10/08/2025
Nem azért vagy itt, hogy eláruld magad...
A legtöbb ember az elveszettek szabályai szerint él – feláldozza az igazságát, hogy másoknak tetszen, engedelmeskedik a régi programoknak, amelyekből a lelke már kinőtt.
Az elméd a múlt könyvtára; nem láthatja azt, amit a tested és a szíved már tud ebben a pillanatban. És amikor figyelmen kívül hagyod ezt a tudást, összetöröd a saját szívedet.
Félünk a fájdalomtól, pedig a fájdalom a kulcs, amely kinyitja a szívet. A fájdalom úgy áramlik a családokban, mint a vér, amíg valaki nem dönt úgy, hogy megszakítja a körforgást. Ez a döntés a tiéd.
A belső zarándoklat nem a menekülésről vagy a saját magad javításáról szól – hanem arról, hogy belépsz a barlangba, amitől félsz, csak hogy rájöjj, hogy a kincs egész idő alatt benned volt.
Szeresd magad feltétel nélkül. Állj ki az igazságod mellett, még ha az a világot is csalódásba ejti. Legyél annyira összhangban a lelkeddel, hogy tudd, mikor kell szolgálni, és mikor kell hagyni másokat a saját útjukon járni.
A harcos útja nem a hódítás, hanem a szeretet. Az igazi felszabadulás az, ha emlékszel arra, ki vagy valójában.
Abban a pillanatban, amikor elég szeretettel viseltetsz magad iránt ahhoz, hogy ne áruld el az igazságodat, véget vetsz a fájdalom körforgásának, és rájössz, hogy mindig is teljes voltál...Ne alkudozz a lelkeddel azért, hogy mások kényelmesen érezzék magukat...Minden alkalommal, amikor elhallgatod az igazságodat, arra tanítod a szívedet, hogy kevésbé bízzon benned...A saját sebzett gyermeked gyógyításával szabadítod meg az előtted és utánad élő minden generációt...A harcos kardja az igazság, éle pedig az önszeretet...A fájdalom megrepeszti a héjat, hogy a fény végre kijöhessen...Amikor abbahagyod a megváltásra való várakozást, eszedbe jut, hogy te vagy a megváltó, akire vártál...A kincs, amitől félsz, hogy megtalálod, az a részed, ami soha nem szűnt meg szeretni téged.
Árnyékalkímia...
Mert ez az üzeneted egyik legerőteljesebb része... nem menekülni el a sötétség elől, hanem átalakítani azt erővé.....Az árnyékod csak az a részed, ami belefáradt abba, hogy szeretetre várjon...Nem tudsz túllépni azon, amivel nem vagy hajlandó szembenézni...A sötétség nem azért van, hogy téged tönkretegyen – azért van, hogy visszaadja azokat a darabokat, amelyeket elhagytál...Minden kiváltó ok egy útjelző, amely arra mutat, hol hagytad magad...A fájdalmad a kezdet; a szereteted a befejezés...Az árnyék a szív előtt hajol meg, nem a maszk előtt...Amit félsz érezni, az a kulcs a szabadsághoz, amelyet keresel.
Szent határok...
A „nem” kimondásának heves, szeretetteljes ereje, hogy megvédd a fontos „igent”. Az igazság → árnyék → határok íve...
Szent határok...
Az önbecsülés és a lélek szuverenitásának tiszta, megingathatatlan energiája, amely mégis a szeretetben gyökerezik...A határaid azok az utasítások, amelyeket a világnak adsz arra, hogyan szeressen téged...Minden „nem”, amit tisztelsz, szentebbé teszi az „igen”-edet...Az önszeretet néha úgy tűnik, mintha másokat csalódás érne...Nem azért vagy itt, hogy rendelkezésre állj azoknak, akik elszívják a fényedet...A megfelelő emberek táplálkoznak az igazságodból, nem fenyegetik az igazságod...Nemet mondani arra, ami nem neked való, azt jelenti, hogy igent mondasz a sorsodra...Az energiád szent föld – nem mindenki járhat ott.
Önszeretet és emlékezés...
A meleg tűz, amely elolvasztja a szégyent, helyreállítja a szívet, és emlékeztet arra, ki voltál mindig is...Nem vagy összetört – hazatérésben vagy...A szeretet, amelyet kerestél, az a szeretet, amelyet magadtól megtagadtál...Amikor emlékszel az értékedre, abbahagyod a már meglévő helyeidért való küzdelmet...A lelked soha nem kételkedett benned – csak arra várt, hogy utolérd...Nem javításra van szükséged, hanem megerősítésre...Abban a pillanatban, amikor megbocsátasz magadnak, minden változatodat felszabadítod...Te vagy az a csoda, amelyért imádkozol.
Fredena&Destiny
