: „nagyon szeretlek, Anya”.
És akkor egyszercsak világos lesz minden és nyugodt. Neki természetes ez a tempó, az ő saját kis belső tempója. Hogy ideje van a duzzogásnak, a figyelésnek, a felengedésnek, és akkor nem marad semmi félben, megrágatlanul, semmilyen érzés nem üli meg a gyomrot. Hát ezért boldog ő folyton, ha hagyják.
Még mindig nem mozdul. Odaülök mellé. Ülünk ketten a földön, törökülésben, a sétálóutca közepén. Egészen új, friss perspektíva. Várjuk, hogy elmúljon az ülhetnék. És érdekes módon az idő nem, hogy összeszűkül így, de egészen kitágul. A kicsi lány, a még bölcs, belső vezérlésű angyal most hanyattfekszik, kitárja karjait. Hanyattfekszem én is. Bámuljuk a felhőket. Körülöttünk siető lábak, babakocsik forduló kerekei, tűzoltózenekar masírozó, fényes csizmái, trombita földre csattanó hangjai. „Jól vannak…? Jól, köszönjük, csak ledőltünk egy kicsit… Csak bámuljuk a felhőket.”

(Állj meg. Ez az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatsz neki. Meg magadnak.❤️)

– részlet (A Közel c. új kötetem már a boltokban, 27 másik történettel együtt. Könyvbemutató május 29-én 19 órakor a Mom Kult-ban Gryllus Dorkaval és Nyáry Krisztiánnal.)

A képen a lányom, ÜLÉS közben, tizenkét éve, Maidenheadben, Angliában.