12/08/2025
Sziasztok! Szeretném megosztani veletek a bemutatkozásomat, hogy akikkel még nem ismerjük egymást, kicsit képet kaphassatok rólam. Ezt a bemutatkozásomat ugyan 2 éve írtam, de most is aktuális, csak kiegészíteni tudnám új tapasztalatotokkal, amit...majd egyszer talán...megteszek. Most álljon itt ez, és nekem öröm, ha elolvassátok! 💗💗💗
BEMUTATKOZOM. 🤗🥰 Elsőként néhány gondolat arról, hogy mit gondolok arról, hogy milyen értékek a legfontosabbak számunkra, és mi mindent szeretnék átadni nektek. 🤗
Gyakran nem könnyű kapcsolódnunk egymáshoz, ugye? Gyakran félünk a másikhoz csak szólni is, igaz? Van úgy, hogy inkább magányra vágyunk is...Mégis...belül tudjuk mind, hogy jó együtt lenni, olyan emberekkel, akik kedvesek velünk. Különösen a mosoly az, ami rendkívül sokat tud adni mindenkinek, ami megnyit mindkettőnket, főként, ha átszűrődik rajta a kedvesség, a derű, a könnyedség, az életszeretet, és...az emberek szeretete. Az oldott játék, a bolondozás és nem utolsó sorban a közös önfeledt nevetések közösségösszetartó erővel bírnak. A közösségben pedig, ahogy mgeatlálod a helyed, az meg azonnal roppant önbizalomnövelő erővel hat rád. A szemek összecsillognak, és megszületik a csoda.
Ha mindehhez hozzákapcsoljuk a természetet,🌲 mert kimegyünk sétálni netán kint alkotunk vagy kint táncolunk vagy játszunk mesedrámát az erdőben, a természet mint a belsőnkkel és Istennel összekapcsoló óriási mozgató erő a legnagyobb mélyégekbe és magasságokba repít. Röviden ennyi! 😍😄
Én ezekben hiszek.
Az egymás iránt való bizalom növelésében, amit szerintem igenis fontos tud lenni ötvözni a másik lelkesítésével.
Emellett a szabad választásokban. A kreativitásban és bármilyen alkotásban. Egyedül, egymás mellett többen, de egyedül, illetve együtt egyet. A közösségben az egymásra való összerezgésekben.
Engem ezek a vágyak és célok mozgatnak...nagyon rég óta. 🥰 És...ezek azok, amiket megtapasztalhatsz, ha a foglalkozásaimhoz csatlakozol. 😇
De...mesélek kicsit magamról, szokványosabban is. 🙂
Bojti Borbála vagyok. Gyógypedagógus, pszichopedagógus, drámapedagógus, táncterapeuta, komplex alkotásterápiás önismereti csoportvezető.
De...5 éves koromban kezdeném. Családomból sok játékosságot, vidámságot, kreativ, alkotókedvet, életszeretetet hozok. Öcsémmel egy őrségi gyerektáborban megízleltük a szabadság, a végtelen kreativitás, a szeretet, a szeret***eli táborvezetők és kedves táborozók, a kitáruló természet, a kirándulások, a közös játék, az alkotás csodáját. Ebbe a táborba visszajártunk öcsémmel. És onnantól fogva ezekre a dolgokra vágytam. És, elmondom, hogy már itt, a táborokban eldöntöttem, hogy felnőtt koromban valami hasonlókat fogok adni én is gyerekeknek. Úgy képzeltem, hogy kartondobozokból óriásbábokat fogunk együtt készíteni! 🙂
Aztán lett még 5 másik testvérem, mi is egyfajta zümmögő csoportot alkottunk, mi, 9-en a családdal, és az is egy közösség volt, minden rossz és jó oldalával együtt.
Ezért folyamatosan már kislány koromban nálam fiatalabb gyerekekkel foglalkoztam a nyári táborokban.
16 éves koromban anyám elküldött középsúlyos fogyatékos gyerekek, fiatalok táboroztatására. Itt is kiderült, hogy a kisebb gyerekekkel való tapasztalataim után, ha más is, de szinte kisujjból kirázom a velük való foglalkozást is.
Állami gondozott gyerekekhez jártunk évközben fiatalok hittanórákra hetente, nyaranta pedig 5 nyáron keresztül táboroztattuk őket a Börzsönyben.
Ezután felvételiztem csak a Gyógypedagógiai Főiskolára.
A Főiskola alatt rengeteget önkénteskedtem két gyermekotthonban.
Főiskola után Franciországba mentem ki animátornak, francia gyerekek hétköznapi szabadidőközpontja-napközije keverék intézményébe dolgozni egy évre az óceán mellé. Itt 9-12 éves francia gyerekeknek biztosítottam kreatív időtöltést.
Visszatérve gyerekotthonban 4 évre nevelő voltam állami gondozásban élő gyerekek ill. 18-19 éves fiatalok csoportjában.
Ekkor kezdtem a táncterápiát tanulni.
Dolgoztam ezután különféle iskolákban, általános iskolákban. Középiskolákban 12 évet talán, összesen. Közben korai fejlesztéssel is foglalkoztam kb. 5 éven keresztül, 5 hónapos csecsemőtől a 8 éves gyerekekig. Dolgoztam hátrányos helyzetű, értelmileg elmaradott, kisebbségi gyerekekkel a 8. kerületben.
Majd dolgoztam felnőttekkel is, akik pszichiátriai diagnózis bélyegét kapták, amiben...mellesleg nem hiszek.
Nyaranta a családdal több gyerektábort tartottunk a vidéki házunknál.
Ürömre költözve megtartottam az saját szervezésű gyerektáboromat, a Sadove Tábort. 8 -13 éves kor közötti gyerekek vettek részt benne, a saját házunkban, Ürömön.
Bennem az alkotás, a művészet iránti vágy nagyon mélyen gyökerezik, csakhogy a anyám hatására a gyógypedagógia irányát vettem fel először.
Szüleim mindketten művészek, két testvérem is művész lett, nálunk az egész család kreatívan alkot. Közben kipróbáltam az összes művészetterápiás képzést, de...mindet otthagytam, egyik sem adta meg azt, amit kerestem.
Majd elhagyva az iskolák, a gyógypedagógia és a pszichiátria világát a saját utamra léptem. Amúgy is régóta tudtam, hogy nagyon nem a helyemen vagyok. Már 20-onéves koromban arra vágytam, hogy gyerekeknek és fiataloknak alkotós, drámajátékos, művészetterápiás foglalkozásokat tartsak. Kerestem hozzá a megfelelő társat. Többször majdnem belekezdtünk valakikkel, aztán...máshogy alakult a magánéletünk, és mégsem.
Egy bő éve járok a saját utamon. Pszichiátriai bélyeggel ellátott felnőtt emberek csoportjának tartottam önismereti, énerősítő célú meseterápiás foglalkozást 8 hónapon keresztül.
Táncterápiás foglalkozásokat tartok. És a Mesedráma-foglalkozásaimat 2022 decemberében kezdtem el. Január óta van egy gyerek mesedrámacsoportom rendkívül lelkes, izgalmas, jókedélyű gyerekekkel. 🥰😍
És a helyemen vagyok. 🥰 Nagyon szeretem, amit csinálok.
Az én munkafilozófiám az, hogy nem szabad túl sokat elemezni az élményeinket. Nem érdemes a fájdalmainkkal sokat foglalkozni, kicsiknek, se nagyoknak. Persze...a másikra odafigyelés...rendkívül fontos, és a foglalkozásaimon nagy hangsúlyt is helyezek rá. És az élményeinkről bszélgetni, bizonyos szintig jó is, és szükséges...De én az élményeket, a vidám, a közösségi megéléseket, az újszerű, az izgalmas, újszerű, nagyon kreatív, belülről fakadó, de közösségben megélt élményeket tartom elérendőnek. Ezeknek az átadását, biztosítását érzem hivatásomnak. (Én ezekből rengeteget kaptam, még katolikus hívű koromban is - azóta az egyházat otthagytam, nem az én világom, de ezeket a hittantáboros élményeim nem tagadom, sokat adtak az életemhez ezek is, más közösségi élményeim során, vakmerő és kevésbé vakmerő 😄😀 külföldi utazásaim során.)
A közösségben megélt, nem teljesen programszerű, de keretek között tartott, jó hangulatú, magas rezgésszámú, szeret***eli, NEVETÉSEKBEN, SZÉPSÉGEKBEN, KÖNNYEDSÉGBEN ÉS KREATIVITÁSBAN GAZDAG ÉLMÉNYEK BIZTOSÍTÁSÁT NYÚJTOM NEKTEK, AKIK HOZZÁM CSATLAKOZTOK. 🤩🍄🪸🦩🦜🐞🐛
Bojti Borbála
