04/02/2025
Viszonylag sok segítővel találkoztam az elmúlt években. Volt aki csalódást okozott-de az is rólam szólt mert eltűrtem, nem szóltam, hagytam.
Nóri volt az első olyan ember aki nem akart átkeretezni semmit, csak validált és elfogadott.
Ő mondta minden alkalommal amikor találkoztunk:
- Dalma, tudod, hogy ez már megérne egy terápiát?
Így kis idő után terápiában mentem Zilahi Tímeához. Akit meg azért szeretek mert már nem találkozunk rendszeresen, mégis amikor “beugrok” egy kis támaszra, mosolyogva mondja, tudja Dalma….. persze, tudom. De most mégsem tudom a fókuszt oda tenni.
Most ez is elég jó. Ez a támasz is segít. Nincs nagy vihar.
De mindig jó kikötni egy stabil kikötőhöz, erőt gyűjteni az úthoz. Néha elég jó a part mellett hajózni, néha szuper a tenger közepén halászni.
A választás mindig az enyém. Az erőforrás bennem van, a segítők pedig körülöttem. Ahogy körülötted is. Ér segítséget kérni!
A határaim én magam vagyok.
Minden, amit elviselek, minden, amit elnézek, vagy eltűrök, rólam alkot képet a környezetem számára.
Az lesz az igazodási pont, a mérce.
Ez mutatja meg, mit gondolok magamról - és ezt fogják mások is gondolni rólam.
Ha én mindig alárendelőrök, mert soha nem hallathattam a hangom, és azt tanultam meg, hogy másokhoz igazodjak, idővel ez lesz a szerepem minden kapcsolatomban. Akkor is, ha igazából nem erre vágyom, ha szeretném a magam véleményét, az én szempontjaimat érvényesíteni. És akkor is, ha a környezetem sem szeretne mindig dominálni, dönteni, irányítani, de nincs más választása, és rááll erre a szerepre.
Ha én mindig irányítani, kontrollálni akarok, mert nem bírom a bizonytalanságot, arra tanultam rá, hogy senkiben ne bízzak, akkor idővel mindenki tőlem várja majd az iránymutatást, én leszek a felelős az amúgy közös döntésekért. Akkor is, ha szeretnék néha rádőlni valakire, mert már összeroppanok a súly alatt, és akkor is, ha mások minden lehetőséget próbálnak megragadni, hogy meghallgassam őket, vagy hogy levegyenek ebből a teherből.
Ezek a határok azonban belülről, magamból erednek. Mindig.
A saját magamról alkotott képemről. Arról, amit magamról hiszek, amit magamról megtanultam.
Sok-sok önmunka, hogy ezt a képet áalakítsam, és kellenek a társak, a tükrök, akik kitartóan mutatják azt a képet, amit szeretnék látni - és amit ők is látnak.
Ilyen tükör szerepem van nekem is egy-egy ülésen, és csoportmunkában. Ez utóbbiban minden csoporttagnak, aki előtt tiszta lappal állunk, és akinek valahogy emiatt gyakran őszintébben megnyílunk, mint a közvetlen környezetünknek.
A határok definiálnak engem - védenek, segítenek. De a határok rugalmasak is, mert változok én, változnak a lehetőségeim, a körülményeim, a kapcsolataim.
Ha segítségre van szükséged a határaid megtalálásában és meghúzásában, hívj, vagy írj messengeren!
