Flóra Babett

29/09/2025

EGYMÁSÉRT, A KÖZÖSÉRT

A szívből jövő spiritualitás. Az elkerülhetetlen akarás, ami jobbá tesz, ami nem hagy más választást.

Az akarok lenni, olyan akarok lenni, tapasztalni akarom, élni akarom. Tiszta a szándékom. A fejlődést választom.

Változtatom a világot, változtatom a történetet, magamat változtatom. Felelősséget vállalok. Tiszta a spiritualitásom.

Szerinted messzire jöttem? Szerinted megváltoztam? Szerinted máshogy gondolkozom?

A szívem kérte, a szívem kényszerített, a szívem intézte el. Mert éreztem mindenemmel.

Ebből van a spiritualitásom, az akarásom, a változtatásom. Az erőm.

A földöntúli, a hatalmas, a kimeríthetetlen.

Persze néha a neveden nevezem a fejlődésemet. Téged figyellek, érted lépek. Azt mondom, hogy miattad van. De tudjuk mindketten: miattam.

A hatásom rád, leírhatatlan. Hatalmas. Mert helyetted, magamért csinálom.

Egymásért, a közösért, a szívünk által.

Akarod? Akard. Kezdd magaddal, s csináld magaddal. Magadért és általad.

Tapasztald.

S, a végén mondhatod a szíveddel, hogy mindezt miattam.

Egymásért, a közösért, a szívünk által.

(Köszönet az ihletért 🤍 Névvel, név nélkül.. Az alkotás a tiéd, a miénk.)

28/09/2025

BÁTOR DOLOG

Magaddal nem szembenézni, s az igaz lényed letagadni. Eltakarni.

Nem biztos, hogy jó a szó. A bátorság.

Meggondolatlan vakmerőség talán, hinni, hogy nincsen következménye. Hogy lehet élni két vagy több száz életet, s a meghasonulás nem fáj. Próbáltad már?

Bátor vagy, amiért meg mered tenni. Mersz másnak mutatkozni, s a színjátszáson túl, már egészen azzá lenni, ami. Elhinni és el is felejteni, hogy van benned valami eredeti.

Mersz legyinteni a benned élő elhívásokra, ambíciókra, vágyakra. Mered azt mondani, hogy üres lárma!

Degradálni a dobogásodat és vállat rándítani a jelekre, amik azt mondják, rossz ösvényen vagy.

Persze, hallgatod a hangodat, a díszes intuíciódat. De csak mondjon olyat, ami nem fér el a kirakatodban. Csak merje suttogni az igaz valódat! A pokolba vele, igaz?

Vakmerő vagy, hogy kerülőutakon hajszolod a boldogságodat, pedig a lelked már szólt róla.

Valamiért azért még kitart..

Miközben mi bátornak mondjuk azokat, akik önazonosak.

Pedig igazán, kicsit sem bátor dolog annak lenni, ami ott belül, úgy mindenestől, tényleg vagy. Mondhatni, a létezés egyszerűségével. Mindenki a saját elhívása szerint. Csak úgy, egészen mezítelen.

Mégis dicsérjük, amikor valaki idáig merészkedik: olyan bátor vagy!

De fordítva van.

Az a bátor dolog, hogy mersz magadon kívül bárki más lenni. Színjátszani.

Bátorság.. inkább vakmerő bolondság.

Ez most túlzás?

Talán.

Talán egész életedben nem kell szembenézned a benned élővel – s, mindez károgás.

Talán keményen kéri majd számon rajtad az élet – a mindenség benned, ami örökké kiált.

Talán megúszod. Talán megbánod.

Előre nem tudod, s nem is tudhatod.

De mondd, tovább csinálod?

(Köszönet az ihletért 🤍 Névvel, név nélkül.. Az alkotás a tiéd, a miénk.)

́torság

27/09/2025

Minden énemben ott vagy. Sohanemlátottakban.

Vasmacska vagy. Voltál. Szabad.

Néma ordítás, amit az összetartozás melegsége takar.

Hála vagy. Hogy éppen így voltál. Szabad.

🕊

́rzések

02/06/2025

MENNYI KELL?

Sok van, végtelen van. Tudom, mert onnan kérem mindenkinek a meseszépet.

Magamnak is onnan kéne.

Magamnak, miért nem kérek?

Rossz a kérdés, ne is kérdezd.

Ha fel kell fogni, hogy mit is akar mutatni az élet..

Akkor fogom magam és a fénybe lépek.

Látszani fog az összes tátongó seb, mélységes szakadék, halálvidék.

És hiányozni fog az illúzióként létező kerekségem. Muszáj ezzel szembenéznem.

Igenis feltételekhez kötöm, hogy miként szeretem a lényem.

Ez nem lesz jobb kérem!

Magától nem.

Nincsenek, nem lehetnek, ne is legyenek. Feltételek. Jöttem, vagyok, leszek - maradok. Szeressem már ezt a teret, ami én vagyok.

Mindegy mi van benne, eddig mivel, s ezután mivel töltöm meg. Gondolatokkal, érzelmekkel, energiával, sötétséggel és fénnyel.

Mindegy legyen, milyen arányokban kavarog bennem. Reggel hogyan keltem fel. Milyen csúcsra értem el, mekkorát zuhantam, s hogyan sétáltam onnan el.

Nézlek, az összes fényemmel nézlek. Egyedül maradok a sötéttel. Félek. Várom, hogy nekem add a fényed. Hogy világíts meg. Kérlek.

De nem adod nekem. Neked jó helyen a szíved. Te sosem hagynád egyedül magad, a sötétben. Akkor sem, ha ezáltal elveszítesz. A túlélő benned éles. Az enyém nyaralni ment?

Hogy adhatom mindenem neked, az életem árán, mit sem törődve az igényeimmel? Hogyan lehetek ennyire felelőtlen? Miért hiszem, hogy a fényem véges? Magamnak, onnan a végtelenből, miért nem kérek?

Adtam neked, az összeset és többet. Nem tűnt fel, hogy sosem fogy el. Hisz onnan kértem, ahol nekem is van bőven. De magamnak, nem kértem. Kívülről, tőled kell. Elvonási tünetek. Remegés. Kényszer.

A halál is meglátogat, ha kell. Ébredjek fel.

Ez nem üzlet. Nincs cserebere. Nem ugyanazt adjuk egymásnak, nem méricskéljük, nincsenek, nem létezhetnek feltételek.

Fény kell. Belőlem. Nekem. Neked. Mindenkinek.

Legalább annyi, amennyi sötétem bársonyként terül el. Belül, mélyen, s kint, a messzeségben.

Fény kell. Belőlem. Nekem. Neked.

Nincs kevés, nincs sok. Annyi van, amennyit kérek.

Azt is én mondom meg:

Mennyi kell?

(Köszönet az ihletért 🤍 Névvel, név nélkül.. Az alkotás a tiéd, a miénk.)

27/05/2025

NÉLKÜLED

Függővé válni tőled.

Amikor megvonod magad, s tőlem minden figyelmed.

Meséled, hogy neked:

Teher jelen lenni. Teher világmindenségnek lenni.

Értsd meg szerelem. Félelmetes a függőségedet látni. Neked ragyogni. Magamat sem tudom összetartani. Hogyan akarsz rám támaszkodni?

Nem bírom el a szerelmed, nem bírom el a vágyaid, nem bírom el a reményed.

Nem jövök, értsd meg. Nem érkezem meg. Hozzád, NEM!

Ha nem halnál meg nélkülem, ha egész jól lennél akármi is legyen..

Könnyebb volna nekem. Nem roppanna össze a mellkasom, nem emésztene fel a szorongás, hogy az életeddel játszom. Nem kéne távol maradnom.

Égethetnélek a melegségben, hisz tudnám, csak nagyobb tűzre lobbannál tőlem. A jeged, nem lenne áthatolhatatlan, egészen idegen szféra a létezésben. Amit nem ismerek, ami veszélyes vidék nekem, ahova a lábam be sem tehetem. Értsd meg. Akarlak, szeretlek, nézlek.

Mikor jöhetek már közelebb?

Semmi nem függ tőlem. Az életed főleg nem.

Hogyan éljek nélküled? – kérded.

Ahogyan eddig, szerelem. – felelem.

Bízzál ebben. Bízom benned. Szeretlek.

(Az ihletért köszönet bencsiklilla Bencsik Lilla történetének 🤍)

09/05/2025

Minden pillanatban szép.

Mindjárt az elején, végig a közepén, s természetesen a legvégén.

Nem marad ugyanaz.

Beleszeretni, majd többet kívánni tőle.
Engedni, hogy más lehessen.
Hozzáadni, átformálni, újraálmodni, majd csodálni.

Ismét beleszeretni. Engedni. Alkotni.

Egyszercsak megelégedettséget érezni.

🎨🖌️✨

A workshopokon kihívást jelent, hogy képünk folyamatosan változik. Ez egyszerre ad könnyedséget és nehézszívűséget.

Mindig engednénk és felfedeznénk még, de igazán ragaszkodnánk is hozzá.

Akárcsak az életben.

Nagy levegővel, magabiztossággal és eredményfókusz helyett az alkotási folyamat átélésével természetesen megtalálhatjuk a harmónia érzését.

Gyertek megtapasztalni ❤️

06/05/2025

Nem idegen. Az, amit mindig is ismertem. Először látom a szememmel, először érintem meg, először ráz ki tőle a hideg fizikai testemben. De ez nem igaz teljesen. Érezni az illatát innen messze is, az időben. Bizsereg a bőröm tőle, bárhol is legyek a létezésben. Állandó, ahogyan én ismerem.

Betölteni a teret. Egymagam, ez az ismeretlen. Csak illúzió, ahogyan sejtem. Sehova sem, ide sem egyedül érkeztem. Visszajárok majd ide, érzem. Járok most is, az összes pillanatból ide kívánkozik egy részem.

Először vagyok itt. Elsőként jöttem.

Nehéz ez. Nincs itt igazán élet. Nélkülem.

A művészet. Itt lesz.

Ez a tér, ezek a pillanatok. Töltsem meg, csordultig a szívem, az összes inspirációm ide szüljem. A lényem bontakozzon és aranyozzon be mindent. Csodálatos hely ez. Örök kedvencem, érzem.

Kicsit sincs készen.

A térbe elsőként lépek. Akkor is, amikor félek. Túlszeretem az életet.

Felnevetek, amíg behunyom a szemem. Mosolyba szelídülök, hogy érezzem az élet iránti szerelmem. Az összes pillanatom elkapom, cinkosként figyelem. Bőven van benne részem.

Én álmodom, amire felébredek.

Igazán szép az elképzelésem.

́rzések ́va ́lombólvalóság

15/04/2025

Kihívás. Szeretni. Magunkat. Amikor..

Nem passzolunk sehova, nem találjuk az összhangot magunkkal, egymással, s a világgal.

Kihívás. De nem lehetetlen feladat.

ÖSSZHANGBAN

Hogyan szeressem magam jobban?

Szeretlek, csak ne lennél olyan, amilyen vagy.
Szeretlek, viszont az egész világ ellenünk van.
Szeretlek, de.. és a szívem beleszakad.

Hogyan szeresselek jobban?

Nem tudom elképzelni.

A világot, amiben minden rendben van. Mindannyiunk vágya összhangban.

Majd ha láttam a gyakorlatban!

Ültem asztaloknál, mondtam szavakat, magamnak és mindenki másnak bebizonyítottam..

Láttam kisimult arcokat, békét kötött konfliktusokat, átvészelt időszakokat.
Megtapasztaltam, ahogyan a lehetetlen is könnyen jár, s kél, a legigazabb valóságban.

Elfáradtam. Ebben a bizonyításban, előre tapasztalásban, önmagam sanyargatásában.
Az összes teherben és felelősségben, amit magamra aggattam.

Akad társam, ebben a világban. Minden kihívásban. Az összes csodában.

Szeretem magamat. Bízom magamban. Ismerem a valóságunkat.

Ezzel akarom sokkal jobban szeretni magunkat.

(Míg) Mindannyiunk vágya összhangban.

(Köszönet az ihletért 🤍 Névvel, név nélkül.. Az alkotás a tiéd, a miénk.)

09/04/2025

28/03/2025

Valódi empátiát magunktól kapni. Későbbi énektől, akik hátra mernek nézni.

Nem fordulnak el, bírják látni, újra átérezni.
Nem mondanak semmit, hisz tudják, nem lehetséges jobbá tenni.
Figyelemmel, minden részlet ismeretével, jelen tudnak lenni.

A teherrel együtt, az elmúlt, de az időben mégis mindig létező énrészt, szorosan átölelni.

Egy könnycseppel sem kevesebbet kívánni, csak a teret tartani.
Ott lenni. Képesnek lenni visszamenni. Jelenléttel gyógyítani.
Integrálni. Az összes létező most-ot, egybegyúrni.

Bírni a színeket, bírni a történeteket. Elviselni bármit, ünnepelni mindegyiket.

Együtt érezni, ilyesmit jelent.

24/03/2025

Szerelem projekt ❤️

Önmagában is csodálatos az alkotás örömét megtapasztalni, de egészen más mindezt egy workshop keretében másokkal is megosztani.

A színek, a szabadság, a gyógyulás, ami a Fluid Art révén megérinti a szívünket.. olyasmi, amit mindenkinek érdemes átélni.

Óriási szeretettel várlak benneteket ezeken a festős alkalmakon, amelyek során természetesen a lelkiségből sincs hiány.

Mindenkinek sok csodát! ✨

́söröme ́gyulás