16/04/2026
Sokszor merül fel kérdésként egy gyermek régóta fennálló krónikus székrekedésének, székletvisszatartásának terápiája elején, hogy mindenképpen szükség van-e székletlazító alkalmazására.
Maximálisan megértem a szülők kétségeit, de fontos azt látni és megérteni ilyenkor, hogy ezek a gyerekek erőnek erejével azon vannak és legtöbbször hosszú hónapok alatt tökélyre fejlesztik azt a képességüket, hogy egy, két, három, sőt akár négy hétnyi székletüket is visszatartsák. És mindezt bármi áron. (Bizony, jól írtam a négy hetet, saját praxisomban a havi egy kaki volt eddig a "rekorder").
Sőt, a kaki mellett nem ritkán még a beadott két-három végbélkúpot, miniklizmát és beöntést is visszatartják.
Ezt az elképesztő ellenállást kell a terápia elején bemozdítani, átbillenteni, lehetőség szerint olyan módon, hogy ne kerüljön sor olyan, a végbélnyíláson "áthatoló" beavatkozásra, amely tovább ronthat a kakilással kapcsolatos szorongáson, fokozva a már amúgy is extrém székletvisszatartást.
És azt is látni kell ilyenkor, hogy a székrekedés miatt igénybevett, renyhén működő, olykor kitágult és ilyen mennyiségű széklettel kitöltött végbél regenerációja és a gyógyulási folyamat csak akkor indulhat el, ha a terápia elején a gyermek kiüríti ezt a gyakran elképesztő vastagságú és mennyiségű, öntvényszerű széklettömeget.
Vajon a nagyfokú kakilási szorongással, sok rossz kakilási élménnyel a háta mögött, nem ritkán nagy családi nyomás alatt egy ilyen kisgyermek könnyedén, magától megteszi ezt? Vajon magában könnyebb ezt az öntvényt elengedni vagy esetleg víz segítségével fellazítva, felpuhítva?
És azt is fontos érteni, hogy akkor indulhat el a kakilással kapcsolatos szorongás enyhülése is, ha a gyermek megszabadul a számára szenvedést okozó felhalmozott kemény széklettömegtől. Amíg van mit feszengve-szenvedve visszatartani, ez nem fog megtörténni.
A szorongás enyhülése hosszú távon pedig akkor várható, ha ezután rendszeres és lehetőség szerint csupa jó kakilási élményt szerez a gyermek.
Nem utolsó sorban pedig mire egy család idáig eljut, már mindenki kellően rá van feszülve a kakitémára, és majdhogynem biztos, hogy nem tudják a felnőttek könnyed, optimista lélektartással, "békénhagyással", lazán kezelni a kakilással kapcsolatos helyzeteket. Kakilni pedig csakis minden szempontból ellazult állapotban lehet. Feszült családi légkörben minimális ennek az esélye.
Mindezekből talán sejthető, hogy mi lehet a válasz a székletlazító/puhító terápiával kapcsolatos bizonytalan kérdésekre.
www.kakigondok.hu
Kép forrása:
https://www.wjgnet.com/1007-9327/full/v29/i8/1261.htm