
23/09/2025
Volt egyszer egy ember, aki egész életében a pénz után futott. Úgy gondolta, ha elég vagyont gyűjt, egyszer majd hátradőlhet, és végre boldogan élhet.
Évről évre több lett a bankszámláján, de közben észrevétlenül kevesebb lett valamiből, amit pénzért nem tudott pótolni: az idejéből.
Amikor ráeszmélt, már hiába próbált alkut kötni. A pénz ott volt előtte, halmokban, de az elvesztegetett pillanatokat – a kihagyott öleléseket, a nem kimondott szavakat, a meg nem élt napokat – soha többé nem kaphatta vissza.
Akkor értette meg, hogy a legnagyobb vagyon mindig is a percekben rejtőzött, amelyeket másokra, önmagára, vagy egy mély levegővételre fordíthatott volna.
Az idő nem kérdez, nem alku tárgya. Minden reggel kapsz belőle egy adagnyi ajándékot, és minden este, amit nem használsz fel, örökre eltűnik.
Ezért az élet igazi gazdagsága nem abban mérhető, mennyi aranyad van, hanem abban, hogyan töltöd el az időt, ami megadatott.
Szikszay Csaba