20/12/2025
„Engem is vertek, de nem bánom, legalább ember lett belőlem.”
Sokan írtátok a fent idézett gondolatot a kommentekben az előző posztnál, (amely már több mint 200.000 megtekintésnél tart). Megérdemel egy külön posztot.
„Engem is vertek, de nem bánom, legalább ember lett belőlem.”
Lehet, hogy ezt nem azért mondod, mert tényleg nem fájt.
Hanem mert így könnyebb volt túlélni.
— AMIKOR GYEREKKÉNT AZ BÁNT, AKITŐL FÜGGSZ
Gyerekként, amikor az bánt, akitől függsz, akit szeretsz, akire rá vagy utalva, akkor az érzéseidet úgy kell formálnod, hogy a világ mégis valahogy élhető helynek tűnhessen számodra,
Ilyenkor két fájdalmas következtetés közül választhatsz, de ez a döntés valójában nem tudatos:
Vagy úgy látod, hogy a világ veszélyes, és nem vagy biztonságban.
Vagy úgy, hogy veled van a baj, megérdemelted, ami történt. Sőt éppen miattad történt.
Ez a második sokszor elviselhetőbb.
Mert ha azt hiszed, hogy a baj veled van, az fájdalmas ugyan, de mégis ad egy illúziót a kontrollról. Hogy ha jobban viselkedsz, ha okosabban, alkalmazkodóbban reagálsz, akkor talán nem fog fájni. Hogy rajtad múlik.
És amikor később azt mondod: legalább ember lett belőlem, sokszor az szólal meg benned, amit annak idején gondoltál erről a helyzetről, hogy elviselhetőbb legyen.
— FONTOS ÉRTENI, HOGY A VALÓDI BIZTONSÁG NEM A TÚLÉLÉS
Attól, hogy valamit túléltünk, az még nincs rendben.
Attól, hogy valami sokakkal megtörtént, attól az még nem jó és nem elfogadható.
Lehet, hogy tényleg tanultál sok mindent ezáltal.
Kitartást. Fegyelmet. Azt, hogyan ne legyél útban.
Hogyan olvasd jól mások hangulatát, hogy lásd előre a veszélyt.
Hogyan legyél jó, hogy béke legyen.
Nagyon fontos különválasztani ezt a két dolgot:
Hogy TÚLÉLTED,
és azt, hogy EZ VALÓBAN JÓ VOLT-E NEKED.
Ez a kettő nem ugyanaz.
— FONTOS MEGÉRTENI:
Amikor azt mondom, hogy a bántalmazás, a verés nincs rendben, nem azt mondom, hogy veled van a baj.
És azt sem mondom, hogy a szüleid csak rosszak lettek volna és csak rosszat akartak volna neked.
Sokszor mindezt a tanult minták miatt teszik, illetve a tehetetlenségük, túlterheltségük, eszköztelenségük miatt .
Ez érthető. De ettől még ez nincs rendben.
A lényeg:
A VERÉS NEM FEGYELMEZÉS, NEM NEVELÉS, HANEM ERŐSZAK.
Nem azért, mert mindent elront végérvényesen hanem mert a mély üzenete az, hogy: félj!
Pontosabban az, hogy: Akkor vagy biztonságban, ha tartasz tőlem!
Azt üzeni, hogy akihez tartozol, az fájdalmat okozhat.
Hogy a szeretet és a félelem összetartozhat.
Hogy ha hibázol, abból baj lehet.
Hogy az erő és a hatalom dönt.
A gyerek idegrendszere ilyenkor semmi hasznosat nem tanul csak a veszélyre fókuszál, azt viszont nagyon megtanulja.
— EZ MIÉRT NEM JÓ?
A VERÉS FÉLELMET TANÍT, BELÁTÁST NEM.
Együttműködést hozhat, de valódi önszabályozásra nem nevel.
A VERÉS MEGSZÉGYENÍTŐ
Mert nem arról szól, hogy amit a gyerek tett az nem jó, hanem arról, hogy vele van a baj.
A VERÉS ÖSSZEKEVERI A SZERETETET A KONTROLLAL.
Ha valaki egyszer szeret, egyszer bánt, akkor a kontroll, az agresszió és a szeretet összekeveredik.
Akkor pedig a közelség ijesztővé válik. Akkor és utána is.
Pedig a közelség jelenthetne biztonságot is. Jó kötődést.
ROSSZ MINTÁT AD AZ INDULATKEZELÉSHEZ.
Mert azt tanítja, hogy ha baj van, erővel, agresszióval oldjuk meg.
FELELŐSSÉGET TESZ A GYEREK VÁLLÁRA.
Azt sugallja, hogy miatta történt, pedig lehet, hogy csak a felnőttnek nincs más eszköze.
A felnőtt indualtaiért soha sem a gyerek a felelős.
KISZÁMÍTHATATLANNÁ TESZI A VILÁGOT.
A gyerek megtanulhatja, hogy nem tudja, hogy mikor lesz baj, ezért jobb mindig résen lenni.
A szorongás is pont ezt üzeni.
— A MÚLT UTÁN A JÖVŐ A LEGNAGYOBB KÉRDÉS
Mert nem az a kérdés, hogy te kibírtad-e.
Hanem az, hogy ezt kell-e továbbadni.
És hogy lehet-e határt tartani bántás nélkül.
Lehet.
— A HATÁRHÚZÁS NEM EGYENLŐ AZ ERŐSZAKKAL
A HATÁR megállítja a gyereket, ott ami nem biztonságos számára.
Az ERŐSZAK fájdalmat okoz, hogy a gyerek féljen.
A HATÁR lehetőséget és időt ad átgondolni, megpihenni, újrakezdeni. Az ERŐSZAK addig megy, ameddig a gyerek elhallgat.
A HATÁR megmutatja, hogy a tetteknek milyen következményeik vannak. Az ERŐSZAK nem tanít, hanem maga a következmény.
— MIÉRT KÖNNYŰ RAGASZKODNI AHHOZ, HOGY NEM BÁNJUK?
Mert ha kimondjuk, hogy ez nem volt rendben, akkor nemcsak a történteket kell újraértékelni, hanem az érzéseket is.
Akkor át kell értékelni a lojalitást, a szeretetet, a hálát azért, ami volt.
És a szomorúságot, a gyászt azért, ami nem volt.
Sokszor könnyebb a régi értelmezésnél maradni, mert félelmetesnek tűnhet átélni azt, ami mögötte van:
a haragot, a veszteséget, és azt, hogy akkor védelemre lett volna szükségünk, hogy a szülőnek nem voltak megfelelő eszközei.
Pedig lehet egyszerre igaz, hogy szeretted őket, és hogy fájt, amit tettek.
Lehet egyszerre igaz, hogy igyekeztek, hogy nem akartak rosszat és az, hogy ártottak.
A kettő nem zárja ki egymást. Nagyon sokszor mindez együtt igaz.
— MIT TEHETÜNK HELYETTE?
A fizikai bántalmazás nem csupán pillanatnyi indulat és nem olyasmi, amit majd elfelejt a gyerek.
Az erőszak a biztonság rombolása.
A biztonság az alap: enélkül nincs fejlődés, nevelés, tanulás, csak túlélés.
És igen: ettől még lehetnek határok.
A bántás abbahagyása nem jelenti a határok feladását.
A határ lehet határozottság, következmény, együttműködés és következetesség.
A büntetésnél a határt a fájdalomból érzi a gyerek.
A következménynél az üzenet az, hogy vigyázok rád, és nem engedem azt, ami nem biztonságos.
A megszégyenítés azt tanítja, hogy rossz vagy.
A visszajelzés azt tanítja, hogy amit tettél, az nem volt jó, de te ettől még szerethető vagy.
A fenyegetés agresszió, ami ijesztő.
A szabályok és a keretek pedig biztonságot adnak.
— HA SZÜLŐKÉNT TÚL FESZÜLT VAGY
Nem könnyű higgadtnak maradni, és nem is lehet mindig.
De fontos felismerni, amikor túl feszültek vagyunk.
Ilyenkor segíthet egy kis szünet, lassítás, pár mélyebb kilégzés, egy rövid eltávolodás, egy kis csend, ami épp lehetséges. Nem mindig van jó megoldás.
Érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy:
AMIT MOST TESZEK, ANNAK A CÉLJA NEVELÉS VAGY FESZÜLTSÉGLEVEZETÉS?
Ha feszültséglevezetés, akkor tudd, hogy nem az a valódi célja, hogy a gyerek változzon, hanem az, hogy te visszatalálj a saját önkontrollodhoz.
— HA MÉGIS MEGTÖRTÉNT
Ha mégis megtörtént a bántás, akkor sosem késő a jóvátétel. Sőt rendkívül fontos!
Lehet bocsánatot kérni, és kimondani azt, hogy sajnálom, megijedtem, elvesztettem a kontrollt, de nem szabad bántanom téged, az elnézésedet kérem, legközelebb ilyenkor inkább lassítok és más megoldást keresek…
Ezzel nem adjuk fel a szülői tekintélyt, sőt, ezzel van lehetőségünk visszakapni azt.
Ezzel éppen felelősséget, önreflexiót, biztonságot és kapcsolódást tanítunk.
— AZ OK
Mindig érdemes átgondolni, mi váltotta ki a helyzetet.
A leggyakoribb okok hétköznapiak, például fáradtság, alváshiány, rohanás, tehetetlenség érzése, magányosság érzés stb.
Nagyon sokszor nem a gyerek rosszasága, hanem a szülő túlterheltsége az, amin mindez múlik, túl sok teher, anyagi vagy párkapcsolati nehézségek, a saját gyerekkori minták, fáradtság.
De mindez nem mentség.
Ugyanakkor segít megérteni, hogy mi a probléma.
Ha érted, hogy mi az ok, akkor könnyebb ott segítséget kérni, ahol tényleg szükség van rá.
Mert a legtöbb bántalmazás ott történik, ahol a felnőtt egyedül marad a feszültségével, ahol nem lát más kiutat.
Mindig van más megoldás, de a feszültség és az indulatok sokszor a megszokott vagy gyerekként megélt irány felé sodornak.
A határ megállít.
Az erőszak megfélemlít.
Ez a kettö nagyon nem ugyanaz!
Ha fontosnak érzed a fentieket, kérlek oszd meg ezt a bejegyzést.
További hasonló tartalmakért pedig kövesd az oldalt.
