11/09/2020
“Mi az, ami emlékeztetni fog arra, hogy mindeközben folyamatosan ennek a békének a forrásai vagyunk? Ez az emlékeztető: a légzés. És emlékezz, hogy minden egyes légzésben átáramlik, abban folyik ez az életerő.
Az a másik, aki két méterre ott ül melletted a buszon, az is lélegzik. És az a nagyon szeretett kedves kollégátok, akivel újra meg újra vitába keveredtek, miközben vitatkoztok , mindketten lélegeztek. Itt van ez a kézenfekvő emlékeztető, ez a felismerés, amelyen keresztül mindig megérezheted, hogy mindannyian ez az egy vagyunk!
Vajon hogyan is lehetne igazán tisztelni egymást minden különbözőségünkkel együtt? Lehet-e úgy használni a nyelvet és a megfelelő szavakat, hogy ezt a szándékot tudjuk közvetíteni rajta keresztül? És ami talán még ennél is fontosabb: úgy hallgatni, hogy valóban meghalljam és megértsem a másik ember szándékát.
Kétségtelen, hogy van egy olyan találkozási pont, ahol létrejöhet ez a kölcsönös megértés. Kölcsönös megértése és felismerése annak, hogy te meg én – azzal együtt, hogy különbözünk és nem is értünk egyet – azért egyek vagyunk. Hát, valahogy így, a szavainkkal, a kommunikációinkkal és a cselekedeteinkkel együtt, mindezeken keresztül valahogy tanuljunk meg igazán odafigyelni, meghallani! Figyeljünk és tanuljunk meg megfigyelni, még jobban észrevenni!” (Szvámi Ritavan)
