Gyermekágyas kísérő Pécs

20/10/2024

Kérdezik tőlem, hogy mire jó egy gyermekágyas segítő? Minek, ha amúgy minden rendben, az anyuka jól van, a baba is problémamentesen jött a világra.
Ha voltál már egyedül heteket egy újszülöttel, aki vagy sír, vagy szoptatod, tudod.
Ha érezted már teljesen elzárva magad a külvilágtól te, aki mindig is társasági ember voltál, de most hetekig csak anyatejes pólóban vagy otthon, örülsz, ha le tudsz zuhanyozni, tudod.
Ha azt hitted, a szoptatás olyan szép és boldog mindig, mint az insta fotókon, aztán mégis azzal küzdöttél, hogy nincs elég tejed, sebes a melled, vagy a babád nem fogadja el, tudod.
Ha a fáradtságtól már mindenen sírsz, de nem mered senkinek elmondani, mert csak azt kérdezik, "mi bajod, hát mindketten egészségesek vagytok, erre vágytál, nem?" - akkor is tudod.
Mert nem normális, hogy ezekkel egyedül vannak az anyák.
Mert nem mindenkinek van ott a férje, az anyukája, a barátnője, a szomszédja.
Pedig a segítség minden anyának jár!
www.gyermekagyassegitopecs.hu

Gyermekágyas kísérőként segítek feldolgozni a szülésélményt, megtalálni magadat az új szerepedben, melletted vagyok, hogy ne egyedül éld meg ezt az időszakot, segítek, ha elbizonytalanodnál, hogy megtaláld a ti legjobb megoldásaitokat.

09/10/2024

A hétvégén egy nagyon hasznos és jó beszélgetést tartottam várandós anyukáknak és párjaiknak a szülővé válásról, a család hozta átalakulásokról, változásokról, és arról, hogy miként tudjuk egymást ebben megérteni, hogyan tudunk segíteni a párunknak, milyen erőforrásaink, biztos pontjaink vannak a nehezebb időszakokban.
Azon kívül, hogy ezen az alkalmon is megtapasztaltam, milyen nagy szükség van ezekre az beszélgetésekre, mert egyre több pár gondolkodik a szülésen túli időszakon is, ami még feltűnt: mennyire máshogy éli meg férfi és nő a várandósságot, a családdá válást.
Ami persze természetes, mondhatjuk, a félreértés, a konfliktus mindig abból lesz, ha nem kommunikálnak jól egymással a saját megélésükről.
Általában nem nagyon beszélünk arról, hogy férfi és nő miben más nem csak a neme, hanem egyszerűen a családdá válásban betöltött szerepe miatt is. Mondhatjuk, hogy a férfiak racionálisabbak, a nők meg emocionálisabbak, ami a várandósság és a kisbabá lét alatt abból adódik, hogy az anya ösztönösen elkezd befelé fordulni, az érzelmei, ösztönei szerint reagálni, hiszen készül arra, hogy egy kiszolgáltatott kis lény jelzéseit megértse, hogy hónapokig, évekig egy nemverbális működésben létezzen.
Az apa próbálja őt megérteni, de soha nem éli meg ezt az állapotot ennyire mélyen. Emellett ő az, aki a biztos hátteret adja, nem csak egzisztenciálisan, hanem érzelmileg is. Az anyagi része - főleg a mai magyar valóságban - már önmagában teher. Az érzelmi pedig azért, mert gyakran nincs kivel megosztania a maga küzdelmeit (vagy egyszerűen nincs meg ennek a kultúrája a családjában), és a párját is meg akarja kímélni attól, hogy az ő nehézségeit is magára vegye.
Muszáj tisztán, nyíltan, őszintén beszélni a megéléseiről mindkét oldalnak, mert míg a nő befelé fordulását a párja elfordulásnak, túlaggódásnak élheti meg, addig a férfi racionalitásában, a stabil háttér megteremtésére való törekvésében a nő gyakran csak azt látja, hogy érzelmileg elérhetetlen lesz, nem örül vele a baba érkezésének.
Pedig igazság egzakt módon nincsen, csak megélések vannak. Ebben is tudok gyermekágyas kísérőként nektek segíteni, akár a gyermekágyas időszak után is, egyéni konzultációban.

25/09/2024

Nemrég jött szembe velem ez a kép és nagyon megtetszett, mert sok minden benne van, amit én is látok.
Nagyon máshogy éli meg általában férfi és nő a babavárást, és a kisbabás korszakot. Ez természetes is, hiszen másban vannak. Nem lehet összehasonlítani annak megélését, hogy valaki fejlődik bennem, ennek minden fizikai és lelki velejárójával, és azt, hogy mindezt kicsit kívülről, persze amennyire tudom, bevonódva élem meg.
Amíg ezt természetesnek fogadja el egy pár, jól összehangolják a más megélést, nincs is ebből probléma. A nő növeszti magában a kicsit, szoptatja, gondozza, átmegy a szülésen, a hormonális változásokon, a férfi pedig próbálja a biztos, nyugodt hátteret megteremteni ehhez, és amiben ő is tudja, kivenni a részét.
Akkor van ebből nehézség, amikor azt várjuk el a másiktól, hogy a teljesen máshonnan, más érzésekkel, más fázisokkal megélt élménye ugyanaz legyen, mint a miénk. Ha nem érzékenyül el egy apa, amikor a magzat szívhangját hallja, nem azért van, mert nem várja, vagy nem szereti, hanem mert egész egyszerűen nem ugyanazt és ugyanúgy él meg, mint az anya. Az ő fejében lehet, hogy az megy, mit kell alakítani a házon/lakáson, vagy hogyan tud többet otthon lenni.
Ha egy anya számára időlegesen elkezd minden a baba körül forogni, nem azért van, mert már nem fontos a párja, vagy az együtt töltött idő, hanem mert az ösztönei arra vezetik, hogy azt a kiszolgáltatott kisembert gondozza minden erejével, figyelmével.
Ha egy férfi nem tudja megértően végighallgatni többedszerre is a párja szülésélményét, annak nehéz pontjait, amit sokszor (akár öröm)sírás kísér, az nem azért van, mert nem szeretne segíteni, vagy nem érdekli, hanem mert férfiként cselekvő, főleg, amikor azt látja, hogy a párjának valami nehéz, és ilyenkor azt várja, hogy meglássa, miben tud ő effektíven, tevőlegesen segíteni. Nehéz megértenie, hogy semmiben, csak hagyja, hogy kimondodjón, aminek ki kell, és ha kell századszori végigbeszélés után, de helyére kerüljenek az élmények, érzések.
Ha egy anya a sokéves várakozás ellenére csak fáradt, elkeseredett, nyúzott, amikor az apa hazaér, az nem azért van, mert nem szereti a babáját, vagy máshogy csinálna bármit, hanem azért, mert nagyon kimerült, és nagyon egyedül van.
Sokáig tudnám sorolni a gyakori eltéréseket, amik félreértéseket szülnek. Nagyon fontos figyelni egymásra, és már a szülés előtt beszélgetni arról, ki mit vár, kiben mi zajlik, feleleveníteni, hogyan tudott a pár nehézségeken, akár félreértéseken átmenni, hogy aztán ez muníciót adjon majd, amikor már megszületett a baba, kevesebb az idő, a figyelem egymásra.
Gyermekágyas kísérőként segítelek benneteket abban is, hogy a kezdeti időszakban egymásra is tudjatok hangolódni, a családdá válás folyamatában a párkapcsolat is fókuszban maradjon. Hiszen ez mindennek az alapja.

20/09/2024

Gyakran Ismételt Kérdések - GYIK

1. Mit csinál egy gyermekágyas segítő egyáltalán?

Segítem a fizikailag, lelkileg, mentálisan nem könnyű átmenetet a várandós nőből az anyai létbe. Ha kell, csak hagyom, hogy elmondd, hogy érzed magad a mindennapokban, ha kell, megnyugtatlak, ha aggódsz, hogy valamit jól csinálsz-e, ha valamiben bizonytalan lennél, segítek megtalálni a megnyugtató módot, utat. Persze ha azzal segítek, hogy berakok egy mosást, vagy befejezem az ebédet, vagy még inkább: tálalom neked, mert éppen szoptatsz, akkor megteszem, hisz ez segít most téged.

2. Mi történik az előzetes konzultáción? Miért van erre szükség?

Mindenképpen jó, ha megismerkedünk személyesen, elmondod, mit vársz tőlem, én is belelátok, hogyan működik a családotok. Mint minden segítő területen itt is nagyon fontos, hogy megismerj, ahhoz, hogy lásd: bízol-e bennem, biztonságban érzed-e majd magadat velem azokban az intim első hetekben.

3. A konzultáció elköteleződést is jelent?

Nem, egyáltalán nem! Ha a megismerkedés után nem érzed azt a bizalmat, semmire nem kötelez ez a találkozás. Éppen ezért fontos!

4. Milyen gyakran jössz és milyen hosszan maradsz?

Ez alapvetően a Ti igényeitektől és anyagi lehetőségeitektől függ. Saját tapasztalatom, hogy 1, maximum 4 óra alkalmanként már nagy segítség. Van, hogy gyakrabban, vagy hosszabban van szükség rám, máskor pedig ritkábban, vagy rövidebben. Ez egy családon belül is változhat.

5. Milyen gyakran jössz és milyen hosszan maradsz?

Ez alapvetően a Ti igényeitektől és anyagi lehetőségeitektől függ. Saját tapasztalatom, hogy 1, maximum 4 óra alkalmanként már nagy segítség. Van, hogy gyakrabban, vagy hosszabban van szükség rám, máskor pedig ritkábban, vagy rövidebben. Ez egy családon belül is változhat idővel, illetve attól függően, van-e más segítség is.

6. Mikor jelentkezzünk, ha szeretnénk téged segítőnek?

Jó, ha minél előbb, hogy lássam a majdani beosztásomat, illetve meg tudjam mondani, belefér-e még az időmbe. Ugyanakkor nagyon korán nem is látjátok még mire van szükségetek, ehhez idő kell, és az az állapot, amikor már az anya egészen befelé fordul maga és a babája felé. Egy hónappal a szülés előtt az ideális. Persze ha már tapasztaltak vagytok, többedik gyermek, akár hónapokkal előtte is jelezhettek.

16/09/2024

Az első lányom születésénél lelkesen írtam a terhességem alatt naplót, amit persze a születése után is folytattam. Akkor már babanapló volt, és egyre kevesebb időm volt persze írni.
Emlékszem, egy DM-es babacsomagban volt, előre felosztott napló, hetekre felbontva az első év. Amikor megkaptam, még gondolkodtam is, hogy azért ennél jóval hosszabban és gyakrabban fogok majd írni, de legfeljebb veszek egy másik füzetet magamnak.
Hát nem így lett. A születését sokáig nem is tudtam megírni, annyira intenzív élmény volt, és annyira kellett volna az idő, a nyugi, hogy végiggondoljam, hogy felidézzek mindent, hogy leírjam kerek egészként. Erre nem igazán volt lehetőségem, időm, erőm az első hetekben. A férjem egy hetet tudott otthon lenni, aztán egyedül voltam a lányommal, és rám zúdultak a mások által már mesélt, "arra nincs időm, hogy lezuhanyozzak, vagy egyek valamit!" babás mindennapok, amik szinte maguk alá gyűrtek.
Fizikailag még nem épültem fel a szülés vérveszteségéből, a gátsebem is sajgott napokig, többször tejlázam volt, és persze alig aludtam. Nemhogy naplót nem tudtam írni, voltak napok, hogy felkelni is alig. Egyedül voltam, de nem akartam senkinek mondani, mert bennem is volt egy önvád, hogy hogy lehet, hogy én ebben nem vagyok jól, hogy a fizikai és mentális kimerültség ennyire kifordít magából?!
Ma már tudom, amit akkor nem: hogy létezik gyermekágyas segítő. Ha tudtam volna, biztos hívtam volna, szántunk volna rá, mert sok későbbi nehézséget elkerülhettünk volna. Nem lettem volna depressziós, lett volna, aki meghallgatja azt, amit én csak panaszkodásnak éreztem, anélkül, hogy elítél. Lett volna velem egy tapasztalt nő, aki átment már ezen, és tudja, hogy kialvatlanul minden rosszabbnak tűnik, és ha kell, figyel a kicsire, amíg én alszom, ha kell, főz valamit, és odafigyel, hogy meg is egyem, ha kell vizet hoz, amíg szoptatok (a csapot kiittam volna akkor :) ). Lelkileg, mentálisan és fizikailag is támogatott volna, ami akkor nagyon hiányzott. Hiába sietett haza a férjem, és segített, amiben csak tudott, ő nem élte át, amit én, nem volt olyan kimerült, nem ment át a szülésen, a hormonális változásokon, nem érezte azt, hogy fogalma nincs, miért sír a babája, pedig mindenki azt mondja, hogy tudni fogja, nem volt annyit egyedül, izoláltan, mint én.
Sok családban nincs nagyszülői segítség, vagy csak rövid ideig, mert dolgoznak, de az is lehet, hogy a kapcsolatuk nem olyan mély és bizalmas, hogy az édesanya szeretné, ha ott lennének a gyermekágy alatt. Gyermekágyas segítőként ilyenkor tudom támogatni az anyát és persze ezáltal a babát és az apát is. Hívj, vagy írj bizalommal, és egy személyes konzultáció alkalmával megismerhetsz, végigbeszélhetjük, mi az, ami Neked segítség lenne, mire lenne szükséged azokban az első hetekben!

11/09/2024

Milyen az anyává válás valódi arca?
Milyen a posztpartum időszak, annak testi és lelki változásai?
Sára fotói ezt mutatják meg, a rá jellemző érzékenységgel, ami minden képpel egy történetet mesél el.
"Egy egészséges társadalomnak egészséges anyákra van szüksége, akik sokkal több megbecsülést és elismerés érdemelnek. Ezért fontos meghallgatni a történeteiket, és közösen dolgozni azért, hogy becsüljék önmagukat."

Projects on Kölcsey Gyurkó Sára's Portfolio

09/09/2024

Október 5-én várok minden kismamát és párját egy beszélgetésre a családdá válásról, reményekről, félelmekről, elvárásokról, szerepekről! (link az eseményhez kommentben)
Tudom, hogy a babavárás időszakában nehéz arra gondolni, hogy ha megszületik majd, sok minden megváltozik, fáradtak leszünk, nem biztos, hogy egyformán gondolkodunk majd arról, kinek mi a feladata, vagy akár hogy kérjünk-e segítséget, és ha igen, kitől.
Így viszont szépen lassan belecsúszunk abba, hogy miközben a babának mindent megadunk, magunkra nem gondolunk, magunknak nem adunk, nem töltődünk. Ez pedig vezethet félreértésekhez, kiégéshez, ahhoz, hogy mindkét szülő azt tapasztalja, hogy a másik nem érti, nem figyel rá.
A tiszta, őszinte kommunikáció ilyenkor is elengedhetetlen. Ennek az alapjait szeretném megmutatni, megteremteni ebben a két órában.
Gyertek, beszéljünk mindenről, bármiről, ami foglalkoztat benneteket!

21/08/2024

Kali Ágnes érzékeny és nagyon pontos verse az anyaság - átmenetileg - mindent átvevő és mindent elhomályosító szerepéről.
Nagyon sok kisgyermekes anyuka mondja nekem, hogy romlik a memóriája, nem tud elolvasni egy cikket sem, nemhogy egy könyvet. Mindig megnyugtatom őket, hogy ez átmeneti, magam is átéltem, és tényleg tud ijesztő méreteket ölteni. Annyira a babára koncentrál az anya testileg, lelkileg, mentálisan, hogy egyszerűen nem marad energiája, figyelme másra.
És ez így van rendjén.
Ahogy a tested visszarendeződésének is idő kell, úgy mentálisan sem ilyenkor van az ideje a nagy gondolatoknak, a hosszú könyveknek, a komoly munkáknak.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1263228617987700&set=a.664348174542417

esti szép

Kali Ágnes: Hogyan írjunk hasznos verset hat hónapos baba mellett

Szidinek és Noéminek

Amíg ringatod, szoptatod, mozgatod, hozzátáplálod, hasaltatod, dúdolsz neki, beszélsz hozzá, tisztába rakod,
gondolj ki valami hasznosat, amiről írni tudnál.
Ehhez a kezdéshez, sokszor vissza fogsz térni, rémülten, hogy mi mindent felejtettél ki a
felsorolásból.
Ismerd fel, ez a fölösleges rémület nem más, mint metaforája a friss anyákat elárasztó,
folyton takaréklángon égő bűntudatnak.

Amíg altatsz, nem gondolhatsz a versre. Teljesen jelen kell lenned altatásnál.
Ha már mélyen szuszog, óvatosan helyezd fejét mellkasodról az ágyra.
Testével, mint egy kicsi kalács rádfonódik.
Nem akarsz, de nem is kelhetnél fel mellőle, fél órát még legalább.
Jegyzetelj a telefonodba. Ha kint hagytad, akkor fejbe. Nem szabad elaludnod.
Az S-es méretet szedd majd ki a keresőcímkék közül vinteden.

Amíg elmosogatsz, répát pucolsz, elindítod a mosást, elpakolod a játékokat,
gondolj ki valami hasznosat, amiről írni tudnál.
Olvasd el az összes megjelent cikket az anyáról, aki a SOTE mosdójában szülte meg halott
magzatát.
Szórj átkot azokra, akik szerint a magzat az állam tulajdona, de erről ne írj verset.
Nincs benned akkora lélegzet, hogy innen most eljuss a szülő nők jogaihoz.
Nemrég még te is helyükben voltál, most túl fáradt vagy.
Töröld le a vintedet a telefonodról.

Amíg az apjával játszik, sétál, vízben pancsol, grimaszolva kacag,
gondolj ki valami hasznosat, amiről írni tudnál.
Ne blokkolj le. Bár azt érzed, hogy mindig pont ezeket a pillanatokat áldozod fel, hogy
magaddal foglalkozz, ez nem igaz.
Rád is mosolyog, veled is kacag. Töltsön el magabiztossággal, hogy jelenlétedet
egyértelműnek veszi.

Vedd elő az egyik szülésfelkészítő könyved, keress leírásokat az orgazmikus szülésről.
Ne erről írj verset, ebben nincs tapasztalatod. Szülésedben nem volt semmi orgazmikus,
eszedbe sem jutott vajúdás közben szeretkezni.
Nemrég még te is aranykapukat hittél, elvont képzelgéseket, de megbizonyosodtál, hogy a
szülés állati, ösztöni, materiális földi erő, ne aggass rá semmit.
A szavak még elhalkulnak a gyerekmondókák között, ne siess. Maradj csendben. Ne hidd azt,
hogy hallod és tudod.

Amíg golden milket forralsz, könnyes szemmel nyújtani próbálod a hordozástól gyulladt
hátad, lazítani folyton csikorgó állkapcsod,
gondolj ki valami hasznosat, amiről írni tudnál.
Írj le egy rituálét a Szakrális Nőből, egy mozdulatsort ami közelebb visz hozzá. Írd le a
jónifürdőd gyógynövényeit és a gőzőlés módját, de ne írj verset róla. Tejfoltos pólóban, a
játszószőnyeg mellett gubbasztva, eszedbe sem jut párbeszédbe lépni szakralitással,
nőiséggel.

Amíg elbőgöd magad a tükör előtt fésülködés közben, amíg nem látod testednek az új testet,
távoli az a k***a benned éneklő papnő.

Hagyd ezt a verset inkább.
Hivatkozz helyzetedre.
Bújj a hat hónapos babád mellé.
Írd le inkább csak azt, hogy minden, amit mostanában csinálsz,
hasznos és láthatatlan.

13/08/2024

13/08/2024

A szülésélmény feldolgozása, illetve a feldolgozás igénye normális igénye minden anyának.
A feldolgozás nem azért szükséges, mert olyan nehezen élte meg (persze ez is lehetséges), hanem azért mert maga a várandósság is már egy úgynevezett normatív krízis. Azaz természetes folyamat, az élet része, de krízis, mert nagy változást hoz, az identitása alakul a kismamának, és olyan erőforrásokra, megküzdési módokra van szüksége, amelyeket akár korábban nem használt, nem fedezett fel magában.
Fokozottan igaz ez a szülésélményre.
Megjósolhatatlan, hogyan zajlik le, regresszív, sokszor öntudatlanságba hajló állapotban van a szülő nő, ami a folyamat természetes velejárója, de utólag sok mindent szeretne tisztán látni, újraélni, átbeszélni. Nincs igazán lehetősége rá, hiszen ott egy újszülött, nagyon kimerül fizikailag, az első napokban - főleg a kórházban - nem alszik szinte semmit.
Vannak nehéz szülések, ha csak annyiban is, hogy nem úgy alakultak, ahogy azt az anya elképzelte. Gyakori a bűntudat emiatt, miért nem hagyott, vagy nem hagyott valamit, miért lett császár, amíg másnak sikerült a hüvelyi szülés, miért nem tudta mellre tenni stb.
Nehéz az akár hetekkel, vagy hónapokkal később feltörő emlékek miatt síró anyát látni olyannak, aki ezt nem élte át. Akár a párja, akár egy olyan barátnő, aki nem szült, vagy nem így élte azt meg.
Ezért is tartom fontos feladatomnak, hogy gyermekágyas segítőként amennyit az anya kíván, amit meg szeretne osztani, elmondhassa, azokat az érzéseket, amiket akár magában sem tudatosított még, megélhesse. Ez jelenti valójában a feldolgozást: megélni már tudatosan azokat az érzéseket, amiket elfojtott magában, megérteni, mi miért történt.
Ha ez nem történik meg, vagy nem elfogadó, tapasztalt emberrel, gyakori a szülés utáni depresszió, az önvád, vagy az anyai kompetenciákba vetett hit hiánya.

07/08/2024

Mindenre gondolsz.
Elmész a kötelező vizsgálatokra, utánajársz, ki a legjobb orvos, a kötelező szűrővizsgálatokon kívül minden szűrést kifizettek, amiről azt gondoljátok, számotokra fontos.
4D mozin nézitek a babátokat, emlékbe elteszitek az ott készült fotókat.
Elmész (elmentek) szülésfelkészítőre, mindent átbeszélsz a szülésznővel, minden félelmed, aggodalmad, terved megosztod vele, hogy minél tudatosabban, felkészültebben érjen a szülés időpontja.
Minden kész a babaszobában: újrafestitek, gyönyörű kiságyat vesztek, légzésfigyelőt, forgót az ágy fölé, rácsvédőt, hogy be ne üsse majd magát a csöppség.
Megírod a szülési tervet, és elmondod a párodnak, mit szeretnél majd, hogyan segítsen neked.
Gondolsz-e arra, mi lesz, amikor hazaértek a kórházból?
Ki az, aki segít majd neked? Lesz-e, aki főzzön, takarítson, hogy te pihenni tudj, amikor a baba alszik?
Mennyit tud otthon maradni a férjed?
Lesz-e körülötted valaki, aki tudja, min mész át, milyen a kialvatlanság, a hormonális változások és a szülés utáni fáradtság együtt?
Tud-e majd valaki lelkileg támogatni, megerősíteni, hogy nem, nem feltétlen tudod, miért sír a babád, de nagyon jól csinálod?
Van-e valaki, aki elmondja, hogy az eleje mindenkinek nehéz, de belejössz, ahogy a babád is, neki is minden új még?
Lesz-e melletted valaki, aki megmelegíti a teád, kávéd, amikor már harmadszorra próbálod meginni, és figyel rá, hogy egyél-igyál, addig ő fogja a babád, kicseréli a pelenkáját, vagy lesi az álmát?
Gondolj erre is, hiszen minden kezdet szép, de nehéz is!
Ha szükséged van gyermekágyas segítőre, keress messengeren, e-mailben, vagy telefonon!

Gyermekágyas kísérőként segítek feldolgozni a szülésélményt, megtalálni magadat az új szerepedben, melletted vagyok, hogy ne egyedül éld meg ezt az időszakot, segítek, ha elbizonytalanodnál, hogy megtaláld a ti legjobb megoldásaitokat.