TORII - Természetgyógyászat

19/01/2026

" "A folyamatos rendelkezésre állás, az önfeladás egyik alattomos formája" C.G.Jung

Állandó diktált/
kényszerített "jelenlét".

A folyamatos rendelkezésre állás,egy csendes önfeladás.
(nem erény!)

Amikor mindig felveszed.
Amikor azonnal válaszolsz.
Amikor akkor is ott vagy, amikor már rég elfogytál
arra a dologra...

Megtanítottak arra, hogy nem illik nemet mondani.

Hogy a „most nincs időm” az önzőség.

Hogy a határ húzása konfliktus.

Pedig nem az.

Az igazi veszteség nem az, amikor valaki megsértődik mert nem reagálsz AZONNAL!
Hanem az, amikor észre sem veszed, hogy már nincs egy szabad gondolatod,
nincs egy nyugodt délutánod,
nincs egy mondatod, amit magadért/magadban mondasz ki.

Aki mindig elérhető, az idővel eltűnik.
Nem számít többé,mert mindíg VAN!

Gondolj a háztartásbeli
nőre,mindent csinál és semmire van értékelve...

Szóval eltünik.
Önmaga számára IS.

Nem látványosan.
Hanem apránként.
A figyelméből.
A testéből.
A hangjából.
A lelkéből.

És a végén csak egy reflex marad: reagálni, alkalmazkodni, túlélni a kényszerű
jelen/létet.

Most a lényeg:

Nem kell eltűnnöd ahhoz, hogy jelen legyél.
Nem kell mindenkinek megfelelned ahhoz, hogy értékes legyél.
És nem tartozol állandó magyarázattal azért, mert élsz.
(vagy nem)

A határ nem fal.
Hanem ajtó.
Te döntöd el, mikor van nyitva.
És ez nem keménység,
udvariatlanság,
lexaromság
stb stb amikkel
ilyenkor a VILÁG
vádol,hanem...

ez ÖN/védelem!!!

Norbu Gyula"

12/01/2026

"Csao-csou elcsúszott a behavazott gyalogúton:
– Segítség, segítség! – kiáltozta.
Egy szerzetes odasietett és lefeküdt mellé a hóba.
Csao-csou feltápászkodott és ment tovább."

Zen Kóanok a „Folyik a híd” gyűjtemény

Hányszor vagyunk úgy életünk folyamán, hogy mi is „odafekszünk” valaki mellé az úton, ahol éppen valami oknál fogva elakadt?
Hányszor próbálunk meg segíteni, jó szándékkal vezérelve, hol jól, és olykor kevésbé jobban?

Azonban, önmagunk mellé oda fekszünk-e?
Megadjuk-e erre a lehetőséget magunknak? Empátiával fordulunk-e magunk felé?
Azért vannak az elcsúszások, a gödrök, a szenvedések, hogy lehetőséget kapjunk önmagunk jobb megismeréséhez?
Elengedjük azokat a dolgokat, amik nem szolgálnak minket és ide vezettek? Tudjuk, hogy van kiút a szenvedésből?
Tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül?

Csak oda kell feküdni magunk mellé, csendben, együttérzéssel, ahogy a szerzetes t***e a hóban!
Próbáljuk meg, és jönnek a válaszaink, megoldásaink.

A kérdés az: van-e bátorságunk, engedélyünk, erőnk, hitünk ehhez kapcsolódni?
Saját utunkat járni? Tapasztalni? Megélni?
És időnként „elcsúszni a hóban”?

31/12/2025

Pilinszky János Szilveszteri „tizenkettő”

"Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri „hangulat” nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri „tizenkettő”.
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük.

Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.

A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha emögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő.
Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: „földönjáró” ünnep, s ezt a „földi mosolyt” nem is szabad megtagadnunk tőle.

Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire.
Új Ember, 1961"

✨️Békés, Boldog, belső utazásokban gazdag Új Évet kívánunk! ✨️

Meditáció | Reiki | Családállítás |

25/12/2025

🌲Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepi elcsendesedést kívánunk! 🌲🌲🌲

19/12/2025

Weöres Sándor A mozdulatlan tudás

Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy
viszonylik a mindenséghez, mint egy ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De
ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat
alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint
csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a
térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége
nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a
kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra
falán akkora rést ütött, melyen már kifér.

Meditáció | Reiki | Családállítás |

11/12/2025

"....az életemet nem tudom szeret***el átölelni, akkor hibáztatni fogom magam, és aki magát hibáztatja, az várja a büntetést szinte. Aki bűntudatot cipel, az vágyik a vezeklésre.”

Dr. Buda László

“Az egészséges önszeretetnek egyik alapeleme szerintem az öntisztelet. Van, aki bántja magát szisztematikusan a döntései miatt. Nem kellett volna hozzá mennem… hogy a Hufnágel Pistihez kellett volna… Tehát ezek a „kellett volnák” nagyon megterhelőek akkor, hogyha nincs az emberben annyi tisztelet, hogy a mindenkori döntéseit legalább ő maga tisztelettel elfogadja. Ha ezt a tiszteletet nem adom meg visszamenőleg magamnak, akkor az életemet nem tudom szeret***el átölelni, akkor hibáztatni fogom magam, és aki magát hibáztatja, az várja a büntetést szinte. Aki bűntudatot cipel, az vágyik a vezeklésre. És ez a vezeklés nagyon gyakran nem más, mint például egy betegség.”

Dr. Buda László

09/12/2025

"A fájdalom addig "utazik" a családfában, amíg nem talál valakit, aki önismeretileg kész arra, hogy azt átérezze, megértse és integrálja."

Dr. Domján Mihály

Családállítás | Meditáció | Reiki |

07/12/2025

Advent ⭐️ Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Reményik Sándor

📸 Kovács László

05/12/2025

"Ahol a félelmed ott a feladatod."
C.G.Jung

Meditáció | Reiki | Családállítás |

02/12/2025

"- Hogyan bánjunk másokkal?
- Nincsenek mások."

Ramana Maharshi