Mesés Ildi

Mesés Ildi Egy harmonikus hely, ahol a kikapcsolódás mellet önmagára talál gyermeked!

12/07/2025

Hatvanegy könyv, mesegyűjtemények, saját mesék, meseelméleti könyvek. Mesék a felnőtté válásról, életválságokról, férfiaknak nőkről, nőknek férfiakról, testvéreknek, anyákról, apákról, boldog öregekről… az élet csodáiról. Mindegy, hol van, színpadon, képz

Nyári szünidő alatt is lehet tartalmas a délelőtt!🌞Foglalkozások 4–10 éves gyermekek részére a nyári szünetben csütörtök...
01/07/2025

Nyári szünidő alatt is lehet tartalmas a délelőtt!🌞
Foglalkozások 4–10 éves gyermekek részére a nyári szünetben csütörtökönként 8:00-12:00 Orosházán!☺

Anya, ha ÉNIDŐT szeretnél,
Gyerkőcödet hozzánk is vihetnéd!
Mesélünk, zenélünk, barkácsolunk,
Tornázunk, nevetünk, NEM UNATKOZUNK!
Ha kreatív vagy, itt a helyed,
Szeret***el várunk, JELENTKEZZ!

Jelentkezési határidő: szerdánként 12:00
Jelentkezés és további információ az első hozzászólásban található linken érhető el!
A létszám korlátozott!😉

08/06/2025

Jöjjön mindenki a Mesék éjszakájára június 14-én!
Országszerte több helyszínen várják a mesehallgatókat. Izgalmas elképzelni, hogy ezen a hétvégén egyszerre szólalnak meg a mesék!
1. Baja - június 14. 18:00 - Sugovica part https://facebook.com/events/s/mesek-ejszakaja-bajan-kertek-e/1839095099967607/
2. Békés- június 13. 17:00- Püski Sándor Könyvtár https://bekesmatrix.hu/cikk/111258_mesek_ejszakaja_bekesen
3. Esztergom - június 14. 17:00 - Kaleidoszkóp ház https://fb.me/e/5zbWgp6Zk
4. Monorierdő - június 13. 17:30 - Közösségi Színtér és Könyvtár https://fb.me/e/iASjpCEzw
5. Noszvaj – június 21 19:00 – Barlanglakások https://www.facebook.com/share/p/16d3Vwmvmz/
6. Páty- június 14 – Pincenapok
7. Szigetbecse – július 4. 18:00 - Faluház https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02SQGhzdiZ2d7PVNLVjjytbMAMSu9cBRkPeBKHh1DFc6bPkWFBoiynL8bzYaey2KBFl&id=100064666694925
8. Vanyarc- június 14. 10:00– Csíki Porta https://fb.me/e/4AJ7Y1XLY
9. Veresegyház – június 13 - Pszichokikötő https://www.facebook.com/events/s/mesek-ejszakaja-veresegyhaz/1338858303888816/
10. Veszprém - június 13. 19:00 - Íródeák udvar https://facebook.com/events/s/mesek-ejszakaja-mesek-felnotte/1062194222639383/
11. Zalaegerszeg- június 13. 17:30 - Deák Ferenc Megyei Könyvtárban
12. Nagykovácsi -június 14. 18:00 - Kolozsvári utca padok
https://www.facebook.com/photo/?fbid=10227054158049829&set=a.3312606063940
13. On-line-június 14. 18:00 - regisztrálni: gyöngyösikatalin.pszichologus@gmail.com
https://mail.google.com/mail/u/0/?tab=rm&ogbl /WhctKLbfJqhTLGtFkNQNSSTQpFXHnlNNDnNrqpchlTkvJCqSkmRkBqgFLLvGrrlnMtKbSLV?projector=1&messagePartId=0.1
14. Szeged -június 14. 20:00 - Vörösmarty utca 3

Mese a TÜRELEM fontosságáról. 🥰Türelmetlen, elégedetlen, dacos, durcás gyermek, aki nem hajlandó együttműködni, semmi se...
29/05/2025

Mese a TÜRELEM fontosságáról. 🥰

Türelmetlen, elégedetlen, dacos, durcás gyermek, aki nem hajlandó együttműködni, semmi sem jó neki. Mindenre hamar ráun, nem találja fel magát, mindig mástól várja a segítséget. Ismerős?

Sajnos a rohanó világunkban nemcsak a gyermekekre jellemző a türelmetlenség, hanem ránk, felnőttekre is. Azonnal kell minden. Ha pedig elérjük és megkapjuk, máris elveszíti értékét, és abban a pillanatban már a következő dolog után sóvárgunk.

Jószívvel ajánlom Az elégedetlen című mesét.
Fejlesztési területek: türelem, szorgalom, együttműködési, szociális készség

Az elégedetlen
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, a törzsfőnök fia, aki igen szeszélyes volt. Folyton változott a kedve, fárasztotta minden munka, minden játék és mindenki, aki csak körülötte volt. Folyton elégedetlenkedett, habár mindene megvolt.
Egy tavaszi napon a fiú, akinek Vinasua volt a neve, leült egy zöld mezőn. A szellő édes illatokat fújt felé. A kisállatok, akik hosszú téli álmukból ébredeztek, épp ekkor merészkedtek ki először az odúikból. Minden élőlényt felvidított a langyos napsugár.
De Vinasua nem osztozott a többiek örömében, csak ült rosszkedvűen, s egyre ásítozott.
Hirtelen felerősödött a szél susogása, s a fiúnak úgy tűnt, mintha a suttogás szavakat formálna:
A Kívánságok Szele vagyok!
A Kívánságok Szele vagyok!
Fiam, mit kívánsz?
Fiam, mire vágysz?
- Bárcsak ne unatkoznék ennyire!- mondta a fiú. -Nem szeretem, hogy ilyen enyhe a tavaszi nap. Szeretném, ha olyan erősen sütne, hogy égetné a bőrömet. Szeretnék a patak vizében úszni, nem csak itt üldögélni és illatokat szaglászni, mint valami lány! Azt szeretném, hogy nyár legyen.
- Bizonyos vagy benne, hogy valóban azt kívánod, azon nyomban nyár legyen? - kérdezte a Kívánságok Szele.
- Egészen bizonyos. – felelte Vinasua. Akkor a Kívánságok Szele még erősebben kezdett fújni. Felkapta a fiút, s mint egy forgószél, pörgette, forgatta iszonyatos sebességgel. Órákon, nappalokon, éjszakákon, heteken, hónapokon át forgatta, még csak nyár nem lett.
Mintha mély álomból ébredt volna, Vinasua kinyitotta a szemét. Melegen sütött a nap, mindenütt zöldelltek a növények. A közeli patakban kristálytiszta víz csörgedezett. Vinasua hallgatta, milyen csengőn-bongón folyik a patak, mintha egy lány kacagását hallotta volna. Meg akart fürödni de aztán így szólt:
- Elég fárasztó lenne levetkőzni. És különben is, nincs hozzá kedvem.
Nézte, ahogy a nap sugarai megcsillannak a vízen: úgy csillogott a patak, mint egy tükör. Aztán ásítozni kezdett. A víz egyre hangosabban zúgott, aztán ezt suttogta Vinasua fülébe:
A Kívánságok Kútja vagyok.
A Kívánságok Kútja vagyok.
Fiam, mit kívánsz?
Fiam, mire vágysz?
- Nagyon unatkozom!- panaszkodott a fiú. - Elegem van a napsugárból, ami a vízen csillog.
A nyár olyan egyhangú! Bárcsak ősz lenne, amikor kész az új sör, a barátok összegyűlnek és énekelnek, körbeülik a gőzölő asztalt, és késő éjszakáig táncolnak!
- De miért nem keresel magadnak társaságot, hogy együtt élvezzétek a nyarat? - kérdezte a Kívánságok Kútja.
- Mert nincs hozzá kedvem. -felelte a fiú csökönyösen. -Engem csak az ősz érdekel!
- Bizonyos vagy benne, hogy valóban azt kívánod, azon nyomban ősz legyen? - kérdezte a Kívánságok Kútja.
- Egészen bizonyos. -felelte a fiú.
Akkor egyszeriben úgy tetszett, mintha a víz kijönne a kútból: körbenyalábolta a fiút, mintha megkötözte volna., felkapta és pörgette-forgatta iszonyatos sebességgel. Órákon, nappalokon, éjszakákon, heteken, hónapokon át forgatta, míg csak ősz nem lett.
Sült szarvas illata szállt a levegőben. Egy nagy fatetős házban, a fészerben hosszú asztalok álltak megterítve, az asztalok körül rengeteg ember ült, akik a vadászat ünnepét ülték, és friss sört kortyolgattak. Mindenki énekelt és tréfálkozott, fiatalok idősek egyaránt. Az ebéd vége felé egy csapat zenész felhangolta a hangszereit, s a fiatalok táncra perdültek. Volt, aki kiment a szabad levegőre és pipára gyújtott.
A kerek hold, mint egy nagy pogácsa csillogott az égen.
Vinasua is kiment a fészer elé. Amikor valaki behívta, hogy táncoljon a többiekkel, ingerülten legyintett, s e szavakkal küldte el az illetőt:
- Nincs kedvem táncolni! - És ásítozni kezdett, mintha minden fárasztaná.
A hold kerek arca egy szempillantás alatt elsötétült, és a felhők mögé bújt.
Esni kezdett az eső. Akik a szabadban voltak, nevetve futottak be a házba, s ittak még egy pohár sört, hogy megszáradjanak (legalábbis így mondták), vagy táncolni kezdtek, hogy elfelejtsék a váratlan zivatart. Vinasua tovább lógatta az orrát az esőben, ami egyre kitartóbban esett. Nem volt erős zápor, de a kitartó csöpögés, mintha folyvást ugyanazt ismételgette volna:
A Kívánságok Esője vagyok.
A Kívánságok Esője vagyok.
Fiam, mit kívánsz?
Fiam, mire vágysz?
- Halálosan unatkozom! -kiáltott fel a fiú. -Elegem van ezekből az emberekből. Egyedül szeretnék lenni egy szép havas hegyen! Hóborította lejtőn szeretnék síelni! Igen, bárcsak tél lenne!
- Bizonyos vagy benne, hogy valóban azt kívánod, azon nyomban tél legyen? -kérdezte a Kívánságok Esője.
- Egészen bizonyos -felelte a fiú.
Akkor az eső még erősebben kezdett esni, és becsavarta Vinasuát, mintha lepedőbe tekerte volna, felkapta, és pörgette-forgatta iszonyatos sebességgel. Órákon, nappalokon, éjszakákon, heteken, hónapokon át forgatta, még csak tél nem lett.
Vinasua egy hegytetőn találta magát, lábán egy pár síléccel. Szédítő sebességgel siklott le a puha hófehér havon. Egy ideig nagyon jól érezte magát, hallgatta, ahogy fütyül mellette a szél. Száguldott le a behavazott partig. Kétszer felment, és kétszer újra lesiklott. Aztán azt gondolta magában:
„Elfáradtam. Minden csúszás ugyanolyan. És hideg is van. Tetőtől talpig átfagytam.”
Akkor meghallotta, hogy hatalmas mennydörgés közeledik felé. Csodálkozott, hiszen az ég tiszta kék volt.
„No, és ha lavina jön? -gondolta. - Már csak az kéne! Milyen barátságtalan évszak a tél! Bárcsak megint azonnal tavasz lenne!”
Az ég egyre erősebben zengett. De valóban nem mennydörgés volt: lavina görgött le a magasból, s közben a dörgés szavak formálódtak:
A Kívánságok Lavinája vagyok.
A Kívánságok Lavinája vagyok.
Fiam, mit kívánsz?
Fiam, mire vágysz?
-Mindig csak ugyanazok a szavak! -kiáltott a fiú dühösen. -Miért is akarod, hogy bármit is kívánjak, ha nem azért, hogy a dolgok megváltozzanak, mikor már nem úgy mennek, ahogy szeretném? Elegem van abból, hogy úgy bánnak velem, mint egy szeszélyes kisgyerekkel. Szeretnék… szeretnék idősebb lenni. Bárcsak öregebb lennék!
Alig ejt***e ki az ifú ezeket a szavakat, a lavina felkapta, belegombolyította egy nagy kupacba, s pörgette-forgatta iszonyatos sebességgel. Órákon, nappalokon, éjszakákon, heteken, hónapokon át forgatta, meg sem állt, végül egy kút fenekére t***e, amit egy hegycsúcs vett falként körbe.
Minden szürke volt, akárcsak a földön fekvő kövek. Vinasua leült az egyik kőre, a haja fehér volt, hosszú fehér szakálla a mellét verdeste. Megpróbált felállni, de a lába nem bírta el. Lenézett a kezére: ujjai soványak és ráncosak voltak.
- Öreg vagyok! Lehetséges, hogy ilyen gyorsan elrepült az idő? – kérdezte.
A Kívánságok Lavinája így felelt:
- Igen, sajnos lehetséges.
- És már nem lehet több kívánságom? -kérdezte Vinasua.
- Mit szeretnél kívánni? -kérdezte a lavina.
- Nem szeretnék sietni, szeretnék örülni az időnek úgy, ahogy jár, s mindennek, amit magával hoz.
A Kívánságok Lavinája erős szorításában megint megragadta a fiút, pörgette-forgatta, meg sem állt órákon, nappalokon, éjszakákon, heteken, hónapokon… és éveken át.
Vinasua megfiatalodott, s ott ült megint a mezőn, hallgatta a tavaszi szél suttogását. Épp olyan volt minden, mint azon a napon, mikor azt kívánta, bárcsak azonnal nyár lenne. Mintha semmi sem történt volna.
Vajon Vinasuárnak eszébe jutott-e akkor, milyen türelmetlen volt azon a távoli napon? Vagy teljesen elfelejt***e, hogyan pörgött-forgott végig az időn?
A történet erről már nem mesél nekünk. Senki sem tudja mi történt.
Csak azt tudjuk, hogy Vinasuából bölcs és türelmes törzsfőnök lett, akit mindenki szeretett és becsült.
Forrás: Carla Poesio, fordította: Érdi-Krausz Erika, Négy égtáj népmeséi, Kossuth, Budapest, 2011.

Mese a kiközösítés ellen❤️ az ELFOGADÁS tanításával!❤️Manapság egyre gyakrabban találkozunk a gyerekek közötti, sokszor ...
10/05/2025

Mese a kiközösítés ellen❤️ az ELFOGADÁS tanításával!❤️

Manapság egyre gyakrabban találkozunk a gyerekek közötti, sokszor súlyos nyomothagyó kiközösítéssel, csúfolódással, a másság el nem fogadásával. A következő mese az ELFOGADÁSRA TANÍT, és arra, hogy mindenkinek vannak belső csodás értékei!🥰

PIROSMALAC
Egyszer volt, hol nem volt, volt az egyik faluban egy olyan asszony, akinek sohase volt gyermeke. Egyszer aztán elszólta magát az asszony, hogy nem bánná már, ha a jóisten egy kutyakölyköt adna neki, azt is felnevelné, csak legyen, akiben öröme teljék. Telt-múlt az idő, egyszer csak született neki egy gyermeke, de az nem gyerek volt, hanem egy kismalac. Akkor jutott csak eszébe az asszonynak, hogy ő egyszer elszólta magát. De hát mit csináljon, ha már megvan, csak fel kell nevelje! Már iskolába jártak a hatéves gyermekek. A kismalac is odafejlődött, hogy már egy korba került velük. Összeültek az asszonyok, ahogy szoktak, beszélgetni. Pirosmalac mindig ott ült az anyja mellett, mindig ott kuncogott. - Hallja-e, komámasszony, ez a kismalac azért visít, mert menne az iskolába a többi gyerek után. - Hát ne űzzenek már énbelőlem csúfságot! - mondta a Pirosmalac anyja. Nagyon szégyellte, hogy neki csak egy ilyen gyereke van. No de a többi asszony addig beszélt neki, amíg csak elküldte Pirosmalacot az iskolába. Ott meg visított a tanító úrra. A tanító, hogy elhallgattassa, odalökött neki egy könyvet. Mindjárt elhallgatott Pirosmalac. A kis orra járt betűről betűre. Tanult olvasni. Egyszer a gyerekek elindultak, hogy mennek földiepret szedni. A kismalac is menni akart, de az anyja nem akarta engedni. Hanem a szomszédasszonyok addig beszéltek, hogy csak elengedte. A többi gyermek kosarat vitt, a kismalacnak is kellett. A kis orrára tették, s azzal elindultak. A szomszédban volt egy kisfiú, éppen annyi idős, mint Pirosmalac. Az anyja a lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon a kismalacra. A fiú meg is fogadta a szavát. Május hónap volt, mikor ért a földieper. Kimentek mind együtt az erdőre. A kismalac elmaradt a többitől, levet***e a malacbőrt. Hát mikor levet***e, hetedhét országon olyan szép teremtés nem volt sem Dunán innen, sem Tiszán túl. Hamar teleszedte a kosarát, akkor aztán újra felvette a malacbőrt, s ment a többi után. A szomszéd fiú ezt mind látta, de egy szót sem szólt. - Hát, Pirosmalac csúffá tett bennünket! - mondták a gyerekek, mert sokkal több epret szedett, mint ők. Mentek hazafelé. A szülők már sokallották, hogy a gyermekek oda vannak, kiállottak az útra. - Nézzétek csak, Pirosmalac is hoz földiepret! Ki szedte tele a kosarát? - Pirosmalac! - mondta a fiú, de egy árva szót sem szólt arról, hogy ő mit látott. Mikor kikerültek az iskolából, eljártak a fiúk a lányokhoz estézni. A fiú elment estézni Pirosmalacékhoz. Az apja meg az anyja csak nézték s sopánkodtak, hogy vajon mit akarhat ez a szegény fiú ettől az oktalan állattól. De a fiú nem tágított, csakis oda járt. Egyszer eljött az ideje, hogy a legény megházasodjon. - Kit veszel el, fiam? - A szomszédban való Pirosmalacot. - Ne hozz szégyent a fejünkre, fiam! Ládd, tisztességben megvénültünk, most akarsz hírbe tenni bennünket? De a fiú kötötte magát, hogy ő csakis Pirosmalacot veszi el. Összeszedte a komáit, elmentek kérőbe. Azt mondja az apja, mikor odaértek: - Az én fiam soha meg nem házasodik, ha Pirosmalacot hozzá nem adják. Pirosmalacot is megkérdezték, az meg mozgatta a fejét, hogy igen. Jegyben jártak aztán addig-ameddig. A lakodalomban ott volt az egész falu, de még a szomszéd falu is; ha eddig nem láttak csodát, hát lássanak most. Pirosmalac ott ült a legény mellett a menyegzőn. Akinek kedve volt, az mulatott, akinek nem, csak nézte. A vacsoránál a vőlegény elfoglalta a főhelyet, hozzáfogtak vacsorázni. Mikor megvacsoráltak, a fiatalok felmentek a padlásra, mert akkoriban az volt a szokás. A vőlegény az anyjának elmondott mindent. Azt is megmondta, hogy mikor ő lelöki a malacbőrt, az anyja égesse el. Csináltatott titokban menyasszonyi ruhát is, olyat, hogy gyönyörűség volt nézni. Bandaszónál mentek fel, avval jöttek le. Volt bánat, amilyen volt, de lett olyan öröm, hogy ki se lehet mondani. Mindenkinek tetszett, mindenki csodálkozott, mert még senki se látott olyan szép menyasszonyt, mint amilyen Pirosmalacból lett! Volt a faluban egy öreg legény, Szakács János. Azt mondja az anyjának: - Anyám, én megházasodok. - Kit vennél el, fiam? - A szomszédban van egy koca, azt. Hát az idős legény öt-hat embert megkért, hogy menjenek el vele megkérni a szomszéd kocáját. Eleget erősködött a szomszéd: - Oktalan állat az, nem Pirosmalac. Szaporára tartjuk mi azt, nem férjhez adni. De a kérők csak mondták a magukét. Mennek az ólba, a koca ugrott az ajtóra. A hordókötelet előkerítették. A négy lábát összekötötték, de kegyetlenül visított. Amikor a legény meg akarta csókolni, hát, uramfia, majd leharapta az orrát! No, lett is nevetés a faluban. Mindenki tudta, hogy Pirosmalac nincs több. Eddig volt, mese volt.

szerk. Kovács Ágnes Icinke-picinke - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1972

A kert legszebb virágaEz a mese a virágokról szól. Azokról a virágokról, melyeket, ha csokorba kötünk, együtt egy egésze...
27/04/2025

A kert legszebb virága

Ez a mese a virágokról szól. Azokról a virágokról, melyeket, ha csokorba kötünk, együtt egy egészen különleges élményt nyújtanak.
(fejlesztő hatás: érzékenyítés, önbecsülés erősítése, empátia, szerénység értéke, együttműködés, közösség erejének felismerése)

Ahogy a nyár vége közeledett minden virág tudni akarta, ki is a legszebb a virágoskertben.

A rózsaszín szirmú rózsák ekként vélekedtek: "Mi vagyunk a legszebbek, mert tavasszal mi bontjuk leghamarabb virágainkat."

A fehér százszorszépek ezt mondták: "Ó ó, nem, mi vagyunk a legszebbek, mert nekünk gyönyörű virágaink vannak, melyek egész nyáron virítanak."

A nagy sárga krizantémok szerint: "Ne butáskodjatok, mi vagyunk a legszebb virágok, mert ősszel mi virágzunk a legkésőbb."

Minden egyes virág azzal érvelt igaza mellett, hogy csakis ő lehet a legszebb, a legjobb. De, amikor az emberek eljöttek a kertbe, hogy megnézzék őket, abbahagyták a veszekedést. Minden virág ilyenkor csendben maradt és nagyon büszkék, voltak arra, hogy az emberek azt mondták rájuk ők, együtt a legszebbek.

Egy nap a kertész jött be a kertbe. A rózsaszínű rózsák kihúzták magukat, hogy ők látszódjanak a legnagyobbaknak. A fehér százszorszépek virágaikat csillogtatták a napfényben, a sárga krizantémok pedig akként fordultak, hogy a legszebb oldalukat fordítsák a kertész felé. Mindannyian azt várták, hogy a kertész egyiküket, de csakis az egyiküket fogja megdicsérni. Azonban a kertész csak mosolygott. Majd azt mondta: "Milyen szép virágaim vannak, együtt gyönyörűek!"

A kertész fogott ekkor egy kosarat és elkezdte lemetszeni a rózsákat, majd belerakta a kosarába. A rózsák meg voltak győződve arról, hogy ők a legszebbek, azért vágta őket először. De a százszorszépek csak nevettek rajtuk. "Ha-ha! Ti nem vagyok elég szépek, hogy itt maradjatok a kertben!"

A következő mozzanatában a kertész a százszorszépeket kezdte a kosarába tenni, mikor is a krizantémok kezdtek hahotába. "Te mondod! Mi vagyunk a legjobbak, mi maradtunk a kertben egyedül."

Végül a kertész a krizantémokat is belerakta a kosarába. A virágok ekkor újra kezdték szűnni nem akaró vitájukat arról, hogy ki is volt a legszebb.

Amikor a kertész bement a házba, belerakta az összes gyönyörű virágot egy vázába. Először a rózsaszín rózsákat tett bele, emlékezve arra, hogy az volt a legelső virág, mely virágzott tavasszal. Azután a fehér százszorszépeket t***e bele, és visszaemlékezett arra, hogy milyen boldog volt mindig, amikor nyáron elsétált mellettük. Majd végül a sárga krizantémok kerültek a vázába. A kertész nagyon izgatott volt, mikor az ősz virágára tekintett. Egész nyáron azt várta, hogy lássa ezeket.

A kertész a vázát az asztal közepére t***e, majd azt mondta: "Egy csodaszép virágcsokrom van. Minden virág szép magában is, de így együtt tökéletesek!"

Hirtelen a virágok megértették, hogy ők mindannyian nagyon szépek voltak, amennyire csak képesek voltak. De amint a kertész őket egy csokorba fűzte, valami igazán különlegessé váltak általa. Ebben a pillanatban a virágokat a boldogság érzése töltötte el.

forrás: Bnei Baruch Kabbalah meséje alapján átdolgozta Kabbala Magyarország

Fogadjátok sok szeret***el húsvét hétfő alkalmából a következő magyar legendamesét, mely  Jézusról szól, és az önzetlen ...
21/04/2025

Fogadjátok sok szeret***el húsvét hétfő alkalmából a következő magyar legendamesét, mely Jézusról szól, és az önzetlen szeretetről.❤️

A juhász báránya

Krisztus urunk a Földön jártában-keltében egyszer egy nagy pusztaságon ment keresztül. Vele volt Szent Péter is. Nagyon elfáradtak, éhesek is voltak, s a nagy pusztaságon nem találtak sem egy fát, melynek árnyékában megpihenjenek, sem egy házat, ahová betérjenek.
- Uram - mondja Szent Péter -, nem tudok továbbmenni, nem bírnak a lábaim.
- Gyere csak, Péter - mondá Krisztus -, nézd, amott látok egy juhásztanyát, ott majd megpihenhetünk, s valami ennivalót is találunk. Hát csakugyan ott volt nem messze egy juhásztanya, a tanya előtt egy nagy sereg juh. Odamennek, köszöntik a juhászt illendőképpen, a juhász fogadja, leülteti. Mondja Jézus:
- Te, juhászember, szegény vándorok vagyunk, két napja nem ettünk, adj valamit Isten nevében! Megesett a juhász szíve a szegény vándorokon, de édes istenem, mit csináljon, csak egy darab száraz kenyere volt, meg egy báránykája, az a rengeteg sok juh mind a gazdájáé volt, azokból nem ölhetett le. Gondolja magában, ő bizony leöli az egyetlen báránykáját, az az egy akár van, akár nincs. Csakugyan le is ölte, jó paprikást csinált. Krisztus urunk s Szent Péter jól nekiláttak a paprikásnak, meg is ették mind egy befaló falásig, a juhásznak még csak egy csontot sem hagytak, pedig bizony az is szeretett volna enni belőle. Mikor a vacsorának vége volt, mondta Jézus Krisztus Szent Péternek, hogy szedje össze a csontokat. Péter összeszedte, Krisztus urunk pedig a szűre ujjába t***e, s mikor a juhász elaludott, odament a kasárba, ahol az a sok juh volt, a csontokat ott elszórta, s hát uramteremtőm, minden csontból egy- egy juh lett, s minden juhnak a farán ott volt a juhász bélyege! Azzal Krisztus Szent Péterrel továbbment, el sem búcsúzott a juhásztól. Felébred reggel a juhász, kimegy a kasárba, hát ott annyi az idegen juh, de annyi, sokkal több, mint a gazdájáé. Nézi, nézi, s szeme-szája tátva maradt az álmélkodástól, mert ím, az idegen juhok farán mind az ő bélyege volt. Keresi a vándorokat, hogy kérdje meg, hogy kerültek ide ezek a juhok, talán azok tudnak róla, de a vándoroknak már hírük-poruk sem volt, ki tudja, hol jártak.
- Ezt a jó Isten rendelte - rebegte a juhász -, s felfogadta, hogy míg csak egy krajcárja lesz, segít a szegényeken.
(magyar legendamese)

Húsvéti történet egy kíváncsi nyusziról😊Volt egyszer egy kis nyuszi, akit Tóbiásnak hívtak. Ő volt a legkisebb a testvér...
20/04/2025

Húsvéti történet egy kíváncsi nyusziról😊

Volt egyszer egy kis nyuszi, akit Tóbiásnak hívtak. Ő volt a legkisebb a testvérei közül. Nagyon kíváncsi volt, minden érdekelte, és folyton kérdezett. Közeledett a húsvét, és sok dolgot nem értett ezzel kapcsolatban. Ezért úgy gondolta, hogy elmegy nagyapóhoz, és megkérdezi őt.
-Húsvétkor miért festünk tojást? És miért osztogatjuk szét? Miért nem tartjuk meg mindet magunknak?
Az öreg nyúl apó csak mosolygott és kedvesen így válaszolt:
-Azért Tóbiás, mert minden tojás egy új kezdet. A színek, amiket ráfestünk, a szeretet, az öröm és a remény színei. Amikor ajándékot adunk, azt mondjuk: „Fontos vagy nekem!”
Tóbiás elgondolkodott, majd másnap megfest***e a legszebb piros tojást, majd visszament nagyapóhoz:
-Úgy gondoltam, hogy ezt a tojást elviszem annak, aki ma még nem mosolygott!
Nagy lelkesedéssel nekiiramodott, és elszaladt a sünhöz, aki nagyon megörült a látogatásnak és az ajándéknak is. Azóta is jó barátok, és a sün hálás szívvel gondol mindig arra a napra, amikor Tóbiás felvidította őt és mosolyt csalt az arcára.
🥰

Ezzel a kedves kis történettel kívánok mindenkinek áldott húsvéti ünnepeket!🐣🐰❤️
Ollé Ági, Mesés Ildi

Volt egyszer egy MESÉS történet...Ahol a sárkány 🐉 nem gonosz volt, csak szomorú.😥A királyfi nem akart harcolni, csak ha...
16/04/2025

Volt egyszer egy MESÉS történet...

Ahol a sárkány 🐉 nem gonosz volt, csak szomorú.😥
A királyfi nem akart harcolni, csak hazatalálni.
A boszorkány 🧛‍♀️ pedig csupán elfelejt***e, milyen az ölelés.
A mese nem mindig hangos. Néha csak egy halk kis hang belül:
„Minden rendben lesz.”
A gyerekek még érzik ezt. Tudják, hogy a történet nem csak a fejben van, hanem a szívben is.
Miért szeretnek annyira MESÉT hallgatni?
Mert ott minden érzésnek van helye. Lehet szomorúnak lenni. Lehet nevetni. Lehet félni, de mégis továbbmenni.
🎈 A mesében biztonságban vagy.
És ki tudja? Lehet, hogy végül nem is a sárkányt kell legyőzni... hanem barátságot kötni vele. 🐉💛
És mi lehet a mese üzenete nekünk FELNŐTTEKNEK? ......talán hogy a mese nem menekülés. Inkább hazatérés.
Az életed történet...no és a mesék tudnak valamit, amit mi néha elfelejtünk:
– hogy a seb nem szégyen, hanem tanító
– hogy a harag mögött mindig ott a fájdalom
– hogy minden úton ott lapul a lehetőség a megbékélésre
A mesék nem oldanak meg mindent.
De segítenek KÉRDEZNI. Segítenek látni a másikat – sőt, magadat is – új szemmel. És amikor egy történet végére érünk, néha úgy érezzük:
"Most már el tudnám mondani, mi fáj. Most már tudom, hogyan engedhetném el."
Ez a MESE gyógyító ereje.
Nem hangosan gyógyít. Hanem finoman.
Mint egy ölelés, amit régóta vársz.😍
Szeret***el: Ollé Ági és Mesés Ildi

A MESÉK megmutatják, mire számíthatunk az életben, és egyben viselkedési mintákkal szolgálnak: a varázsmesék hőse olyan,...
02/04/2025

A MESÉK megmutatják, mire számíthatunk az életben, és egyben viselkedési mintákkal szolgálnak: a varázsmesék hőse olyan, amilyenek a lelkünk mélyén mindannyian lenni szeretnénk: a mesehős harmóniában van önmagával, embertársaival, a természettel és a természetfelettivel. Aktív, vannak céljai, amelyekért kiáll, bátran cselekszik. Mindenkor megbízható, becsületes, tisztességes, kitartó; nem esik kétségbe, nem hátrál meg, önzetlen, segítőkész…
Gyerekeknél a rendszeres mesélés segít leküzdeni a fejlődésükkel együtt járó félelmeket, komplexusokat, emellett segíti a kreativitást, a fantázia, a gondolkodás fejlődését, a problémamegoldó készség fejlődését, sőt, még egyes betegségekre is gyógyítóan hat.
Kutatások igazolják, hogy az a gyermek, akinek rendszeresen meséltek, iskolaérett korára érzelmi intelligencia és IQ terén egyaránt 1-1,5 évvel fejlettebb, mint a mese nélkül felnövő társaik.
A HOZZÁSZÓLÁSOKBAN kétféle mesét találsz, kétféle előadásmódban. Ildi egy népmesét mond el nektek, jómagam saját mesémet osztom meg a témában.
👱‍♀️👨‍🦰👩‍🦳 A varázspálca, Mese a tükörkép hercegnőről 🧑‍🦳👵👱‍♀️
A következő mesében a következő fejlesztő hatásokat tapasztalhatjátok:
🎭 tisztesség
🎭 becsület
🎭 kitartás,
🎭 összefogás
🎭 szorgalom,
🎭 bátorság
🎭 együttműködés képességének elsajátítása
A hozzászólásokban megtalálhatjátok a két linket a videó eléréséhez.
Fogadjátok szeret***el, 🫶🫶🫶
Kissné Ildikó - Alkotó-fejlesztő meseterápiás pedagógus
Ollé Ágnes – lélekmentor, Választerápia

A szállást kérő rókaMese a becsületről, becsületességről :-)Napjaink kiemelten fontos kérdése a becsület, az igazmondás....
30/03/2025

A szállást kérő róka

Mese a becsületről, becsületességről :-)

Napjaink kiemelten fontos kérdése a becsület, az igazmondás. Már kisgyermekkorban megtanuljuk, hogy milyen árnyalatok vannak (igazság, füllentés, hazugság), de néha elmosódnak a határvonalak. Mi fér bele? Meddig lehet húzni, tágítani a majdnem igazság határát? SEMENNYIRE! Mert jobb bevállalni azonnal, ha valamit elrontottunk, hiszen emberek/gyerekek vagyunk. Előbb utóbb úgyis minden kiderül. És akkor inkább emelt fővel jöjjük ki belőle, még ha kellemetlen is akkor, minthogy nagyobb problémát generáljunk magunknak.
Nagyon fontos, hogy kisgyermekkorban (7 éves korig) kialakuljanak az értékrendek. Ebben segít A szállást kérő róka c. mese is. :-)
Ha pedig van kedvetek rókát hajtogatni a mese után, íme egy link, amely segít:
https://www.youtube.com/watch?v=8Ar51y7dv3o

A szállást kérő róka
Egyszer egy vén róka nagyon megéhezett egy kis pecsenyére. Fogott hát egy üres zsákot, a hóna alá csapta, és elindult vele világgá. Ment, mendegélt, míg estére egy gazdaember házához nem ért. Bekopogott, és amikor megkérdezték, hogy ki az, hát így felelt: - Szegény utasember vagyok, s éjjeli szállást kérnék, hogyha megszánnának. Jószívű ember volt a gazda is meg a felesége is. Megszánták a szegény utast, beengedték, vacsorával is megkínálták. A róka megköszönte, szerényen a padra kuporodott, a zsákját pedig a pad alá t***e. Mielőtt lefeküdtek, azt mondja a gazdának: - Jaj, gazduram, nem jár itt a ház körül valami tolvaj? Ebben a zsákban egy szép nagy kakas van, nem szeretném, ha elveszne! - Sose búsulj; róka koma, az én házamból még nem veszett el semmi! Csak aludj nyugodtan! - biztatta a gazda, s még mosolygott is, hogy a róka félti a kakasát. Persze hogy a zsákban semmi sem volt! Hanem azért mikor felébredtek, a róka jajgatni kezdett: - Jaj, jaj, jaj, valaki ellopta az én drága kakasomat! Csitították, hogy dehogy lopták el, már ugyan ki lophatta volna el? Talán elbújt a szobában valahova. Keresték mindenfelé, de sehol sem találták. Szörnyen szégyellte magát a gazda, hogy éppen az ő házában tűnt el a rókának valamije, de meg sajnálta is szegényt, hogy olyan keservesen siránkozott. Mi mást tehetett volna, adott egy szép nagy kakast a rókának, hogy ne sírjon úgy, s most már menjen tovább békével. El is ment a róka nagy örömmel. Ment a kakassal egész nap, este pedig megint bekopogtatott valahova. Itt is jó emberek laktak, akik szívesen látták. Amikor le akartak feküdni, a róka ismét körülnézett a szobában, mintha tolvajok után kutatna, majd így szólt a gazdához: - Tudja meg, gazduram, hogy egy szép kövér lúd van a zsákomban. Jaj, ha azt ellopná valaki! - Nem lopja azt el nálam senki. Csak feküdj le, és aludj nyugodtan - mondotta a gazda. Hanem hát a róka csak azt várta, hogy mind elaludjanak. Akkor szépen kivette a zsákból... No, ugyan mi is volt a zsákban? Hát bizony a kakas volt, semmi más. Kivette a kakast, és úgy megette, hogy még egy tolla sem maradt. Hej, de aztán reggel rá is kezdett megint a siránkozásra: - Jaj, jaj, jaj, valaki ellopta az én drága szép ludamat! Keresték ezt is mindenfelé, s mikor végül nem találták sehol, a gazda adott neki egy jó kövér ludat, csak ne sírjon és ne panaszkodjon, hogy nála elveszett valamije. Ment tovább a róka a kövér lúddal, és úgy örült, hogy majd kiugrott a bőréből. Az úton tízszer is kibontotta a zsákot, hogy megnézze, benne van-e még a lúd. Így ment, mendegélt, míg estére ismét egy házhoz ért. Itt is kopogtatott, beeresztették, de mielőtt lefeküdtek, megint így szólt a gazdához: - Idet***em a zsákom a pad alá, mégsem merek nyugodtan aludni, mert tudja meg, gazduram, hogy egy szép kövér malacom van benne! - Csak aludj nyugodtan - biztatta a gazda -, akármi is van a zsákodban. Az én házamban nem lesz semmi baja! Hát a gazda ugyan nem jól gondolta, mert alighogy elaludtak, a róka úgy felfalta a kövér ludat, hogy se tolla, se csontja, se egy darabkája nem maradt. Hanem rá is kezdte már hajnalban a nagy siránkozást: - Jaj, jaj, jaj, valaki ellopta az én drága szép malacomat! Hiába csitították, hiába vigasztalták, s hiába is keresték a malacot mindenfelé. Itt sem maradt más hátra, a gazda végül is adott a rókának egy szép kövér malacot. No, most volt csak nagy örömben a róka, mikor kiért az országútra, s a zsákot kibontotta! Sohasem látott még ilyen szép malacot. Ebből lesz ám csak jóízű pecsenye! Ment, mendegélt egész nap, s estére megint csak bekopogtatott egy gazda házához. Beeresztették, s itt is ugyanazt mondta, mielőtt lefeküdtek: - Gazduram, jól vigyázzon ám éjjel a tolvajokra, hogy el ne lophassák az én szép kövér disznómat, ami ebben a zsákban van! Odanéz a gazda, hát látja, hogy a zsákban nem férne el egy kövér disznó, de meg hallotta is, hogy csak kismalac visít ki belőle. No de azért nem szólt semmit, csak elaludt szépen. De nem aludt ám el a róka! Megette a malacot szőröstül-bőröstül, s alighogy pitymallott, már el is kezdte a jajgatást: - Jaj, jaj, jaj, valaki ellopta az én drága szép disznómat! A gazda mindjárt rájött a turpisságra, de azért t***e magát, mintha sajnálkoznék. Így szólt a rókához: - Jaj, csak ne búsulj, és ne kiabáld tele a falut, inkább kettőt adok az egy kövér disznód helyett. Add ide a zsákot, hogy odakinn tegyem bele őket. Kiment a gazda a róka zsákjával. Volt neki két mérges kopókutyája, éppen jó éhesek voltak. Ezeket bedugta a róka zsákjába, jól be is kötötte, azután a rókának adta, hogy igyekezzék a faluból kifele. Nem kellett a rókának kétszer sem mondani, most vitte csak nagy örömmel a zsákot, s már előre nyalta a száját a jó zsíros lakomára! Alig várta, hogy kijusson a faluból az országútra. Kibontotta a zsákot, hogy megnézze a két disznót, hát amint bontja, ugyan mi ugrik ki belőle? A kopókutyák! Nosza, szaladóra fogta róka koma a dolgot! Nem kellett már neki disznópecsenye, csak a bőrét megmenthesse! Hanem hiába szaladt, mert a két kopókutya utolérte és szét szaggatta. Ha a rókát a kutyák szét nem tépték volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Szerk. Kovács Ágnes Icinke-picinke - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1972

Cím

Orosháza
5900

Telefonszám

+36309049095

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Mesés Ildi új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Megosztás

Share on Facebook Share on Twitter Share on LinkedIn
Share on Pinterest Share on Reddit Share via Email
Share on WhatsApp Share on Instagram Share on Telegram

Kategória