Flóra Babett

02/06/2025

MENNYI KELL?

Sok van, végtelen van. Tudom, mert onnan kérem mindenkinek a meseszépet.

Magamnak is onnan kéne.

Magamnak, miért nem kérek?

Rossz a kérdés, ne is kérdezd.

Ha fel kell fogni, hogy mit is akar mutatni az élet..

Akkor fogom magam és a fénybe lépek.

Látszani fog az összes tátongó seb, mélységes szakadék, halálvidék.

És hiányozni fog az illúzióként létező kerekségem. Muszáj ezzel szembenéznem.

Igenis feltételekhez kötöm, hogy miként szeretem a lényem.

Ez nem lesz jobb kérem!

Magától nem.

Nincsenek, nem lehetnek, ne is legyenek. Feltételek. Jöttem, vagyok, leszek - maradok. Szeressem már ezt a teret, ami én vagyok.

Mindegy mi van benne, eddig mivel, s ezután mivel töltöm meg. Gondolatokkal, érzelmekkel, energiával, sötétséggel és fénnyel.

Mindegy legyen, milyen arányokban kavarog bennem. Reggel hogyan keltem fel. Milyen csúcsra értem el, mekkorát zuhantam, s hogyan sétáltam onnan el.

Nézlek, az összes fényemmel nézlek. Egyedül maradok a sötéttel. Félek. Várom, hogy nekem add a fényed. Hogy világíts meg. Kérlek.

De nem adod nekem. Neked jó helyen a szíved. Te sosem hagynád egyedül magad, a sötétben. Akkor sem, ha ezáltal elveszítesz. A túlélő benned éles. Az enyém nyaralni ment?

Hogy adhatom mindenem neked, az életem árán, mit sem törődve az igényeimmel? Hogyan lehetek ennyire felelőtlen? Miért hiszem, hogy a fényem véges? Magamnak, onnan a végtelenből, miért nem kérek?

Adtam neked, az összeset és többet. Nem tűnt fel, hogy sosem fogy el. Hisz onnan kértem, ahol nekem is van bőven. De magamnak, nem kértem. Kívülről, tőled kell. Elvonási tünetek. Remegés. Kényszer.

A halál is meglátogat, ha kell. Ébredjek fel.

Ez nem üzlet. Nincs cserebere. Nem ugyanazt adjuk egymásnak, nem méricskéljük, nincsenek, nem létezhetnek feltételek.

Fény kell. Belőlem. Nekem. Neked. Mindenkinek.

Legalább annyi, amennyi sötétem bársonyként terül el. Belül, mélyen, s kint, a messzeségben.

Fény kell. Belőlem. Nekem. Neked.

Nincs kevés, nincs sok. Annyi van, amennyit kérek.

Azt is én mondom meg:

Mennyi kell?

(Köszönet az ihletért 🤍 Névvel, név nélkül.. Az alkotás a tiéd, a miénk.)

27/05/2025

NÉLKÜLED

Függővé válni tőled.

Amikor megvonod magad, s tőlem minden figyelmed.

Meséled, hogy neked:

Teher jelen lenni. Teher világmindenségnek lenni.

Értsd meg szerelem. Félelmetes a függőségedet látni. Neked ragyogni. Magamat sem tudom összetartani. Hogyan akarsz rám támaszkodni?

Nem bírom el a szerelmed, nem bírom el a vágyaid, nem bírom el a reményed.

Nem jövök, értsd meg. Nem érkezem meg. Hozzád, NEM!

Ha nem halnál meg nélkülem, ha egész jól lennél akármi is legyen..

Könnyebb volna nekem. Nem roppanna össze a mellkasom, nem emésztene fel a szorongás, hogy az életeddel játszom. Nem kéne távol maradnom.

Égethetnélek a melegségben, hisz tudnám, csak nagyobb tűzre lobbannál tőlem. A jeged, nem lenne áthatolhatatlan, egészen idegen szféra a létezésben. Amit nem ismerek, ami veszélyes vidék nekem, ahova a lábam be sem tehetem. Értsd meg. Akarlak, szeretlek, nézlek.

Mikor jöhetek már közelebb?

Semmi nem függ tőlem. Az életed főleg nem.

Hogyan éljek nélküled? – kérded.

Ahogyan eddig, szerelem. – felelem.

Bízzál ebben. Bízom benned. Szeretlek.

(Az ihletért köszönet bencsiklilla Bencsik Lilla történetének 🤍)

09/05/2025

Minden pillanatban szép.

Mindjárt az elején, végig a közepén, s természetesen a legvégén.

Nem marad ugyanaz.

Beleszeretni, majd többet kívánni tőle.
Engedni, hogy más lehessen.
Hozzáadni, átformálni, újraálmodni, majd csodálni.

Ismét beleszeretni. Engedni. Alkotni.

Egyszercsak megelégedettséget érezni.

🎨🖌️✨

A workshopokon kihívást jelent, hogy képünk folyamatosan változik. Ez egyszerre ad könnyedséget és nehézszívűséget.

Mindig engednénk és felfedeznénk még, de igazán ragaszkodnánk is hozzá.

Akárcsak az életben.

Nagy levegővel, magabiztossággal és eredményfókusz helyett az alkotási folyamat átélésével természetesen megtalálhatjuk a harmónia érzését.

Gyertek megtapasztalni ❤️

06/05/2025

Nem idegen. Az, amit mindig is ismertem. Először látom a szememmel, először érintem meg, először ráz ki tőle a hideg fizikai testemben. De ez nem igaz teljesen. Érezni az illatát innen messze is, az időben. Bizsereg a bőröm tőle, bárhol is legyek a létezésben. Állandó, ahogyan én ismerem.

Betölteni a teret. Egymagam, ez az ismeretlen. Csak illúzió, ahogyan sejtem. Sehova sem, ide sem egyedül érkeztem. Visszajárok majd ide, érzem. Járok most is, az összes pillanatból ide kívánkozik egy részem.

Először vagyok itt. Elsőként jöttem.

Nehéz ez. Nincs itt igazán élet. Nélkülem.

A művészet. Itt lesz.

Ez a tér, ezek a pillanatok. Töltsem meg, csordultig a szívem, az összes inspirációm ide szüljem. A lényem bontakozzon és aranyozzon be mindent. Csodálatos hely ez. Örök kedvencem, érzem.

Kicsit sincs készen.

A térbe elsőként lépek. Akkor is, amikor félek. Túlszeretem az életet.

Felnevetek, amíg behunyom a szemem. Mosolyba szelídülök, hogy érezzem az élet iránti szerelmem. Az összes pillanatom elkapom, cinkosként figyelem. Bőven van benne részem.

Én álmodom, amire felébredek.

Igazán szép az elképzelésem.

́rzések ́va ́lombólvalóság

15/04/2025

Kihívás. Szeretni. Magunkat. Amikor..

Nem passzolunk sehova, nem találjuk az összhangot magunkkal, egymással, s a világgal.

Kihívás. De nem lehetetlen feladat.

ÖSSZHANGBAN

Hogyan szeressem magam jobban?

Szeretlek, csak ne lennél olyan, amilyen vagy.
Szeretlek, viszont az egész világ ellenünk van.
Szeretlek, de.. és a szívem beleszakad.

Hogyan szeresselek jobban?

Nem tudom elképzelni.

A világot, amiben minden rendben van. Mindannyiunk vágya összhangban.

Majd ha láttam a gyakorlatban!

Ültem asztaloknál, mondtam szavakat, magamnak és mindenki másnak bebizonyítottam..

Láttam kisimult arcokat, békét kötött konfliktusokat, átvészelt időszakokat.
Megtapasztaltam, ahogyan a lehetetlen is könnyen jár, s kél, a legigazabb valóságban.

Elfáradtam. Ebben a bizonyításban, előre tapasztalásban, önmagam sanyargatásában.
Az összes teherben és felelősségben, amit magamra aggattam.

Akad társam, ebben a világban. Minden kihívásban. Az összes csodában.

Szeretem magamat. Bízom magamban. Ismerem a valóságunkat.

Ezzel akarom sokkal jobban szeretni magunkat.

(Míg) Mindannyiunk vágya összhangban.

(Köszönet az ihletért 🤍 Névvel, név nélkül.. Az alkotás a tiéd, a miénk.)

09/04/2025

28/03/2025

Valódi empátiát magunktól kapni. Későbbi énektől, akik hátra mernek nézni.

Nem fordulnak el, bírják látni, újra átérezni.
Nem mondanak semmit, hisz tudják, nem lehetséges jobbá tenni.
Figyelemmel, minden részlet ismeretével, jelen tudnak lenni.

A teherrel együtt, az elmúlt, de az időben mégis mindig létező énrészt, szorosan átölelni.

Egy könnycseppel sem kevesebbet kívánni, csak a teret tartani.
Ott lenni. Képesnek lenni visszamenni. Jelenléttel gyógyítani.
Integrálni. Az összes létező most-ot, egybegyúrni.

Bírni a színeket, bírni a történeteket. Elviselni bármit, ünnepelni mindegyiket.

Együtt érezni, ilyesmit jelent.

24/03/2025

Szerelem projekt ❤️

Önmagában is csodálatos az alkotás örömét megtapasztalni, de egészen más mindezt egy workshop keretében másokkal is megosztani.

A színek, a szabadság, a gyógyulás, ami a Fluid Art révén megérinti a szívünket.. olyasmi, amit mindenkinek érdemes átélni.

Óriási szeretettel várlak benneteket ezeken a festős alkalmakon, amelyek során természetesen a lelkiségből sincs hiány.

Mindenkinek sok csodát! ✨

́söröme ́gyulás

03/03/2025

Első 🥳

Igazi kihívás megfogalmazni, hogy miről szól a ThetaHealing® és mi minden történik csupán egyetlen konzultáció alkalmával.

Természetesen nem is erre vállalkoztam. Az viszont fontos célkitűzésem volt, hogy amennyire lehet, bepillantást engedjek egy-egy történet színfalai mögé.

Az alábbi sorok olvasása közben mindannyian szemtanúi lehetünk egy csodálatos változás elindításának.

Fogadjátok sok szeretettel! 🤍

Mit tehet a kislány, aki megfagyott egy keserves pillanatban? Mi az, ami mégis ott bújik a múltban, ami még mindig képes mozgatni a szálakat? Az alábbi Théta Történet bepillantást enged a múltba, hogy szemtanúi lehessünk egy áldásos változás elindításának.

27/01/2025

Elkeseredésből emlékezés, sötétségből ragyogás, fény. Örökké hálásan az ilyen írásokért! 🤍

FÖLDI CSILLAG

Furcsa dolog a csoda. Mintha soha nem is vágyná, senki, igazán, soha.

Hangzatosan, büszkén, persze. A valóságban?

Nem tudják mi az: a csoda.

A csoda, a szívemnek kedves. Amit megölelek az összes sejtemmel, magamévá teszem, a lényemhez tartozóvá és bearanyozom vele az életem. Engedem, hogy az legyen nekem, akinek lennie kell. Csoda. És csodálom érte, szeretem, bátorítom, viszem.

Létezik a csoda. Magányból palota. Míg a hétköznapok mocska be nem fogja.

Ott van, már-már eltiporva.

Legyél ilyen, legyél olyan. Ne maradj csoda. Nem lehetek veled, csoda.

Minek vagyok földi csillag?

Néha, pillanatokra elkapnak. Szikra vagyok, a tűzről pattant. Csodálnak és látnak. Emlékeznek, s a szívükbe zárnak. Majd elhagynak. Hosszútávra, miért nem maradhatok útitársnak?

A tűz vagyok, az újra meg újra lángoló. A tekintetet magával ragadó. Az egész életet végig kísérő. Mindent bearanyozó.

Mégis elhittem, hogy semmi bennem, még csak nem is különleges. Hisz elfordultak tőlem. Hisz megszoktak. Hisz kicsit sem láttak. Meguntak. Eldobtak. Három napig tart?

Lemaradni rólam. Hogyan lehet egyáltalán lemaradni rólam?!

Az összes szavam inni, a végtelen hajam megmosolyogni. A nevetésemben úszni, a ragyogásom látni. Bájom, szenvedélyem vágyni. Az aurám ölelni. Körülöttem, velem, általam boldogulni.

A démon mondja bennem, aki nem evilági.

Az a csoda bennem, amit még én magam is megkérdőjeleztem.

Meg lehet őt szokni? Be lehet vele telni? Hétköznapinak csúfolni?

Elfeledni. Elcserélni. Elfecsérelni.

Szabad a belső fényét kioltani? Szabad hagyni, kialudni?

Önmagáról, teljesen megfeledkezni.

A csodák, nem így szoktak élni.
Démonnak, tényleg kell születni.
Magunkhoz, ajánlatos méltóvá válni.

Kiscsillagnak, nagycsillagnak, galaxisnak, világegyetemnek lenni.

Fényként élni.

✨

(Köszönet az ihletért 🤍 Az alkotás a tiéd, a miénk.)

02/01/2025

Ez is szerelemből van 🤗 Inspirációnak mindannyiunknak! ✨

VÁLASZ

A kérdés pedig, hogy magam mellett döntsek vagy melletted?

Nem. A kérdésem nem ez. Nem lehet ez. Ne legyen ez!

Bármit kérdezhetek. Bármire választ kapok.

Pontosan arra kapok választ, amire a kérdésem vonatkozik. A kérdésem meghatároz.

Bármit kérdezhetek.

Léteznek a válaszok.

Addig gyakorlok.. Míg kérdezni, megtanulok.

Létezik a valóságunk. Létezik legalább egy olyan verzió, ami működőképes, elég szép, szerethető és mámoros. Egy ilyen, biztosan van.

Hol van? Milyen az?

Ha legalább egy van, biztosan több is van. Az eggyel jobb, a még jobb, az annál is jobb.

Gondolatról gondolatra, érzésről érzésre képzelem el, a szívemmel.

Elég azt az egyet megtalálni, ami már elég jó.

Hitet adjon a többre, megengedje, hogy felolvadjon a szívem. Segítsen fókuszálni, a kihívásaim megugrani, az összes hegyem megmozdítani.

Olyan tiszta dolog ez. Hogy lehet, hogy ennyi akadály van előtte?

Ne ezt kérdezzem, ne is akarjam a magyarázatot. Nem fontos.

Nem sikerült, elsőre. Szívem minden vágyát teljesíteni. A tökéleteset hagyni megnyilvánulni. Csak létezni, s megcsodálni. Nem sikerült..

De nem is a tökéleteset akartam. Csak egyetlen jó verziót kívántam.

Az álmodást abba, miért hagytam?

Sok kérdésre, felesleges a válasz.

Érdemes megfelelő kérdésekre találni. Nem a tökéletes kérdésre várni, hanem gyakorolni. Újra meg újra kérdezni, az egyre jobb és jobb válaszokban fürdőzni. Végtelenül kíváncsinak lenni.

A kérdés pedig: … ?

Olyan lesz a válasz.

(Az ihletért köszönet Volk Fanni történetének 🤍)

22/10/2024

Emlékszem, nehéz találkozás volt. Túlságosan megérintett, s ez jó. Ez az alkotás rejtve maradt, hogy a saját idejében éljen. Most.

EMLÉKSZEM

Arra is, amire nem kéne. Az összes keservesre.

Emlékszem, hogy folytatni akartam az életet. Nem is volt más választásom. Nem gondoltam, hogy lehetne.

Magamért, nem álltam meg. Csak mentem előre – így, ahogy mesélem. Mert a nap újra felkelt.

Nem az én utam. Mégis az lett. Éltem, mert kell.

A válaszokért dolgozni kell.

Nem adják magukat könnyen. A hozzájuk tartozó kérdések pedig, nehezek. Mi ez, ha nem súlyos mellkasteher, igazi vasmacska a tudatalatti tengerben?

Nem az én válaszaim, nem a mi válaszaink.. felelni viszont kell.

Amikor ordít benned a nyugtalan fenevad. A bárcsak!

Még el sem kezdődött és máris ilyen lett az életem. Hol dönthettem én arról, hogy milyen legyen? Melyik következménynek vagyok én valaha is, igazán oka? Hogy bírjam el, amit kicsit sem önkéntesen vállaltam magamra?

Nem az én utam. Mégis az lett. Mégis járom. Mégis felnőttem miatta.

Mégis emlékszem magamra.

(Köszönet az ihletért 🤍 Az alkotás a tiéd, a miénk.)

́rt