Megbeszéljük

20/09/2025

A testkép az, ahogyan érzünk és gondolkodunk a aját testünkkel kapcsolatban, és az, ahogyan elképzeljük, hogyan nézhetünk ki kívülről.

Nem csak a lányok küzdenek azzal, hogy nem tetszik, amit látnak a tükörben, hanem a fiúk is, akár már kisiskolás korban megjelenhetnek olyan vágyak, hogy vékonyabbnak, izmosabbnak, másmilyennek szeretnének kinézni.

A kamaszkor pedig az identitáskeresés időszaka, amelyett olyan sok testi-lelki változás övez, hogy még stabil identitással és magabizossággal is nehéz lenne venni a kanyarokat. Megjelenhet a szorongás, a magány, a „sehogy sem jó a bőrömben” érzése. Mit tehetünk?

1. Ne bagatellizáljunk, nem segít, ha azt mondjuk: „De hát tök jól nézel ki, én örültem volna, ha fele ilyen csinos/izmos/stb. vagyok a te korodban.”
Inkább fejezzük ki együttérzésünket: „Ez rohadt egy érzés, úgy sajnálom, hogy most így érzed magad. Köszi, hogy elmondtad, itt vagyok veled.”

2. Fókuszálhatunk arra, hogy mit esne jól csinálni, amitől most jobban érezné magát a testében. Kérdezzünk is rá, legyünk benne partnerek. Egy fagyi? Egy kis talpmasszázs? Egy kis tánc a kedvenc zenéjére vagy a 90-es évek legizébb diszkóslágereire, netán egy kis mulatósra?

3. Emlékeztessünk magunkat, hogy a szépség nem csak a kevesek kiváltsága, nem egy elit kör, ahová mi biztosan nem kerülhetünk be, vagy valami olyan, amiből ki lehet öregedni. Nem mások határozzák meg, számunkra mi a szép. Te miben vagy kiben gyönyörködtél utoljára? Miben tudtok együtt gyönyörködni?

4. Nem vagyok annak a híve, hogy milyen szavakat mondjunk vagy kerüljünk, mert nem jó, ha egy ötlet avgy tanács dogmatikussá, sarkossá válik, de az egy fontos törekvés lehet, ha minősítő nyelvezet (csúnya, kövér, büdös) helyett leíró nyelvezetet, én-üzeneteket használunk magunkkal és másokkal kapcsolatban.

5. Dicsérhetjük a gyerekünket a belső tulajdonságaiért, erőfeszítéseiért, különleges fényéért, amivel a világban van. Elismerhetjük magunknak is, mi minden miatt fontos és értékes, hogy mi magunk a világon vagyunk. Mert igen, fontos, hogy vagy, hogy itt vagy és ezt olvasod, hiszen arra törekszel, hogy a világ egy jobb hely legyen a gyereked számára.

Beszélgessünk tovább ebben a témában, ősszel két online szülői műhelyt is tartok:

2025.10.14. 16:00-18:00 Sz*****is nevelés alapok 0-6 éves gyerekek szüleinek

2025.11.05. 16:00-18:00 Beszélnünk kell a prnóról 10-14 éves gyerekek szüleinek

Részletek kommentben 👇

17/09/2025

Én is előadok a II. ADHD és Autizmus Summiton, ahol a fókuszban a neurodiverzitás és trauma lesz, előadásom témája a Somatic Experiencing a neurodivergens emberek érzelemszabályozásának szolgálatában. Rettenetesen izgultam, amikor készültem az előadásra, meg közben is, főleg az elején, nagyon igyekeztem, hogy jó legyen - remélem, sikerült, hamarosan kiderül.

Időpont: 2025. október 11.

Egy teljes nap, 24 előadó, több mint 20 óra szakmai tartalom, teljesen ingyen, ONLINE!

Program kommentben! Gyere!

14/09/2025

Az ősz a szüret időszaka.
Milyen gyümölcsöket érlelt meg ez a nyár neked?

Lehet valami, amire régóta vágytál. Lehet, hogy nem kaptad meg egyben, de most megvalósult belőle valami, elindultál egy irányba - ez is számít.

Lehet valami, amit most befejeztél vagy vége lett - egy könyv, egy képzés, egy munka, egy időszak az életedben. Van olyan, ami jót hozott neked? Maradj ezzel egy picit.

Lehet, hogy valami, ami változott számodra kedvező irányba: egy szokás, egy kapcsolat, a viszonyulásod valamihez. Hogyan lett jobb neked? Milyen ebben időzni egy kicsit?

Lehetnek azok a pillanatok, amelyek fontosak voltak neked a nyáron valami miatt, és jó őket újra felidézni. Minél több aspektusát tudod feleleveníteni, annál erősebb a hatása. Milyen érzeteket kelt a testedben? Mi az a kép, amelyhez az élményből a leginkább kapcsolódni tudsz (színek, illatok, hang vagy hangulat)? Mi történik benned, amikor kapcsolódsz hozzá? Időzz el a felidézett élményben picit, ha van kedved.

A visszatekintés fontos része az életünknek, és sokszor azon időzünk gondolatban, minek kellett volna másképp történnie. Ez tanulságos lehet, amíg nem csak át rágódásba, önmarcangolásba.

Amikor pedig maradunk kicsit a jóval, az elmúlt időszak gyümölcseivel, az pedig tápláló erőforrás lehet számunkra. Te most minek a gyümölcsét szüreteled épp?

10/09/2025

Egyik fontos szakmai és emberi háttérországom a Partners Hungary Alapítvány 11 éve. Elképesztő dolgokat csinál ez a civil szakmai csapat konfliktuskezelés, oktatás és roma inklúzió-integráció területén, ha pont arra lenne szukaeged, hogy visszanyerd a hitedet abban, hogy világban jó ügyekért érdemes dolgozni, csak kukkants rá a honlapra, kommentben linkelem.

Tanulhattok tőlünk konfliktuskezelést, traumainformált szemléletet, resztoratív gyakorlatokat (velem szeptember végén találkozhattok ebben a témában), angol élménypedagógiát, stresszkezelést, gyerekközpontú pedagógiát. Programjainkban pedig óvodákkal, bölcsődékkel, iskolákkal, önkormányzatokkal, roma közösségekkel dolgozunk csupa élményszerű, demokratikus módszerrel. Kövessétek a Partners oldalát!

Kollégáink bemutatkozásainak sorában most következzen Bacsó Flóra, tréner, mediátor, resztoratív facilitátor.

A Resztoratív Gyakorlatok képzésen vele találkozhattok szeptember 30-án, október 1-én és 2-án Budapesten, még van pár szabad hely! Iskolai konfliktuskezelés, bullying megelőzése és kezelése témában, valamint erős és felelős közösség építésében szuper hatékony módszer, rendszeresen alkalmazzuk programjainkban óvodákban és iskolákban is.

Képzésünk pedagógus továbbképzési rendszerben akkrediált, 30 kreditpont jár érte. Részletek és jelentkezés kommentben 👇

"Büszke vagyok rá, hogy már 11 éve a Partners szakmai csapatának tagja lehetek, együtt tanulunk, fejlődünk, hozunk Magyarországra innovatív módszereket a nemzetközi hálózatoknak köszönhetően, amelynek tagjai vagyunk. Trénerként a mediátorképzésben és továbbképzésben dolgozom, emellett a resztoratív gyakorlatok, a pszichológiai elsősegély és traumaszenzitív megközelítés, illetve a mediáció kisgyerekekkel módszereit oktatom élményszerű módszerekkel.
Az oktatási projektjeinknek köszönhetően sokat dolgozom közvetlenül óvodákkal, iskolákkal, szociális intézményekkel, így közvetlenül értem a pedagógusok és szociális szakemberek, emellett a szülők nehézségeinek komplexitását.
A Partnerses tudás- és eszköztárhoz testfókuszú stresszkezelési módszerekkel (Somatic Experiencing), traumatudatos-érzelmekre fókuszáló szülői és nevelői eszközökkel (Kapcsolódó Nevelés), illetve családterápiás-rendszerszemléletű tudással járulok hozzá."

04/09/2025

Elstartolt a II. ADHD ÉS AUTIZMUS SUMMIT oldala, és én is ott leszek az előadók között!

Büszke vagyok, hogy részese lehetek ennek a fantasztikus kezdeményezésnek és az SNI Suli szakmai csapatának előadóként! Az esemény online lesz, és ha aznap nem is tudsz csatlakozni, biztos vagyok benne, hogy visszanézhetők lesznek a felvételek.

Miért különleges ez a Summit?

A neurodiverzitás valódi megértése végre középpontba kerül! Nem pusztán diagnózisokról beszélünk, hanem emberekről, családokról, valódi támogatásról.

Együtt hozzuk el a változást:
20+ elismert szakember egy helyen, ráadásul ingyenesen
Traumatudatos, affirmatív szemlélet
Gyakorlati eszközök szülőknek, pedagógusoknak, szakembereknek
Nemzetközi perspektívák - Chris Wenger is csatlakozik hozzánk a USA-ból!
Valódi történetek - szakemberektől, szülőktől, érintettektől

Mire számíthatsz?

Konkrét válaszok a mindennapi kihívásokra
Közösségépítés - végre nem vagy egyedül!
Paradigmaváltás - a neurodiverzitás erő, nem hiányosság
Gyakorlati protokollok a családi és szakmai munkához
Ez több mint konferencia!

Ha te is hiszel abban, hogy minden neurodivergens gyermek és felnőtt megérdemli a megértést, támogatást és az őszinte elfogadást - várlak!

02/09/2025

A gyerekek a gondoskodó felnőtteikkel való kapcsolódásra vannak huzalozva – ez a testi-lelki túlélésük és fejlődésük záloga. Valójában mi felnőttek is biztonságos kapcsolódásban működünk jól, csak a mindennapok feladatdömpingje és teljesítményorientáltsága ezt elfeledteti velünk.

Gyerekünk fejlődő agya úgy van kialakítva, hogy mindenáron fenntartsa a kapcsolatot velünk, és ezért mindent elkövet. Ez nem manipuláció, hanem egy inkább egy kifinomult túlélési rendszer, amely évezredek alatt fejlődött ki.

A gyerek kötődési rendszere olyan, mint egy kifinomult radar, amely folyamatosan pásztázza a környezetet és a reakcióinkat, hogy meghatározza a legjobb stratégiákat a kapcsolódásra. Már egészen kicsi korban képes olvasni arckifejezésünket, a hangszínünket és a testbeszédünket hogy megértse, milyen viselkedések tartanak minket a közelükben.

Na és mi van akkor, amikor elborítják a gyerekeket a nehéz érzések, és ellenkezni, dacolni kezdenek, kiborulnak? Talán észreveszik, hogy ilyenkor mi is túlterhelődünk, frusztrálttá válunk, tehát ránk is hatnak ezek a helyzetek. Ez természetes. Viszont az alapvető kapcsolódási igényük nem tűnik el, egyszerűen más módokat találnak arra, hogy kérjék azt, amire kétségbeesetten szükségük van.

Tehát igen, a gyerekünk talán azért mondja neked, hogy „menj el”, mert megtanulta, hogy a konfliktuskeltés vagy a határok feszegetése valójában a legmegbízhatóbb módja annak, hogy közel maradj hozzá és bevonódj a helyzetbe. Még a negatív figyelem is biztonságosabbnak tűnik, mint a semmilyen figyelem. Nem te rontottad el, egyszerűen ilyenkor jól jön egy kis szótár, hogy ne úgy értelmezzük a viselkedésüket, hogy velünk akarnak kitolni, hanem inkább így: „Nehéz napom volt, és szükségem van rád, hogy megmutasd, hogy nem mész sehova, bármi is történjen”

Lássunk pár példát:

🧡 A „Menj el!” vagy a „Hagyjál! ” valójában azt jelentheti, hogy „Kérlek, mutasd meg, hogy valójában nem fogsz elmenni”.

🧡 Az agresszív viselkedés valójában azt is jelentheti, hogy „Tudnom kell, hogy elbírsz engem”.

🧡 A visszahúzódás valójában azt jelentheti, hogy azt mondja: „Szükségem van rád, hogy figyelj rám és megmutasd: szeretnél a társaságomban lenni, kíváncsi vagy rám.”

🧡 A dacolás jelentheti: „Tesztelnem kell, hogy akkor is szeretsz-e, amikor nehéz érzések borítanak el.”

Ezek a viselkedések különösen megsokszorozódhatnak az őszi menetrendbe visszarázódás, beszoktatás alatt, hiszen az az új rendszer, új napirend, új keretek bizonytalanság-érzéssel járnak.
Különösen igaz ez a neurodivergens gyerekekre, akiknek kiemelten fontos a kiszámíthatóság, bejósolhatóság, érzelmi biztonság.

MIT TEHETÜNK?

Törekedhetünk arra, hogy a viselkedés korrekciója helyett a biztonságérzet növelését célozzuk.
Szemünkkel, testünkkel, szavainkkal közvetítsük azt, hogy:

💛„Hallom, hogy ez most nehéz neked. Sajnálom kicsim.”

💛 „Ki fogjuk találni, hogyan lesz jobb. Addig is itt vagyok veled.”

Nem kell, hogy egy korábban megszabott határon változtassunk, nem kell, hogy az együttérzés azt jelentse: beadjuk a derekunkat a pillanatnyi kívánságának. De komolyan vesszük azt, hogy neki az adott helyzet igenis nehéz.

Bár a fentiek minden gyerek esetében érvényesek lehetnek, 2025. 09.19-én most kifejezetten neurodivergens gyereket nevelő szülőknek indítok online Kapcsolódó Nevelés csoportot, ahol a megértés, a támogatás és a konkrét eszközök lesznek a fókuszban. Még 2 szabad hely van, a jelentkezési lap linkjét kommentben találod!

30/08/2025

A hála rendszeres, tudatos gyakorlása pozitív hatással van a jóllétünkre, boldogságszintünkre, az önértékelésünkre, a kapcsolatainkra, csökkentheti a szorongást.

Én nagyon szeretem kifejezni a hálámat a munkám során, családon belül, barátok és akár idegenek felé - spontán módon. A tudatos hálagyakorlat szimpatikus volt messziről, de valahogy nekem sokáig mesterkéltnek tűnt. Egészen mostanáig.

Nem tudom, mennyi van hátra az életemből, remélhetőleg még több, mint a fele. Ugyanakkor abba az életciklusba léptem, ami életközépnek nevezhető: 42 éves vagyok, kamaszodik a gyerekem, elkezdődött a perimenopauza. És az átmeneteknek hirtelen jelentősége lett.

Ebben a sokféle átmenetben, amiben vagyok, teret kell csinálnom a veszteségeknek, együttérző fényt kell adnom a félelmeknek, és ezt csak úgy tudom, ha közben vannak erőforrásaim is. Többek között a fontos élmények felidézése, újraélése, ezekben való fürdőzés is egy erőforrás. És ez hozza a hálát, ami bennem nagyobb belső teret teremt.

Amikért ezen a nyáron hálás vagyok:Hosszú évek óta először volt lehetőségem keveset dolgozni, és hosszan időzni a saját ritmusomban, hangolódni magamra, és innen hangolódni a szeretteimre. A családom is nagyon örült ennek.

Vettem egy sátrat és többször is kint aludtunk a fiammal a természetben. Kezdő vadkempingező vagyok, nem is aludtam túl jól ezeken az éjszakákon, mégis hálás vagyok a bátorságomért, mert segített gyakorolni azt, hogy önegyüttérzéssel tekintsek az akár irracionális félelmeimre is.

Hálás vagyok a testemnek, mert azzal együtt, hogy változásban van, billenékenyebb az energiám, táncoltam a szabad ég alatt, 12 fokos vízesésben fürödtem, újra le tudtam futni 10 km-t, új görkoritrükköket tanultam.

Hálás vagyok a fiamnak, aki beletesz mindenféle váratlan helyzetbe, mint pl. urbexezés, és dolgozhatok az igenjeimen és a nemjeimen. Igent mondani egy hegyoldali kommandózásra nagyon is megérte az összes karcolással és eltévedéssel együtt. Hálás vagyok az anyukámnak, aki minden nehézsége mellett benne volt a nyáron minden mély beszélgetésben.

Amikor szívem szerint hazavittem volna egy csibét vagy egy háromlábú macskát, a férjem azt mondta: "vigyük csak, majd kitaláljuk, hogy lesz." Végül nem vittük haza egyiket sem, de azt éreztem: nyitottság van a vágyaim felé.

Hálás vagyok a szakmai hátországomban minden egyes embernek a Partners Hungary Alapítvány és a Kapcsolódó Nevelés Egyesületben, mert velük és általuk lehetek az, aki vagyok a munkámban, és akikkel a nyáron is kapcsolatban maradtam.

És neked hozott pillanatokat a nyár, amiért hálás vagy? Írd meg!

És ha neked ez most egy nehéz nyár volt, ahol nem látszanak ezek a pillanatok, mélyen együttérzek veled.

28/08/2025

Nekem a Kapcsolódó Nevelés volt az, aminek a megismerésekor azt éreztem: megérkeztem magamhoz a szülőségben.

Vannak konkrét eszközök, de mindenki a saját családjára tudja szabni.

A gyereknevelési eszközök mellett hangsúlyos, hogy a szülő jólléte is fontos, és ehhez is ad támogató, megvalósítható eszközt.

A szülőt kompetensnek tekinti a saját családját illetően, a gyerekek érzéseit komolyan veszi ez a szemlélet.

Nem akar téríteni, nem akarja azt sugallni, hogy csak így lehetsz jó szülő.

Örülök, hogy a magyar és a nemzetközi oktatócsapat tagja lehetek.

Ezen az oldalon sokat írunk azokról az eszközökről, amik segíthetnek jobban kapcsolódni a gyerekünkhöz, de tán kevesebbet arról, kik is vagyunk, honnan jöttünk, miben hiszünk. Hát íme.

Kik vagyunk?
A Kapcsolódó Nevelés Egyesület egy segítő szakemberekből álló nonprofit szervezet, amelyik azért van, hogy támogassa a szülőket egy örömtelibb, gördülékenyebb családi élet megteremtésében.

Milyen módszerrel dolgozunk?
A Kapcsolódó Nevelés egy pozitív gyereknevelési szemlélet és traumainformált gyakorlatias módszer, amely 5 egyszerű eszközből áll.

A módszer megalkotója Patty Wipfler, aki az elmúlt 40 évben a szülőkkel és gyermekeikkel folytatott munkája során kifejlesztett egy egyszerű, de hatékony megközelítést, amely támogatja a gyermekek optimális fejlődését. 1989-ben megalapította a Hand in Hand Parenting nevű civil szervezetet. Azóta közel egymillió példányt adtak el az általa kidolgozott Gyerekekre hangolva című kiadványból angolul, spanyolul és 10 másik nyelven (köztük magyarul is). Patty az amerikai Kisgyermeknevelési Társaság rendezvényeinek kiemelt előadója, és az évek során több mint 400 bentlakásos hétvégi műhelymunkát tartott az USA-ban és 23 másik országban, családoknak és szülőkkel foglalkozó szakembereknek. Jelenleg is terápiás szakemberek, szociális munkások és nevelési szakemberek százait képezi tovább az USA-ban és 10 másik országban. Ez az eszköztár egy 3 éven át, a Harvard egyetemen elvégzett kutatásnak hála evidence-based módszerként van nyilvántartva.

Szervezetünk az amerikai Hand in Hand szakmai támogatásával működik a kezdetek óta. A módszer 2010 óta van jelen Magyarországon, a Kapcsolódó Nevelés Egyesület 30 hazai oktatója az elmúlt években mintegy 10 000 szülővel dolgozott együtt személyesen és online, 50 városban jártak itthon és külföldön, és több tízezren kaptak tőlünk támogatást cikkeinken, Facebook oldalunkon, online klubon, ingyenes előadásainkon és csoportjainkon keresztül.

Tartottunk ingyenes programokat pedagógusoknak, sérült és speciális nevelési igényű gyermekeket nevelő szülőknek, roma közösségnek, koraszülött és hátrányos helyzetű gyermekek szüleinek, menekült szülőknek, és számtalan határontúli, magyarlakta településen megfordultunk Erdélytől Felvidékig. Mindezeket EU-s pályázataink mellett az UNICEF-fel, az ENSZ-szel és az SOS Gyermekfalvakkal való pályázati együttműködéseink finanszírozták (csak hogy a legfontosabbakat említsük).

Miben hiszünk?

Hiszünk benne, hogy a szülő és gyermeke(i) egy egység, emiatt nagyon hiszünk abban, ha mi, szülők támogatást kapunk, akkor képesek leszünk jobban gondoskodni a gyerekeinkről, és egy kiegyensúlyozottabb generáció nőhet fel.

Hiszünk a kapcsolódások fontosságában. Hisszük, hogy a másikkal való kapcsolódás, ráhangolódás emberi üzemanyagunk, ami lelki békénk egyik kulcsa. Hisszük, hogy a gyerekek erre vágynak a szüleiktől, és hogy mi, szülők is erre vágyunk egymástól, a körülöttünk élőktől.

Azt látjuk azonban, hogy gyakran kapcsolódás és bizalom helyett túl sok kritikát, ítélkezést, elvárást kapunk egy olyan világban, ami nem segíti, hogy könnyű legyen benne gyereket nevelni.

Ezért hiszünk az ítélkezésmentes, árnyalt, egyrészt-másrészt típusú kommunikációban.

Hisszük, hogy bűntudat nélkül jobb szülők vagyunk.

Hisszük, hogy ha megfelelő érzelmi és gyakorlati támogatást kapunk, akkor mi, szülők vagyunk a saját családunk legfontosabb szakértői.

Hogy vagy úgy igazán? - minket valójában ez a kérdés érdekel Veletek, szülőkkel kapcsolatban. Szeretnénk, hogy tudjátok, értünk, látunk, hallunk Titeket.

Mert hisszük, hogy ha látnak, hallanak, értenek minket, akkor mi is sokkal inkább képesek vagyunk látni, hallani, érteni a gyerekeinket.

Jövőképünk egy olyan világ, ahol a szülőség kemény munkáját megbecsülik, elismerik, és a családok a megfelelő támogatást megkapva működhetnek.

27/08/2025

☀️ Ezen a héten még nyár van.
🍂 A jövő héten meg már ősz.

Lehet, hogy fejben már elkezdted összegezni, milyen volt a nyarad: mi volt jó, mi nem sikerült úgy, ahogyan szeretted volna.

Lehet, hogy takarítasz, szanálsz, bevásárolsz az iskolára, óvodára. Ennek is lehet rituálé jellege: praktikus cselekvéssel támogatni az átmenet által keltett érzéseket:

- a nyár múlása fölött érzett gyászt,
- vagy pont a megkönnyebbülés,
- vagy az őszi menetrend felett érzett bizonytalanságot, szorongást.

Lehet, hogy várod az őszt, lehet, hogy marasztalnád a nyarat. Akárhogyan is, az idő halad a saját útján. A mindennapi pörgésben azonban nehéz helyet találni az átmenet megélésének, pedig fontos, hogy:

✅ ne csak robotpilóta üzemmódben, funkcionális lefagyásban menj át a napokon,

✅ tudj újra és újra kapcsolódni magadhoz,

✅ legyen tere a felbukkanó érzéseknek, ne kelljen mindent elfojtani, lefagyasztani.

Most két lehetőséget is kínálok neked, hogy visszalassíthass kicsit, és jólesően találkozhass magaddal:

1️⃣Augusztus 25-31 között minden nap érkezik Insta sztoriban egy-egy meghívás arra, hogy mozdulj bele a testedbe, a tavalyi táncos kihívás sikereit követően kértétek úgyis, hogy legyen még ilyen, hát akkor van! Semmilyen tudás, képzettség nem kell hozzá, csak a szándékod, hogy napi 3 percre akarj magaddal kapcsolódni - azt keressük, ami jól esik!

2️⃣ A szeptemberi Jóga+Somatic Experiencing műhelysorozat pedig elmélyedést kínál arra, hogy mozgásomn keresztül kapcsolódj magadhoz és a világhoz - a te tempódban, ahogyan jól esik, egy puha, inspiráló közegben velem és Pára Gyöngyvérrel. Ide még van pár szabad helyünk, a részleteket és a jelentkezési lapot kommentbe teszem.

23/08/2025

🙃 Ha atipikus gyereket nevelsz – akár diagnosztizált, akár nem – akkor ismered azt az érzést, hogy kilógsz a sorból. Kilógtok a sorból a védőnőnél, a játszón, a bölcsiben, oviban, iskolában, de még lehet, hogy családon belül is ti vagytok a furák. És te már pontosan tudod, milyen fontos, hogy találj magadnak egy értő közösséget.

Mert amikor a gyerekednél felmerült az ADHD vagy autizmus lehetősége, egyedül érezted magad, és alig győztél utánanézni, hova menjetek. Vagy lehet, hogy még éppen ebben vagy. Egyedül, még akkor is, ha azért van kivel megosztani a dilemmát, hogy kapjon- e diagnózist, milyen fejlesztésre járjon, hogyan beszéljetek erről családon belül, kinek mit mondjatok erről kifelé. Milyen intézményben lesz jó helye ennek a gyereknek.

A magyar oktatási rendszernek megvannak a maga fájó korlátai, pl. rendszerében nem befogadó - hogyan is lehetne befogadó egy erőforráshiányos rendszer, amelyből rengheteg szakember hiányzik, akik még ott vannak, nem kaptam sem anyagi, sem egyéb elismerést, sem szakmai autonómiát, elegendő és korszerű, támogatott továbbképzési lehetőségeket.

Én még ezzel együtt is diagnózispárti vagyok, mert segíti azt, hogy célzott támogatást kaphasson a gyerek, segíti azt, hogy a szülő barátkozzon a neurodivergencia gondolatával, esetleg ráismerjen saját vagy más felnőtt családtag érintettségére, ami pedig segít szövetséget építeni a gyerekkel és kialakítani az identitás neurodivergens szeletét, nyelvezetet kap a család a működésmódokhoz.

Na és akkor vannak a fejlesztések. Melyik legyen. Milyen sorrendben. A fejlesztés szó amúgy is furcsa képzetet kelt: olyan, mintha azt sugallná, egyszer csak a neurodivergens gyerekből neurotipikus válhat – na nem a hiteles szakemberek sugallják ezt, hanem a társadalmi elvárások és az a gondolkodásmód, hogy az atipikus „nem normális”, azt fel kell fejleszteni. A jó fejlesztés valójában támogatás a mindennapokhoz, akadálymentesítés otthon, az óvodában, iskolában, nem pedig heti egy-két alkalom, ahonnan a gyerek visszamegy a támogatás nélküli körülmények közé és minden erejével megfelelni, maszkolni igyekszik.

És amikor egy szülő belekerül a neurodivergencia-univerzumba, valahogy sokszor háttérbe szorul az ő rendszerszintű támogatása, mert a gyereknek kell a fejlesztés. És lehet, hogy a szülő is elkezd maszkolni, mert a környezettől többször kap kéretlen tanácsot, mint értő figyelmet, elfogadást. Pedig neurodivergens gyereket nevelni elképesztő extra energiák mozgósítását igényeli, az érzelemszabályozás, akadálymemntesítés, a külvilág-gyerek párbeszédének segítése terén, na meg szülői önmagunk menedzselése terén, mentális-érzelmi szempontból egyaránt.

Kevés erőforrással, fogyó energiával pedig nehéz megélni: olyan szülei vagyunk a gyerekünknek, amilyenre szívesen nézünk vissza a nap végén:
✅ kompetensnek, önazonosnak érezzük magunknak,
✅ vannak működő eszközök, amelyekhez nyúlhatunk,
✅ összességében értjük a gyerekünket,
✅ tudunk érzelmi támogatást kérni és kapni.

Nem minden pillanatban, de rendszeresen.

🧡 Ebben segít a neurodivergens gyereket nevelő szülőknek szóló, 6 alkalmas online Kapcsolódó Nevelés szülőcsoport, amely 09.16-án indul. Hogy legalább a saját szülői mivoltodban érezd: van mozgástered, és nem vagy egyedül. Itt nem lógsz ki. Akkor is érdekes lehet, ha már végigcsináltad az alap hat alkalmast, és akkor is, ha még csak ismerkedsz a Kapcsolódó Nevelés játékos, érzelmekkel dolgozó, határszabós eszközeivel.

☀️ Minden héten egy új eszközt tanulunk, és minden héten szánunk időt az érzelmi támogatásra is, amelyhez kapsz egy külön eszközt és rutint, hogy a csoport vége után se érezd magad egyedül. A jelentkezési lap linkjét kommentbe teszem. Várlak szeretettel!

18/08/2025

📸 “Nem jó az a kép, nagy rajta a hasam” – hallottam múltkor a strandon, egy anyuka mondta 8-10 éves lányának.

Erre szokták javasolni, hogy ne mondjunk ilyet, mert rossz üzenetet közvetítünk a gyereknek. Én meg legszívesebben odamentem és megöleltem volna azt az anyukát, hogy veled vagyok, rohadt egy érzés, amikor nem látjuk szépnek magunkat, és mennyire nem könnyű szépnek látni magunkat a mai esztétikai beavatkozási lehetőségek, társadalmi elvárások tükrében. Én is szoktam magam néha nemszépnek látni.

Meglátni a szépet magunkon és másokon néha nem egyszerű. Már nem csak a reklámokban, filmekben tökéletes a bőr, a smink, a ruha, hanem a közösségi médiában is, amit nem csak sztárok, hanem mindenki csinál, alakít. Na de nem akarok sápítozni, hogy bezzeg régen, mert amikor ezek nem voltak, én pl kisgyerekkoromban úgy szerettem volna kinézni, ahogyan az általam szépnek tartott rajzfilm karakterek, mindig rendezett öltözék és frizura, ilyen cuki-szépen aludni... Hát, az utóbbi pl. kényelmetlen volt, szóval abba is hagytam. Szépségideálok voltak és lesznek is. De az ideál nem a valóság.

Szóval mit tehetünk, hogy a mindennapokban, a mi családunk valóságban segítsük a gyerekünket, hogy egészséges önképet alakítsanak ki, barátságot kössenek a testükkel? Például a kezdetektől fogva normalizálhatjuk az emberi sokszínűséget, nincs két egyforma arc, orr, ujj, nemi szerv, és ez így természetes. Nevén nevezzük a testrészeinket – az összeset, meg hogy a testünk szaga is normális, az izzadság izzaságszagú, a kakinak, a pisinek is van szaga, színe, állaga, a menstruációs vérnek is, van fülzsírunk és orrváladékunk is – minderről beszélhetünk semleges, leíró nyelvezettel. Persze ha neki valami büdös, undorító, kellemetlen, arról nem kell lebeszélnünk (és magunkat sem arról, ami nekünk olyan), de nem is kell ráerősítenünk, hogy fúúj. A bőrünk is változik, a feszessége, a színe – erről is beszélhetünk úgy, hogy a változás természetességére tesszük a hangsúlyt.

🙋‍♀️ Ha szeretnél még több tippet, információt ebben a témában, gyere el a Sz*****is nevelés 0-6 éves gyerekek szüleinek szóló műhelyre – ide még 1 hely van. Vagy ha nagyobb gyereked van, akkor a Beszélnünk kell a p.rnóról online műhelyre, Információt kapsz arról, milyen életkorban hogyan érdemes beszélgetni a pornográf tartalmakról, és egy kis bátorságot is meríthetsz ezekhez a nem könnyű beszélgetésekhez, felteheted a kérdéseidet és megélheted, hogy nem vagy egyedül a zavaroddal, dilemmáiddal – itt még 8 hely van.

A jelentkezési lap linkjét kommentben találod 👇

́g ́p ́s ́d