14/03/2025
Tegnap este elkezdődött az (Ön)szeretet fókuszú önismereti csoport. A résztvevők számát 12 főben maximalizáltam, ez az a létszám, amivel jól lehet dolgozni, elég sok ahhoz, hogy a nézőpontok sokszínűsége meglegyen, és elég kevés ahhoz, hogy a bizalmi légkör kialakulása, az egy-egy főre jutó fókusz elegendő legyen, és a résztvevők megtehessék a belső lépéseiket.
A téma sok érdeklődőt vonzott, többen nem tudtak bekerülni a csoportba, mert a tervezett létszám betelte után jelentkeztek. Akik tegnap eljöttek, mind elköteleződtek az egész csoportfolyamatra (6 alkalom, alkalmanként 3 óra).
Az individualizálódó társadalmunkban talán furcsán hat, hogy pont az önszeretet az a téma, ami ennyi embert vonz. Az individualizmus társadalmi szempontú fogalommeghatározása, hogy az egyén vágyai, érdekei, céljai elsőbbséget élveznek a közösséggel szemben. Ezért egy ÖNszeretet témájú CSOPORT paradoxonnak tűnhet első látásra.
Én viszont azt gondolom, hogy az egyén szárnybontogatásai, útkeresése, önmaga elfogadása leginkább közösségben, társas kapcsolatokban tud megvalósulni. Ehhez hozzájárul a csoport elfogadó, biztonságos közege, a többiek mintanyújtása, kérdései és visszajelzései, a kapcsolódás. Szerintem az önszeretet nem azt jelenti, hogy csak magamat szeretem, és mindenki más háttérbe szorul. Sokkal inkább azt, hogy olyan kapcsolódásokat építek ki, amiből töltekezni tudok, ami a kölcsönös adok-kapok egyensúlyon alapul, ahol a szeretet oda-vissza tud működni. Ezért került zárójelbe a csoport témamegjelölésében az "ön", és lett a cím (Ön)szeretet. Hiszen, ha magamat tudom szeretni, akkor másokat is, és ha másokat tudok szeretni, akkor magamat is. A csoportban ezen dolgozunk.
Székely Zsuzsanna, művészetterapeuta
