22/04/2026
Ma van a Föld napja, Áldás Földanyára! Köszönjük Földanya az életet és a sok gondoskodást, táplálást! 🌏😍🙏❣
Ki, mit tesz ma Földanyáért? Én ma sok virágot fogok ültetni, már itt sorakoznak cserépben a szebbnél szebb virágok, és bokrokat, kis fákat fogok még kiültetni amiket itt nevelgetek dézsában... ❤ 🌾🌷🌺🪷⚘️🪻🌻
(Ne csak ma tegyél, hanem minden nap legalább egy kicsit tegyél Földanyáért!)
A Föld napja alkalmából ültess virágokat ma...🌺🪷⚘️🪻🌷🌻 🙂 Ültess fát ezen a napon! Nőként csatlakozz a Viselj szoknyát a Föld napján női mozgalomhoz (erről már posztoltam tegnap)!🥰💃🪷 Menj ki a természetbe és olvadj bele az erdő ölelésébe. A mai jóga gyakorlásodon végezz Földüdvözlet sorokat, kapcsolódj Földanyával meditációban.. ❤ 🥰🌳🌿🎋🌾🌻🌼
A Föld napja (április 22.) alkalmából különféle eseményeket rendeznek világszerte, melyekkel felhívják a figyelmet a Föld természeti környezetének megóvására.
A Föld napja mozgalom egyik jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” 😃
(Kovács Gyöngyi Naliní)
A hozzászólásoknál találtok majd egy mini szertartást erre a napra és néhány egyszerű gyakorlatot a Föld napjára... ❤
„A természet nem csupán »környezet«, díszlet, amelyből kivonjuk az életünkhöz szükséges anyagokat. A természet élőlény, hatalmas lény, akit nehéz felfogni nagysága és sokszínűsége miatt, amelyben a létezés számtalan formája kap helyet, s mi is egyike vagyunk ezeknek. Lehetetlen tisztelni a természetet, ha azt hisszük, hogy mi és még néhány élőlény »különleges esetek« vagyunk: hogy a természet az egyik oldalon áll, mi és még egy-két teremtmény pedig a másikon. Vagy talán részének tekintjük az ásványokat, a növényeket és az állatokat – netán a számtalan csillag is beleférne? –, s magunkat az embereket ezek szemlélőinek és használóinak? Szeretnénk felébreszteni a természet iránti tiszteletet, életereje miatt, megköszönve neki mindazt, amivel egyrészt fizikai fenntartásunkat segíti, másrészt pedig állandóan bölcsességre biztató tanításaival kötelez le.”
“A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal.
Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy sokat kell sétálni)
