Megbeszéljük

13/01/2026

Tegnap a Mattel piacra dobta az autista Barbie-t. Még nagyon friss a dolog, de már elindult a párbeszéd a nemzetközi neurodivergens közösségekben erről, hozok pár szempontot ezekből a sajátjaim mellett, és nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul a diskurzus az elkövetkező hetekben. Örülök, h a kommentben kiegészíted ezt az írást a te szempontjaiddal, főleg, ha érintett vagy!

🥳 Egyrészt sokfelől öröm övezi a megjelenését, mert a reprezentáció mindig fontos egy kisebbségi csoport elfogadása során. Minél többször találkozunk minél többféle emberrel, annál könnyebb úgy viszonyulni embertársainkhoz, hogy "igen, sokfélék vagyunk" és nem úgy, hogy "te nagyon furcsa és más vagy, tehát nem normális, ezért jobb, ha távol tartom magam tőled".

👩 Az autista nők egyébként is alulreprezentáltak voltak sokáig, többféle okból kifolyólag. A lányoktól kiskoruk óta elvárják, hogy kedvesek, együttműködők és szociálisan simulékonyak legyenek. Emiatt az autista nők mesterien megtanulják utánozni a többieket. Figyelik, ki hogyan köszön, hogyan gesztikulál, és szó szerint "színészkednek" a túlélés érdekében. Ez azonban borzasztóan fárasztó, és gyakran vezet felnőttkori kiégéshez. Az autista nők gyakran nagyon jól kommunikálnak, tartják a szemkontaktust (még ha kényelmetlen is), és empatikusnak tűnnek. Belül azonban folyamatosan elemzik a helyzeteket, szoronganak a váratlan ingerektől, és küzdenek az érzékszervi túlterhelődéssel. Mivel nem "látszik" rajtuk a küzdelem, a környezetük azt hiszi, minden rendben. Emellett, mivel a diagnosztikai eszközöket eredetileg fiúkra szabva készítették el - szerencsére ez azért változik szépen lassan - ezért ha egy nőnél nem a "férfi típusú" autizmus tünetek jelentkeznek, gyakran félrediagnosztizálják őt szorongással, depresszióval vagy személyiségzavarral. Ugyanez igaz az ADHD esetében is (gyakran más, ADHD-ra jellemző tünetekkel persze). Szerencsére azért változnak, finomodnak a diagnosztikai eszközök, és ebben szerepe van a neurodivergens közösség hangjának is. Ezért is fontos a reprezentáció, hiszen ha egy közösség hallatja a hangját, akkor tud életbe lépni a "semmit rólunk nélkülünk" elve.

Az autista Barbie emellett színesbőrű, amit én Magyarországon élőként is külön üdvözlök, mert zavar az, hogy nagyon sztereotip módon egyféle bőrszínben gondolkodunk már kisgyerekkortól kezdve. Szerintem mindenki tudja, hogy van az a rózsaszín árnyalatú ceruza, amit "bőrszínűnek" neveznek már az óvodában is a gyerekek, illetve a babák is rózsaszínes árnyalatban kaphatók. Elvétve találkozhatunk sötétbarna bőrű babákkal, de alig, és ha mondjuk a legnagyobb kisebbségre, a cigányságra gondolunk, vajon minden cigány kisgyerek magáénak tudja érezni a rózsaszínű vagy a sötétbarna bőrű babát?

🎧 Ez a Barbie zajvédő fülessel, fidgettel és AAK eszközzel (alternatív-augmentatív kommunikációs támogatás, legtöbbször a nem vagy nehezen beszélő autisták támogató eszköze) érkezik, ami egyrészt normalizálja ezeknek az eszközöknek a használatát. Másrészt meg sztereotipizál is, mert nem minden autista, valamint nem csak az autisták támogató eszközei lehetnek ezek, de ezt én nem rovom fel a játék készítőinek, mert nem lehet a végtelenségig árnyalni egyetlen játékkal egy rendkívül sokféleképpen megélhető és megnyilvánuló állapotot.

Pozitívumként említik, hogy autista személyekkel is konzultáltak a baba tervezése során, ami megint azért fontos, mert nem kívülállók mondják meg, milyen az autizmus. A babának a ruhája például állítólag direkt puha és igyekeztek, hogy ne legyenek rajta zavaró szenzoros részletek. A baba tekintete sem mereven előre néz, hanem picit oldalvást, arra utalva, hogy a kötelező szemkontaktus nehéz elvárás sok autista embernek (és nem csak nekik amúgy). A Mattel hangsúlyozta is, hogy hangsúlyozta, hogy a céljuk egy olyan baba megalkotása volt, amely az autizmus spektrumának egy szeletét mutatja be, tiszteletben tartva, hogy minden autista ember tapasztalata egyedi.

Kritikaként felmerül:

1. A „pinkwashing” vádja, vagyis hogy a cég csak profitot akar termelni a diverzitásból, anélkül, hogy valódi rendszerszintű változást érne el, és egyes hangok szerint jó lenne, ha a profit egy részét pl. a neurodivergens közösségek és az akadálymentesítésen elfogadásán dolgozó szervezetek támogatására fordítaná.

2. A Barbie babákkal kapcsolatban rengeteg olyan előzetes tapasztalata van sok embernek, hogy irreális testarányai miatt korábban semmilyen élő nő nem reprezentált, és inkább fals képet mutatott arról, milyen lenne a szép női test. Ahogyan utánaolvastam, ezt a kritikát egyébként a Mattel elfogadta, és egy ideje már 9 testtípusú Barbie létezik. Sőt, létezik kerekesszékes, hallókészülékes, vak, protézises, Down-szindrómás, alopéciás (haj nélküli), vitiligós, cukorbeteg Barbie is, illetve többféle bőrszínt és kultúrát reprezentáló Barbie is.

☀️ Összességében én örülök az autista Barbie-nak, azzal együtt, hogy természetesen látom a profittermelés célját is. Emellett pedig fontosnak tartanám, hogy ne csak a játékboltokban lehessen látni az emberi sokszínűséget reprezentáló játékokat, hanem legyen elérhető bölcsődékben, óvodákban és iskolákban is, minden gyereknek. Van egy szuper előítélet- és konfliktuskezelő módszer, a Persona Doll, amit a Partners Hungary Alapítványnál tanultam meg egy kolléganőmtől. Ott kifejezetten figyelnek rá, hogy sokféle baba mehessen látogatóba a gyerekekhez, és beszélgethessen velük nehéz társas helyzetekről, kiközösítésről, sokszínűségről. Sok-sok ehhez hasonló kezdeményezésre, módszerre és játékra lenne szükség, hogy már gyerekkortól a mindennapok része legyen: a sokszínűség érték, bár nehéz műfaj, de tanuljuk egymást.

Ugyanitt jut eszembe: milyen jó lenne minden csoportszobába és tanterembe nyugizós sarok, elérhető és foglalkozáson, tanórán is használható fidgetek, zajcsökkentő, vizuális támogatás, hogy ne menjen el a neurodivergens gyerekek rengeteg energiája a maszkolásra. Ehhez persze szükség lenne egy nem agyonterhelt pedagógusközösségre is.

🧡 A munkám során nagyon fontosnak tartom a neurodivergens gyereket nevelő szülők támogatását a Kapcsolódó Nevelés eszközeivel, és hamarosan két témában is találkozhatunk:

1.Kapcsolódó Nevelés szülőcsoport neurodivergens gyereket nevelő szülőknek

2.Digitális túlélőkészlet neurodivergens gyerekek szülőknek.

Részletek kommentben.

❓Te mit szólsz az auti Barbiehoz?

09/01/2026

Az Édesanyák csapatához tartozni nagy büszkeség nekem. Szuper szakértőtársaimmal találkozhattok online, én a sz*****is nevelés és stresszkezelés témákban leszek hallható, gyertek!

Foglald le az ingyenes helyed!

08/01/2026

Kedves emlékeztető: ha a januári "vissza a hétköznapokba" elvárásai és tempója elhúznak melletted és máris behavazva érzed magad, tudd, hogy nem vagy egyedül. A naptár ugyan átfordult, de a belső órádnak nem kötelessége tartani a külső tempót. A természet sem januárban hozza a leglátványosabb formáját, mégis minden a helyén van.

És persze ez nem ilyen fennkölten néz ki, amilyennek hangzik, mert lehet, hogy csupa olyan dolgot látsz meg magad körül, ami nincs a helyén: mosatlan edények, leszedetlen-hulló karácsonyfa, tolltartó nélkül iskolába menő gyerek, megválaszolatlan levelek és egyéb tetszőleges káoszok. Mindeközben te épp próbálod a legfontosabb dolgokat mégis megcsinálni, de arra azt mondod: “az nem számít", mert közben azt gondolod: béna vagy és lassú, másoknak ez biztosan könnyebben megy. Nem vagy egyedül, és főleg nem vagy béna. És számít, amit meg tudsz csinálni.

A saját ritmusodban is épp elég messzire jutsz majd. Valójában ez az egyetlen fenntartható út.

A legtöbb csoportomban is van még hely, nem csúsztál le a lehetőségekről, egyedül a "Nyugalom a testemben" telt be, de írj, van várólista, és ha összegyűlik egy csoport, írok ki új időpontot.

A csoportok leírásait kommentben találod, szerintem jövő hét végéig még lesz szabad hely mindegyikben.

04/01/2026

Fogalmam nincs, mit hoz 2026, de van pár dolog, amit jó szívvel kívánok nektek és magamnak is:

Erőt, hogy újra és újra találkozz változó önmagaddal, és szívből tudd üdvözölni, aki és ahogy épp vagy.

Bátorságot és egészséget, hogy tudj menni a lendülettel, amikor épp hátszél van. Pillanatokat, amikor élvezed a suhanást.

Teret és társaságot, ahol lehetsz úgy, ahogy vagy. Lehetsz fura, nem kell érte bocsánatot kérned.

Idő-szeleteket, amikor van kapacitásod meglatni és élvezni, ami szép.

Lehetőséget és támaszt, hogy megnézhess dolgokat új nézőpontból, és erősödj, gyarapodj ezáltal.

Beleugorhass helyzetekbe, amik neked valónak tűnnek , és ha mégsem jött be, kívánom, hogy találj új utakat és talajt a lábad alatt.

Legyen helye a szégyen mellett a megengedésnek, amikor nem sikerül valami.

Időt arra, hogy újra és újra visszatalálj a saját tempódhoz, a pihenéshez, bambuláshoz, álmodozáshoz.

Bizonyosságot és magabiztosságot a bizonytalan pillanatok között, amikor tudod, merre tartasz.

Dolgokat, amik sikerülnek, gyakorlással vagy csak úgy.

Pillanatokat, amikor lehet ünnepelni, kitörő örömmel vagy csendesen.

Méltányosságot, emberséget, befogadó közösségeket.

☀️ És kívánom, hogy találkozzunk 2026-ban minél többőtökkel személyes vagy online, az év első csoportjaira már tudtok jelentkezni: testfókuszú stresszkezelés, Kapcsolódó Nevelés neurodivergens gyereket nevelő szülőknek, hogyan tanítsuk meg a gyerekeinket jól rizikót vállalni tiltás helyett - kommentben a részletek!

28/12/2025

🤩 Amit 2025-ben ünneplek:

Szakmailag:

Letettem a családterápiás alapvizsgát.

Felvettek az egyetemre, pszichológia szakra, ahova 24 éve eredetileg is szerettem volna jelentkezni, de a nyelvszakokkal lehetetlen lett volna kombinálni. Jól haladok a gyakorlati tárgyakkal és a vizsgákkal, a nehéz részeken is találok fogódzót a kezdeti para után.

Sikeresen lezártunk a Partnersnél a gyerekrészvételi projektet, amiért én feleltem: legalább 50 oktatási-nevelési szakember mindennapi munkájába került bele a gyerekrészvételi szemlélet, a Kapcsolódó nevelés és a konstruktív konfliktuskezelési eszközök.

Szakmai és önismereti utak Szlovéniában, Erdélyben, Görögországban.

Teljes gőzzel működő Megbeszéljük (workshopok és egyéni folyamatok, rendszeres felkérések szakmai rendezvényekre) – köszönöm nektek a bizalmat!

Személyesen:

Ha ránézek arra, hol tartok most, elégedett vagyok.

Egyre hamarabb észreveszem és képviselem: mi fér bele nekem, mit akarok, mi az enyém és mi nem.

Továbbra és rendszeresen görkorizunk és jégkorizunk a fiammal, erősödünk, fejlődünk, új trükköket tanulunk – változó intenzitással, de egyre stabilabb tudással és magabiztossággal.

A támogató családom jelenléte, a személyes és a közös erőfeszítések, hogy nehézségeket, konfliktusokat egymást szem előtt tartva igyekszünk megoldani.

Hogy a nehéz helyzetekben is vissza-visszatalálok magamhoz: táncolok, tornázok, újra naplót írok.

😬 Ami nehéz volt:

A statisztika az egyetemen.

Egészségügyi kihívások családon belül.

Egy régi , már megdolgozott veszteség aktuális gyászhulláma perimenopauzával kombózva.

Tanúja lenni az oktatási, gyerekvédelmi, egészségügyi, szociális rendszer haldoklásának, ami következmények és értő szakmai intézkedések nélkül marad.

A pillanatok, amikor túl frusztráló látni, hogy az összetett, nehéz helyzeteknek csak egy szelete az, ami a mozgásteremben van.

🤓 Amit másképp csinálok:

Kevesebb parával megyek neki néhány konkrét helyzeteknek, mert szereztem elég tapasztalatom arról, hogy ki fogom találni,
merre van az előre.

Lesz „embermentes napom”, amikor csak csendes, kreatív munkát végzek.

🤔 Lehet, hogy a fenti kérdéseken már te is gondolkodtál, ahogyan összegzed az éved. Jöjjön még két visszatekintő kérdés, amin lehet, hogy jól esik elgondolkodnod. Ha van kedved, írd meg kommentben.

🧡 Ha a 2026-os önmagad visszatekintene az idei évedre, melyik döntésedért szorítaná meg hálából a kezedet?

💛 Mi volt az év legcsendesebb győzelme számodra – az a siker, amiről talán senki nem tud, de te tudod, mekkora belső munka volt mögötte?

Kívánom, hogy úgy lépj át 2026-ba, úgy érzed: a fontos részeid lépést tartanak veled.

23/12/2025

Karácsonyi családi konfliktusok: politika, gyereknevelés és minősítő mondatok, tukmálás, nem vicces viccek, és amikor valami végleg balul sül el.

Mit tehetünk, ha...

🎄...politikai nézetek kerülnek elő, amikkel nagyon nem értünk egyet? Például mondhatjuk azt, hogy egyetértünk abban, hogy ebben a kérdésben nem értünk egyet, nem próbálkozunk azzal, hogy mindenáron meggyőzzük egymást, inkább megpróbálhatjuk visszavinni a fókuszt arra, hogy miért találkoztunk: hogy megéljük a kapcsolódást. Ha az együtt töltött időben egy téma vagy egy helyzet nem erre visz, annak el lehet ismerni a nehezét, és megkeresni, miben tudunk együtt lenni - ha szeretnénk együtt lenni. Menjünk ki sétálni? Játszunk egy parti römit? Nem arról van szó, hogy arra bátorítanálak: fedjétek el a problémákat, hanem arra: találjatok olyan kapcsolódási formákat, ami mindenkinek elfogadható– akár úgy is, hogy előre megbeszélitek, mi történik akkor, ha eljön egy feszültebb pont a helyzetben.

🎄 …valaki rászól a gyerekünkre olyanért, amit mi teljesen rendben lévőnek gondolunk?

„Edd meg, ami a tányérodon van!”, „Adj puszit XY-nak!”. Ahelyett, hogy egybizonyos pozícióból szólnánk vissza, pl. "én vagyok a gyerek anyja, ne neveld helyettem", akkor kipróbálhatjuk, hogy a "mit nem és hogyan nem csinálunk" helyett arról beszélünk, hogy mit igen és mik a lehetőségek, és visszavesszük a helyzetet. Például annyit mondunk: "köszi, innen átveszem", és a gyerekünkhöz fordulhatunk: "Kisfiam,válaszhatsz az ételekből, amik az asztalon vannak, vagy esetleg tudokkenni egy vajas kenyeret - melyik legyen?". Jó, ha tudunk egy hídépítőgesztust tenni a másik felé, például azzal, hogy elismerjük neki, hogy látjuk, hogyszeretettel főzte az ételt, neki is fontos, hogy jól egyen a gyerek, és nekünkis, most abban nem értünk egyet, hogy ez pontosan mit jelent. Az értékekben egyetérthetünk, még akkor is, ha máshogyanképviseljük azokat. Azt sem érdemes elfelejteni, hogy nem a másikkal szembenállunk ki, hanem magunkat (és a gyerekünket) képviseljük.

🎄 …testkritikus, minősítő mondatok hangzanak el?

„Hú, de kikerekedtél!”, „Még mindig nincs pasid? Kicsit lejjebb adhatnál a mércédből” Ha váratlanul érkeznek a kérdések, nehéz jól reagálni. Ha számítunk hasonló mondatokra, akkor könnyebb előre végiggondolni, hogyan képviseljük magunkat az ilyenhelyzetekben. Például mondhatjuk azt, hogy: "Nem esik jól ezt hallani, kérlek ne tegyél megjegyzést a külsőmre/a választásaimra." Nem lesz ettől mágikusan béke, de az asszertív határszabásnál nem is az a reális célunk, hogy a másikkal megértessük az álláspontunkat, vagy hogy ne kavarjon fel benne érzéseket, hanem az, hogy vigyázzun karra, hogy magunkról beszéljünk a másik minősítése helyett.

🎄 …passzív-agresszív kérdést kapunk, vagy olyannal próbálnak viccelni, ami nekünk nem vicces?

„Azt még biztos meg akarod enni?” Segítségül hívhatjuk a humort is: „Persze, a tányérral együtt, és az asztalt is, ami alatta van” - ha ebben tudunk kapcsolódni, szuper. Vissza is kérdezhetünk: mit szerettél volna ezzel mondani? Sőt, megkérhetjük az illetőt, hogy ezzel ne vicceljen. Ezzel járhat némi feszültség, ezért is fontos, hogy a mi szándékunk legyen tiszta: jó cél lehet a helyzet tisztázása, a saját határaink jelzése és nem pedig a visszavágás vagy a másik kontrollálása.

🎄 …valaki erőltet ételt vagy alkoholt, és nehéz nemet mondani?

Ha már van tapasztalatunk arról, hogy kinél mire számíthatunk (pl. X családtag szerint az a fél disznó vagy harmadik pálinka egyenesen gyógyhatású, hát ne csináljuk már), vagy ha nekünk vannak olyan fontos pontjaink, amelyeket tartani szeretnénk, teljesen rendben van, ha ezeket végig gondoljuk, és akár készülünk előre forgatókönyvekkel, amelyeket le is írhatjuk magunknak. „Köszönöm, nem kérek, és kérlek ne kínálj többet, nem fogom meggondolni magam.”

🎄 Mit tegyünk utólag, ha egy helyzet rosszul sült el?Lehet-e később tisztázni dolgokat?

Naná, a sikeres kapcsolatok nem csak attól sikeresek, hogy nincs bennük konfliktus, hanem hogy lehet reparálni és tudjuk, milyen utak vezetnek vissza egymáshoz. Például ha egy helyzetben úgy érezzük, minden kötél szakad, és bármit mondunk csak rosszabb lesz, ér azt mondani: "Nem tudok így tovább benne lenne ebben a helyzetben, most szeretettel elköszönök, felhívlak még a héten és beszélünk." Megbeszélhetjük, mikor beszélünk újra, és válasszunk olyan időpontot és kapcsolódási formát, amiben nagyobb eséllyel tudunk nyugodtak maradni: felhívom telefonon, miközben van nálam egy pohár hideg víz, amit kortyolgatni tudok? Menjünk el sétálni, mert mozgás közben, nagyobb térben valahogy könnyebb a feszültséget levezetni? Szabad kilépni azokból a korábbi keretekből, amelyek ugyanazt az eredményt hozták, és szabad új utakat keresni.

20/12/2025

🫣 Karácsonyi konfliktusok - mit kezdjünk velük?

A bejglireceptek és karácsonyi dalok mellett biztosan van a te fejedben is pár tipikus családi konfliktushelyzet, ha a karácsonyra gondolsz: ki mikor megy hova, miért nem megy valahova, mennyi időt tölt kivel, kivel nem tölt időt, mit eszünk, ki mit miért nem eszik, kitől lehet számítani olyan mondatokra, amelyek feszültséget keltenek és az az érzésed, hogy beszóltak neked.

Ahány család, annyiféleképpen kombinálódhatnak témák, érzések, triggerek, lenyomatok. Mindegyik másképp nehéz. Az ünnepek, kiemelt időszakok adnak egy plusz színezetet a szokásos családi helyzeteknek, mert van egy belső képünk arról, hogy milyen lenne egy jó karácsony, elvárások, vágyak, és ez egyénenként is változhat, a kiemelt időszakok, ünnepek nagy érzelmi töltettel bírnak, ezért is nehéz higgadtan, jól kommunikálni, mert belül sokszor azt érezzük, nagy a tétje, hogy jól sikerüljön. Tökéletes karácsony helyett lehet elég jó a karácsony, amikor nem törekszünk földön túli békére, hanem belekalkulálunk némi életszerű feszültséget, és akár ezt az elején ki is tesszük az asztalra.

🎄Hogyan készüljünk fel mentálisan egy feszült családi ünnepre?

Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek vannak szuper egyéni stratégiái, én ehhez egyet mondanék még. Jó tudni, hol vannak a kiszállási pontok egy helyzetben - eggyel előbb, mint gondolnánk. Vagyis amikor azt érezzük, már feszültek vagyunk, de bírjuk még, akkor szokott váratlanul elszakadni a cérna - vagyis ha visszagondolunk, nem is olyan váratlanul, hiszen valószínűleg éreztük a feszültséget a testünkben, csak hátrébb tettük. Ha azt érezzük, hogy kezdünk megfeszülni, ér egy kicsit kilépni a helyzetből, természetes szünetekkel. Néha pl. egy taktikai mosdózás életet menthet, pár percre csak magunk lehetünk, kicsit folyatjuk a vizet a kezünkre, csuklónkra, toljuk a falat, lerázzuk magunkat, lélegzünk, masszírozzuk az állkapcsunkat. Ér először magunkkal újrakapcsolódni, mielőtt kitalálnánk, hogyan kapcsolódunk a többiekkel.

A következő posztban jövök pár konkrét helyzettel, amelyek a nagy családi karácsonyi találkozók alkalmával előfordulnak, és pár asszertív tippel.

12/12/2025

Stratégiai inkompetencia (weaponizing incompetence)

Amikor valaki azt hangsúlyozza, mennyire nem ért egy adott feladathoz, vagy hogy a másik mennyivel jobb benne, annak érdekében, hogy elkerülje, hogy meg kelljen csinálnia azt. Ismerős?

Sokszor ez nem gonoszságból, talán nem is átgondolt választás útján születik. Egyszerűen többször bevált ez a stratégia, így könnyebb ehhez nyúlni. Főleg azoknál a feladatoknál, amelyeknél van egy implicit vagy explicit konszenzus, akár a társadalom szintjén, hogy egy bizonyos csoport jobban ért bizonyos feladatokhoz, tehát az ő dolguk, hagyjuk rájuk.

Gyakran érint nőket a családban vagy a munkahelyen, pl.:
🙄 “Nem tudom, hogy kell ezeket jól összehajtani, inkább félreteszem."
😬” Nem értek szót a tanárokkal, nem ismerem a többi szülőt, ebben te jobb vagy, menj inkább te szülőire."
🫩 “Olyan jó memókat írsz, csináld ma is te légyszi."

Nem, nem arról van szó, hogy mindenki pont ugyanolyan ügyes mindenben. Érdemes elismerni egymásnak, amit a másik jobban tud. Onnantól billen el a helyzet, ha a közös feladatokból valaki rendszeresen kihúza magát, és nem a valódi hozzáértés hiányáról van szó, legfeljebb a tudás hiányáról.

Karácsony közeledtével gyakran nők és anyák által végzett láthatatlan munka még inkább megsokasodik:
📍dekoráció otthon (vagy a munkahelyen)
📍sütisütés az ovis-sulis karácsonyra
📍különféle adventi programokra vinni a gyereket, gyakorolni a karácsonyi műsorra az énekeket
📍beszállni a pedagógusok ajándékának megszervezésébe,
📍a tágabb család tagjainak is kitalálni és beszerezni az ajándékot, mert "neked te ebben ügyesebb vagy"
📍megtervezni és koordinálni a családlátogatásokat, vendégségeket a tágabb családdal,

Mit tehetünk?

✅ Ismerjük fel és nevezzük a nevén.

✅ Adjuk vissza a feladatot - akár azzal együtt is, hogy nem biztos, hogy olyan lesz, mintha mi csinálnánk.
"Lehet, hogy ebben én rutinosabb vagyok, de nincs erre kapacitásom. Megmutatom, hogyan szoktam, aztán átadom neked, és jól lesz úgy, ahogy te csinálod."

✅ Ha ez nagyon meghatározza a kapcsolati dinamikát, és úgy érezzük, nem boldogulunk, érdemes lehet külső segítséget kérni.

És mi van, ha a szívünknek kedves, fontos feladatról van szó?

Akkor nyugodtan vigyük tovább, főleg, ha nem érezzük túlterhelőnek, vagy ha cserébe valamilyen másik feladatot át tudunk adni.

Te milyen hasonló mondatokat, feladatokat kaptál már?

12/12/2025

Mindent megírtak már helyettem is.

Akkor folytassuk még egy kicsit...

A tegnapi posztomhoz érkezett egy-két hozzászólás, melyekre itt külön szeretnék reagálni.

Néhányan felrótták nekem, hogy nem szentelek figyelmet a javítóintézetben élő fiatalok áldozatainak, sőt, úgy értelmezték a szavaimat, mintha a sértettek ellenében a fiatalokat védelmezném. Szeretném egyértelművé tenni: éppen az áldozatok védelme érdekében tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy a gyermekkorban elszenvedett bántalmazás és a későbbi agresszív viselkedés között közvetlen kapcsolat állhat fenn. Ha valóban biztonságban szeretnénk tudni egymást és a következő generációt, akkor fel kell számolnunk a gyermekek bántalmazását!

Hadd hozzak ide egy idézetet a 2018(!)-ban megjelent Örökölt sors című könyvemből: „John Briere, a Dél-Kaliforniai Egyetem pszichológus professzora azt találta mondani, hogy ha a gyermekek bántalmazása és elhanyagolása megszűnne, akkor a DSM két generáción belül röpirattá zsugorodna, a börtönök pedig kiürülnének.” (DSM, azaz Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, magyarul Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve)
Hát nem elképesztő?! Hát nem pofon egyszerű?! Úgy tűnik, nem.

A másik jellegzetes reakció értelmében a javítóintézetben lévő fiatalok „megérdemlik a kemény bánásmódot, nehogy már sajnáljuk őket, hiszen amit ők tettek, az sok esetben kegyetlenebb, mint ami velük az intézet falai között történt”. Azt kell hogy mondjam, hogy ezt a büntetés és megtorlás alapú szemléletet az idegtudományok és az agyi képalkotó eljárások fejlődésének köszönhetően rég meghaladtuk. Ma már nem csak sejtjük, de a két szemünkkel magunk is láthatjuk, mi történik a bántalmazott ember agyában. Értsük meg végre: veréssel, megalázással, megszégyenítéssel még soha senki idegrendszerét nem sikerült pozitív irányba hangolni, meleg és szeretetteljes kapcsolatokra nyitottá tenni.

A BÁNTALMAZÁS NEM ALKALMAS ARRA, HOGY „LESZOKTASSA” AZ EGYÉNT AZOKRÓL A CSELEKMÉNYEKRŐL, AMIKET ÉPPEN AZÉRT KÖVETETT EL, MERT BÁNTOTTÁK.

Veréssel nem lehet a kötődési traumákat gyógyítani, fizikai bántalmazással nem lehet előidézni az oxitocin – a kötődésért felelős hormon és neurotranszmitter – felszabadulását. Erőszakkal még senkiben nem sikerült empátiát ébreszteni mások iránt. Megszégyenítés még soha nem fejlesztette senki érzelemszabályozási képességét. Márpedig a társadalmi reintegrációhoz éppen ezekre lenne szükség. Mindezek figyelembevétele természetesen nem jelenti azt, hogy a fiataloknak ne kelljen felelősséget vállalniuk a tetteikért, ám legyünk tisztában azzal, hogy ennek módja döntően befolyásolja a későbbi kimenetelt.

És még valami. Nagyon kérek mindenkit, mielőtt ítéletet alkot, sarkos véleményt hangoztat, előzetesen tudatosítsa magában, hogy az életünk nem pontszerű események sorozata, melyek nem állnak kapcsolatban egymással. Az élet egy folyamat, melyben minden korábbi esemény és tapasztalat hatással lesz a későbbi időszakok eseményeire és tapasztalataira. A fiatal elkövetők élete NEM a bűnelkövetés napján kezdődött. Ők nem „csak úgy”, a semmiből lettek elkövetők. A bűnelkövetés napját napok százai és ezrei előzték meg, amikor olyan dolgok történtek velük, amiknek nem lett volna szabad megtörténniük.

Neurológusok, pszichológusok, pszichiáterek és kutatók az elmúlt évtizedekben óriási munkát fektettek abba, hogy feltárják a gyermekkori bántalmazások összefüggéseit - higgyük már el nekik, hogy a Föld gömbölyű, és használjuk ezt a tudást.

– Orvos-Tóth Noémi

04/12/2025

Ha te sem csak boldogan, áhítattal, hanem inkább vegyes érzésekkel készülsz a karácsonyra, ez a poszt neked szól.

November közepe óta kint vannak a karácsonyi díszek meg a mikucsokik mindenhol. Van, akiben ez örömöt és várakozást kelt, van, akinek pedig kisebbre szűkülhet a gyomra, esetleg belül morog, hogy jajmár, ez a karácsonyi mindenség, vigye el a krampusz. Mindkettő rendben van, meg a kettő közötti átmenetek is.

Mert a karácsony nem csak örömteli alkalom lehet, hanem emlékeztetője annak is, hogy:

🎄 Van, akivel szeretnél idén is ünnepelni, de már nem fogtok tudni, mert már nincs veletek.

🎄 A ti családotokban extrán kell figyelni valamire, pl. ételallergia, ápolási-egészségügyi teendők, kiszámítható menetrend és ingermenedzsment a neurodivergens gyerek támogatására, sok plusz egyeztetés (mozaik-) családtagokkal, pedagógusokkal, stb.

🎄 Amikor valaki eltérő fejlődésű, tartósan beteg, fogyatékkal élő gyereket nevel, azon is rengeteget agyal, hogyan tegye elérhetővé az ünnepi pillanatokat (Mikulás ünnepség, nagy családi ebéd, utazás a rokonokhoz, ajándékozás) a gyerekei számára. Főleg egy épségista rendszerben.

🎄 Lehet, hogy te magad vagy olyan helyzetben, állapotban, hogy azt érzed, nem tudod megugrani az „átlag” ünnepi elvárásokat, mint sütés-főzés, ajándékozás, részvétel óvodai, iskolai, családi eseményeken. (Egyre többen élnek egyre nehezebb anyagi helyzetben, egyre romló mentális és egészségügyi állapotban, és a súlyosan hiányos ellátórendszerek sokszor nem tudják megadni, amire szükség lenne.)

🎄 Mindez járhat a gyász érzésével, hogy ez az ünnep nem lesz olyan, amilyenre vágynál, és lehet, hogy ezt a szomorúságot, dühöt, csalódottságot oda nem illőnek érzed, mert „karácsonykor örülni kell”. Nem vagy ezzel egyedül.

A karácsony nem csak egyféle lehet. Nem csak békés vagy boldog lehet. És ez emberi. Ami fontos, hogy legyen, akivel meg tudjuk osztani, hogy vagyunk. Azt is, ha a pokolba kívánjuk épp az egészet. Olyankor jó, ha valaki mellénk szegődik, ideadja kicsit a figyelmét, elfogadó jelenlétét. Hisz bennünk, hogy jók vagyunk, a saját életünk legjobb szakértői, és ki fogjuk találni, hogyan menjünk előre. Érti azt, amikor a rendszer igazságtalan a nehezebb helyzetben lévőkkel, és nem várja el, hogy az tegyen még erőfeszítést, akinek támogatásra lenne szüksége.

Nem fog rosszallóan nézni, amikor húzunk egy határt a saját érdekünkben, vagy amikor a gyerekünk kiborul a boltban, nem akar odamenni a Mikuláshoz, nem tesz szemrehányást, hogy miért nem vállaltuk még be ezt vagy azt a békesség kedvéért. A békés karácsony nem a konfliktuskerülő csendben vagy a minden áron megfelelni akarásban rejlik. A boldog karácsony nem mindig fenyőszagú és csengettyűszavú. Viszont tud fény gyúlni a szívünkben, amikor meglátjuk egymásban a jót, odalépünk egymáshoz és megajándékozzuk pár perc értő, támogató jelenléttel.

🧡 Ki az, akivel ebben az időszakban is lehetsz úgy, ahogy vagy, és biztatást, elfogadást kapsz? Tageld a poszt alatt, ha van kedved.

28/11/2025

Az ajándék nem gyereknevelési eszköz. Sem Mikuláskor, sem karácsonykor, sem a többi jeles alkalomkor.

Az ajándék lehet a szeretetünk, megbecsülésünk kifejezése, vagy
lehet annak az egyik fontos kelléke, hogy megünneplünk valamit.

Az ajándék nem jutalom, bár jutalmazó érzés megkapni, de nem kell kiérdemelni. Megkapja az illető, mert szeretnénk neki örömöt okozni.

Az ajándék nem feltételhez kötött, nem lehet elvenni, ha egyszer megkapta valaki, az onnantól már az övé.

Felnőtt családtagot, barátot sem fenyegetünk azzal,
hogy nem kapja meg a beígért ajándékot, vagy majd elvesszük tőle, ha nem viselkedik jól, vagy nem teljesít megfelelően.
Ne tegyük ezt a gyerekekkel sem.

Hatékony viselkedésmódosító eszköznek tűnhet a fenyegetés rövid távon, viszont ilyenkor a gyerekek félelemből próbálnak együttműködni, és nem azért, mert belső értékeik vezérlik.
Emellett a fenyegetés a biztonságérzetüket is rombolhatja.

A Kapcsolódó Nevelés szemléletében mi abban hiszünk, hogy a gyerekek alapvetően jók, és amikor jól vannak, nagyon is szeretnének megfelelni a felnőtteiknek. Amikor ez nem megy, olyankor támogatásra van szükségük.

Ahhoz, hogy mi felnőttek is fel tudjuk venni ezt a szemüveget, fontos, hogy nekünk is legyen rendszeres érzelmi támogatásunk, hogy a sok ránk nehezedő elvárás, feladat terheit legalább egy picit meg tudjuk valakivel osztani, aki értő füllel hallgat minket, látja az erőfeszítéseinket. Hogy láthassuk a jót magunkban és a gyerekeinkben is, tápláljuk ennek a fényét. És együtt élhessük meg az ünnepek örömét.

Ezzel együtt is van olyan, amikor a gondosan megtervezett, elkészített, megvásárolt ajándéknak nem örül a gyerek - legközelebb erről írok, mit kezdhetünk ezzel.