05/02/2025
Ezért szoktam az élelmiszeripart inkább vegyiparnak nevezni.😔
Az „éhségcsinálók” – Az élelmiszer-gazdaság alapjaiban megremegne, ha nem lennél gyakran éhes. (4 perc.)
A modern élelmiszeripar a túlfogyasztásra épült, ezért a termékeknek a polcokról vihargyorsan kell fogyniuk. Nincs idő várakozni, a nagyipari gépsorok nem állhatnak le. Ezért az a cél, hogy a vásárló egyre gyakrabban megéhezzen és visszatérjen az üzletbe.
Az éhség nagy úr – szinte a legnagyobb a világon.
Minden olyan élelmiszer, amely hosszú ideig teltségérzést ad, gazdaságtalan, ezért nagy fantáziát, üzleti potenciált nem látnak benne az iparosok. Minél hamarabb visszatér a termékért a vásárló, annál inkább gyártani kell újra: és a biznisz pörög.
Emlékszem, amikor egy pékkel beszélgettem, aki nagyon tudatosan él és dolgozik, többféle reformterméket gyárt. Mégis szükséges fehér kenyeret és finompékárukat is bőséggel készítenie, mert – mint mondta – azok viszik a boltot, különben tönkremenne.
Az élelmiszeripar nem csupán ételt, hanem „éhséget is előállít”. Furcsa ezt leírni, de így van. Viselkedési mintázatokat közvetít, más pályára teszi a gondolkodást, az érzékszervek idegrendszeri kapcsolatait felhasználva (ízlelés, szaglás, tapintás).
A forgatókönyv: olyan ipari élelmiszer gyártása, amely gyakoribb és fokozódó éhségérzetet és így növekvő keresletet generál, eközben csökken az egyén természetes kontrollja.
Első lépés tehát az „éhségérzet előllítása”, mégpedig tömeges méretekben.
A második lépés az éhes ember kiszolgálása ínycsiklandó falatokkal. Azaz olyan élelmiszerek gyártása, amelyek függővé tesznek, rosthiányosak, és az ízviláguk otthon nem komponálható meg ennyire harmonikusan, emellett lehetőleg nem igényel sok időt az előkészítésük.
Ilyen módon az emberből fogyasztó, a fogyasztóból vásárló lesz.
A sűrűbben megéhező, esetenként már falásrohamokkal is küzdő fogyasztó az ipar „legjobb barátja”. Az önuralmat gyakorló ember az üzleti bevételek hátráltatója, kerékkötője, ezért jelenléte nem kívánatos.
Az élelmiszer eladásának az alapja a vásárlói viselkedés- és magatartáskutatás. Kedveltségi, azaz preferencia-vizsgálatokkal, kóstoltatásokkal alakítják ki a legkedveltebb ízt, illatot és állományt, majd bevezetik a piacra.
Mi tehát a (helytelen) sorrend?
1. Megfigyelik, melyik ízvariációt és megjelenést kedveli jobban a vásárló (első az íz, a kedveltség).
2. A legkeresettebb formát a legolcsóbb modell szerint összerakják, hogy a szabályoknak is még megfeleljen (az ízpreferencia nyomán előállítanak „valamit” – gyakorlatilag mindegy, hogy mit, csak ne ütközzön a rendeletekbe).
3. Becsomagolják úgy, hogy az általuk tervezett irányba vezesse a tekintetet és kedvet csináljon a megvételhez (irányított csomagolástechnika).
4. Reklámüzenetet csatolnak mellé, hogy a vásárló elhiggye, érte és a gyerekeiért jelent meg a termék és előnyük származik annak a fogyasztásából („érted dolgozom”, „neked a legjobb, hogy én létezem” üzenet).
Szinte minden erre épül: a gasztropszichológiára.
Ismétlem, nemcsak az étkezési, hanem a viselkedési kultúránkat is monitorozzák: impulzus- és tervezett vásárlások, kis- és nagybevásárlás, hétköznapi és hétvégi magatartásformák, életkortól függő eltérő viselkedések, gyerekek impulzusvásárlásai, hogyan veszi kézbe az ember a terméket, mit néz rajta először stb.
A feldolgozott élelmiszerek elfogyasztása után nem sokkal álmosak, majd újra éhesek leszünk.
➤ Miért tűnik úgy, hogy egy gyorséttermi menü után 1-2 órával már újra korog a gyomrod?
➤ Miért kívánod annyira azokat az ételeket, amikről tudod, hogy nem táplálnak igazán?
➤ Miért van az, hogy sok feldolgozott étel aggályos ízkötődést (addikciót) vált ki, miközben a kevésbé feldolgozottak ilyet nem okoznak?
Mert az ipar ezt akarja, ez egy professzionálisan megtervezett és felépített gépezet.
Az emberi agynak ebben az esetben fokozatosan csökken az „öngondoskodása”, azaz veszít a tudatos ellenőrzés képességéből. Szinte észrevétlenül áthelyeződik a kezdeményezés és az irányítás a tudatos homloklebenyről a limbikus rendszerre, az érzelemvezérelt ösztön- és vágyközpontra.
Az értelem tudatossága és egyensúlyi állapota az iparnak jelentős veszteséget termel, sőt a nemzetgazdaság terén is kockázatot jelent. Ha tömeges szinten csökkenne az éhségérzet, laposabb görbét írna le a vércukorszint, akkor az élelmiszer-gazdaság alapjaiban megremegne. A fogyasztói kontrollvesztés viszont extraprofitot hoz.
A jó hír: van választásunk.
A valóságosan tápláló, alacsony feldolgozottsági fokú élelmiszerek megszakítják a körforgást. Baráttá teszik az éhségérzetet, visszaadják az önkontrollt, ismét a frontális (homlok) lebeny van a kormánynál.
Az éhségérzet természetes és jó – ám az irányítását ne adjuk át senkinek, mert aki az éhséget irányítja, az félig az életet is vezérelni akarja a maga elvárásai szerint.
Ha valamitől retteg az élelmiszeripar, az nem más, mint a vásárlói szokások gyökeres átalakulása, nem tervezhető módon. Ezért egy piaci óriás vagy iparmágnás hatalmas erőket mozgat meg, hogy megbecsülje a trendeket és befolyásolja annak irányát, hiszen a nagy befektetésekhez mindezeket tudnia kell jó előre. Gyűlöli, amit nem befolyásolhat vagy irányíthat és ami kicsúszik a kezei közül.
Ezt tartom a helyes sorrendnek:
1. Megvizsgáljuk, melyek a szervezet számára leghasznosabb táplálékok.
2. Kreatív módon, természetes módszerekkel megpróbálunk ezekből ízletes és ízléses élelmiszereket alkotni.
3. Az ilyen táplálékok fő ismertetőjele, hogy beállítják a vércukorszintet, hosszan tartó teltséget, fizikai és lelki stabilitást biztosítanak és nem alakítanak ki kényszeres agykémiai kötődést az ember és az élelmiszer között.
Köszönöm a figyelmeteket!
