15/08/2025
Az Üresség megértése
A Tai Chi Chuan egyik leggyakrabban használt fogalma az „üresség”, melyet a taoista és buddhista gondolkodásból vett át. A fogalom tanulmányozása már i. sz. 653-ban elkezdődött Kínában, Ceylonból érkezve a 28. buddhista pátriárkával, Bodhidharma-val (Kínában Damo). Tanításai mélyen hatottak a kor taoista filozófiájára, s a Chan (japánul Zen) iskola e két nagy gondolatrendszer – taoizmus és buddhizmus – egyesüléséből született.
Az „üresség” kifejezés annyi problémát és félreértést okozott Nyugaton, hogy a tibeti buddhizmus négy nagy iskolája olyan nyugati fordítói bizottságokat hozott létre, amelyek mély és gyakorlati Dharma-ismerettel rendelkeznek. Céljuk az volt, hogy a buddhista terminológiát a szélesebb közönség, de különösen az őszinte tanulók és követők számára érthetővé tegyék.
Számunkra az „üresség” egyszerűen „semmit” jelent. Köznyelvi értelemben használhatjuk tárgyakra és hétköznapi helyzetekre – például egy csésze vagy egy szoba ürességére. A Tai Chi Chuan filozófiájában azonban az „üresség” fogalma mély és emelkedett jelentést nyer, amely a tanítványokat saját életük felülvizsgálatára készteti. Így jutottak el ehhez a fogalomhoz a nagy buddhista és taoista mesterek.
Az „üresség” mellett egy további fogalmat is vizsgálnunk kell a Tai Chi Chuanban: a „jelenségeket”. Az utóbbiból kiindulva jobban megérthetjük az előbbit.
A „jelenségek” szó külső tárgyakra, mentális állapotokra és zavaró érzelmekre egyaránt alkalmazható. Külső tárgyak esetében a jelentése egyszerűen felfogható, hiszen a klasszikus és a kvantumfizika is számos alkalommal szolgáltatott jelentős bizonyítékot az anyagállapotok olyan – „nano” – léptékű redukciójára, amelyet hétköznapi értelmünk már nem képes megragadni.
A mentális állapotok esetében a kifejezés gondolkodásunkra vonatkozik. Amikor gondolkodunk, két alapállapot ural bennünket: a félelem és a remény.
A félelem a múlt kellemetlen eseményeinek emlékéhez kötődik, amelyeket nem akarunk újra átélni, vagy a kellemes pillanatokhoz, amelyeket újra át akarunk élni, de félünk, hogy nem térnek vissza.
E félelem táplálja a reményt, amely arra késztet, hogy elképzelt vagy idealizált, jobb életet építsünk magunknak, szeretteinknek vagy nemzetünknek.
E két mentális állapot hatására hat zavaró érzelem keletkezik:
- a gőg vagy arrogancia,
- az irigység vagy féltékenység,
- a vágyakozás,
- az ostobaság vagy restség,
- a kapzsiság
- és a gyűlölet.
Ezek az érzelmek nap mint nap úgy kísérnek bennünket, mint testünket az árnyék. Akár Tai Chi Chuant gyakorlunk, akár a mindennapi élet bármely tevékenységét végezzük, átitatják és manipulálják a környezet szubjektív észlelését.
A múlt nagy Tai Chi Chuan mesterei teljességgel birtokolták e tudást, és óriási személyes áldozatok árán létrehozták, felépítették és megőrizték azt a rendszert, amelyet ma gyakorlunk és tanítunk.
Minden Tai Chi Chuan-mozdulat e bölcsesség négy alapelvének alkalmazását is megkívánja, amelyeket „a négy nagy figyelem”-ként ismerünk:
- teljes figyelem a testre;
- teljes figyelem az érzeteinkre;
- teljes figyelem az elmére;
- és teljes figyelem a jelenségekre.
E négy legfőbb figyelem gyakorlásával az elme megszilárdul, és azzá alakul, amit szanszkritul śamatha, tibetiül zhiné, kínaiul chan, japánul zen néven ismerünk.
A Tai Chi Chuan tehát teljes körű etikai, erkölcsi, pszichológiai és spirituális átalakulási rendszer. Más szóval: hozzájárul a gyakorló legmagasabb rendű minőségeinek kibontakoztatásához.
• Teljes figyelem a testre (az ízületek megnyújtásával, mély légzéssel és a hát egyenesen tartásával) növeli az életerőt (qi) és a lelkesedést; így megszünteti az ostobaság vagy restség okait.
• Teljes figyelem az érzésekre (amely a formák gyakorlása során jelenik meg) megszünteti a vágyainkat tápláló szorongás okait, amelyek beteljesületlensége frusztrációhoz, az együtt nem osztásához (kapzsiság), valamint önmagunk és mások iránti gyűlölethez vezet.
• Teljes figyelem az elmére (és állapotaira, mint az elégedettség vagy elégedetlenség, boldogság vagy szenvedés) megszünteti az arroganciát, amely szellemi instabilitást okoz.
• Teljes figyelem a jelenségekre (vagyis a környezetünkre, beleértve a többi gyakorlót is) megszünteti az összehasonlítást és az ítélkezést, amelyek irigységet szülnek.
Ha alaposan elemezzük ezeket a fogalmakat, az „üresség” értelme világossá válik:
• Csak akkor, ha kiüresítjük magunkból a gőgöt és az arroganciát, tudunk valóban ellazulni, másokat elfogadni, és megérteni eltérő nézőpontjaikat és viselkedésüket anélkül, hogy a magunkét rájuk erőltetnénk. Ekkor tapasztaljuk meg a önmérsékletet és az udvariasságot.
• Csak akkor, ha kiüresítjük magunkból az ostobaságot vagy restségét, lesz meg a szándékunk és időnk az állhatatos gyakorlásra, és szűnnek meg az előítéletek, a babonaság és a szűklátókörűség.
• Csak akkor, ha kiüresítjük magunkból a vágyakozást és a gyűlöletet, tudjuk szeretetünket és tudásunkat megosztani anélkül, hogy attól tartanánk, mások bántanak vagy manipulálnak bennünket. Ekkor tapasztalhatjuk meg a Nagy Család eszméjét, és lehetünk együtt vágyaink, álmaink, bánataink és örömeink megosztására.
• Csak akkor, ha kiüresítjük magunkból az irigységet, szabadulhatunk meg a díjakért, pozíciókért és rangért folytatott neurótikus versengéstől, amely csak még nagyobb távolságot és haragot teremt azok között, akiknek testvéri módon egyszerűen becsülniük és tisztelniük kellene egymást.
"A régi időkben azt mondták: ha képes vagy magadhoz vonzani az ürességet, négy unciával is elháríthatsz ezer fontot; ha nem tudod magadhoz vonzani az ürességet, ezer fontot sem tudsz elhárítani."
A szavak egyszerűek, de a jelentés teljes.” — Li I-Yu
