05/03/2026
Ma egy szakmai beszélgetés során megkérdezték tőlem:
mit teszek a munkám során az öngyilkossági gondolatok megelőzéséért?
Őszintén szólva ott, a helyszínen csak röviden tudtam erre válaszolni. Utólag viszont fontosnak érzem kicsit kibontani.
A valóság az, hogy a megelőzés nem egy külön technika vagy egyetlen program. A legtöbb esetben nem ott kezdődik, amikor már megjelentek az öngyilkossági gondolatok, hanem jóval korábban, sőt, több szinten (de ez már önmagában is egy külön posztot érdemel).
Abban, hogy egy fiatal eljut-e idáig, rengeteg tényező játszik szerepet: magány, kirekesztettség, tartós stressz, meg nem értettség, reményvesztettség. Neurodivergens fiataloknál ehhez sokszor társul a folyamatos maszkolás terhe is: amikor valaki nap mint nap próbál „jól működni” a környezet elvárásai szerint, miközben belül szétesik a teherbírása, egyre nehezebb összerakni magát, egyre több energiájába kerül „normálisan működni”, és ez könnyen mély mentális zuhanáshoz vezet.
Éppen ezért a mindennapi munkánk nagy része valójában megelőzés.
Hiszen amikor segítünk egy fiatalnak
– felismerni és megnevezni az érzéseit,
– megérteni a saját működését,
– megküzdési stratégiákat találni,
– megtapasztalni, hogy segítséget kérni lehet és szabad,
– vagy egyszerűen csak azt, hogy valaki valóban figyel rá,
az maga a megelőzés.
Természetesen vannak helyzetek, amikor a kockázat konkrétan megjelenik. Ilyenkor a feladat már más: figyelni a jelzésekre, beszélgetni, biztonsági tervet készíteni, és a jelzőrendszer részeként szakemberhez irányítani a fiatalt.
A megelőzés azonban sokkal korábban történik – a megtartó kapcsolatban, a biztonságos térben, az önismereti fejlesztésben, a mentális jóllét erősítésében. A munkám nagy része – és az általam fejlesztett önismereti programok is – valójában erről szólnak:
hogyan lehet a fiatalokat segíteni abban, hogy legyenek eszközeik a nehéz pillanatokhoz, még mielőtt azok krízishelyzetet váltanának ki.
Illusztráció: részlet a tavaly augusztusban megjelent Értem magamat – Erősségeim munkafüzet önszeretet-blokkjából. A rész célja, hogy a fiatalok megtapasztalhassák: lehet megértéssel és türelemmel fordulni önmaguk felé. Az önszeretet tulajdonképpen egy belső erőforrás: segít jobban észrevenni és megnevezni a saját érzéseket és szükségleteket, enyhítheti a folyamatos megfelelési kényszerből fakadó belső nyomást, és támogathatja a segítségkérést is – így a fiatal kevésbé marad egyedül a nehéz érzésekkel.
