06/01/2026
Január 6. – Vízkereszt – a megnyilvánuló fény ünnepe ❤
Vízkereszt a karácsonyi időszak lezárása, a megszületett fény megszentelésének és elismerésének napja. A keresztény hagyományban ez az Epiphania, azaz az isteni jelenlét megnyilvánulásának ünnepe: amikor a világ felismeri a fényt, amely közénk érkezett.
Ez a nap egyszerre hordozza a víz megszentelésének, az áldásnak és az új kezdet megerősítésének minőségét.
A keresztény történet szerint ezen a napon érkezik meg a három napkeleti bölcs – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – hogy ajándékaikkal tisztelegjenek a megszületett fény előtt.
Az általuk hozott szent adományok mély szimbolikát hordoznak:
• Az arany a királyi minőséget, a tudatos szellemet, az isteni rend felismerését jelképezi.
• A tömjén az Ég felé szálló imádság, a szentség és az isteni jelenlét hordozója.
• A mirha az emberi sors, az anyag, az áldozat és a földi lét esszenciája.
Szakrális olvasatban a mirha a Föld, a tömjén az Ég, az arany pedig a kettőt összekötő tudat – az a belső átalakulás, amelyben az emberi lét nemes arannyá válik.
A népi és egyházi hagyományok szerint Vízkereszt napján vizet, sót és tömjént szenteltek. A szenteltvíz az élet minden fordulópontján jelen volt: gyógyításkor, születésnél, házasságnál, halálkor. A házakat vízzel és sóval áldották meg, az ajtófélfára krétával felírták az évszámot és a C+M+B betűket, melyek egyszerre idézik a bölcsek nevét és az áldást hordozó mondatot:
Christus Mansionem Benedicat – Krisztus áldja meg e házat.
A régi szenteltvizet soha nem dobták ki: visszaadták a földnek, a kútnak, a természet körforgásának.
A néphagyományban Vízkereszt dologtiltó és jóslónap volt. Az időjárás jeleiből a következő év minőségeire következtettek, a karácsonyfát leszedték, gyakran tűzre vetették, hogy a szent idő lezáruljon, és a fény immár a mindennapokban éljen tovább.
Archetípusos szinten Vízkereszt a lezárás és megszentelés kapuja. A sötétség mögött megszületett fény ekkor válik stabillá, felismerhetővé. Nem ígéret többé, hanem jelenlét.
Bárhonnan közelítjük meg, ez a nap az életigenlés, az áldás és az elköteleződés ünnepe. Nem kíván külső pompát – csupán tiszta, nyitott szívet.
Ha teheted, szánj ezen a napon néhány percet arra, hogy elcsendesülsz, és megáldod az életedet, az otthonodat, a kapcsolataidat. Egy füstölő, egy pohár víz, egy belső ima vagy hálaadás is elegendő. A tömjén és mirha füstje, vagy bármely szakrális áldáskeverék segíthet abban, hogy az Ég és a Föld újra egymásra találjon benned. A fény már megszületett. Most rajtad a sor, hogy éld is.
Azért teszek be egy otthoni szertartást a poszthoz a megjegyzésekhez… ❤
Kovács Gyöngyi Naliní (részlet a Lét(öröm)kerék tanfolyam jegyzetéből, ami febr. 19-én indul legközelebb)
