01/02/2026
Sok pár akkor keres fel bennünket, amikor egy kapcsolatban egyre erősebben jelenik meg az az érzés: "én többet adok, mint amennyit kapok".
Ez az élmény kimerítő, magányos és könnyen vezethet eltávolodáshoz, vitákhoz, vagy elhallgatáshoz.
Gyakran azonban nem arról van szó, hogy valóban hiányozna a szeretet, vagy a törődés. Sokkal inkább arról, hogy a mindennapok sodrásában elveszítjük a képességet arra, hogy észrevegyük egymás figyelmességét, erőfeszítéseit, a szeretet apró, de jelentős jeleit. Ami hiányzik azt hamar megfogalmazzuk, ami működik, ami állandóan jelen van, azt természetesnek vesszük és lassan láthatatlanná válik.
A megszokás, a felgyülemlett feszültségek és a kimondatlan elvárások könnyen elhomályosítják azt, ami eredetileg összekötött bennünket. Ilyenkor a felek gyakran már nem egymáshoz beszélnek, hanem egymás mellett - és egyre nehezebb kimondani a valódi érzéseket: a csalódást, a hiányt, a vágyat a kapcsolódásra.
A közös munka során lehetőség nyílik arra, hogy:
- felismerjük egymás erőfeszítéseit, megértsük ki hogyan ad és fogad szeretetet,
- megtanuljuk kifejezni szükségleteinket vádaskodás és bűntudatkeltés nélkül,
- és visszataláljunk az őszinte kapcsolódó párbeszédhez.
Nem hibásokat keresünk, hanem megértést. Nem ítélkezünk, hanem segítünk lefordítani az elakadásokat olyan nyelvre, amely közelebb visz egymáshoz.
A kapcsolatok nem attól romlanak meg, hogy nehézségek jelennek meg bennük, hanem attól, ha nem vesszük észre egymást - újra és újra - a mindennapokban.
A változás ott kezdődik, amikor hajlandóak vagyunk ránézni arra, ami van, és nyitottá válunk arra, ami még lehet.
