07/08/2025
Ahimsza – a nem ártás művészete önmagunkkal és másokkal 🌱
A jóga nyolcfokú ösvényének első lépcsője az életviteli irányelveket magába foglaló Jama. Ezek közül is az Ahimsza, vagyis a nem ártás elve az első és legfontosabb. Nem véletlenül: ez az alap, amire minden más épül.
Ahimsza nemcsak azt jelenti, hogy nem bántunk másokat – hanem azt is, hogy nem ártunk saját magunknak sem, sem gondolatban, sem szóban, sem tettben.
A jóga gyakorlásában ez különösen fontos: nem kell erőltetni semmit, nem kell fájdalmon keresztül eljutni valahová. A gyakorlás lényege, hogy összekapcsolódjunk a testünkkel – szeretetteljes figyelemmel. Néha kilépünk a komfortzónánkból, de nem lépünk át a test határain durván, nem gyötörjük – hanem meghallgatjuk. Ahimsza: tisztelet a testünk jelzései felé.
A mindennapokban viszont sokkal alattomosabban tudjuk megsérteni a nem ártás elvét – különösen önmagunkkal szemben.
👉 Milyen gyakran bántjuk magunkat a gondolatainkkal?
👉 Milyen szavakat használunk magunkkal kapcsolatban?
👉 Hányszor mondjuk ki (akár csak magunkban), hogy „nem vagyok elég jó”, „megint elrontottam”, „nincs erőm”, „nekem ez úgysem megy”?
Ha hangosan kimondanánk ezeket a mondatokat, ahogy nap mint nap belül elhangzanak, gyakran megdöbbennénk, milyen durván bánunk önmagunkkal. Másnak talán sosem mondanánk ilyet – de magunk felé természetesnek vesszük.
Sok ilyen belső hang nem is igazán a sajátunk. Hozott sémák, belsővé vált mondatok, amelyeket gyerekkorunkban hallottunk, vagy amelyekkel a társadalmi környezetünk formált minket. Ezek a „belső hitrendszerek” – mintha automatikusan futnának – sokszor felülírják azt a képességünket, hogy valóban érezzük, hol vannak a saját határaink.
Így történhet meg az is, hogy mások kéréseire vagy elvárásaira igent mondunk úgy, hogy közben valójában nem érezzük rendben magunkat vele. A test ilyenkor is beszél – csak meg kell tanulnunk figyelni rá. A test jelzései iránymutatók lehetnek, hogy mi az, ami számunkra valóban elfogadható, és mi az, ami már nem.
A jóga ebben segít: segít ráhangolódni a testünkre, megtapasztalni a határainkat, és azt is, hogyan tudunk együttérzően kapcsolódni önmagunkhoz – és ezen keresztül másokhoz is.
Az Ahimsza gyakorlása nem azt jelenti, hogy soha többé nem leszünk dühösek, féltékenyek vagy elbizonytalanodottak. Hanem azt, hogy megtanuljuk ezeket az érzéseket elfogadni. Hogy nem szállunk szembe magunkkal, nem akarjuk eltüntetni a nehéz érzéseket – hanem teret adunk nekik, és szeretetteljes figyelemmel fordulunk feléjük.
🌸 Ahelyett, hogy önmagunk ellen fordulunk, tanuljunk meg igent mondani saját magunkra.
💡 A jó hír: ez mind tanulható.
Tudatossággal. Megfigyeléssel. Apró, szeretetteljes lépésekkel. És minden egyes alkalommal, amikor ezt választjuk, közelebb kerülünk önmagunkhoz.
Mert az Ahimsza nem passzív, hanem aktív szeretet. Aktív figyelem. És ahogy egyre mélyebb kapcsolatba kerülünk önmagunkkal, úgy tudunk másokhoz is tisztábban, nyitottabban, elfogadóbban kapcsolódni.
Legyél olyan önmagaddal, amilyen barátot kívánnál másokban.
Az Ahimsza gyakorlása egy életen át tart – de minden pillanatban újrakezdhető.
Szeretettel,
Kata
🙏
