16/01/2026
Van egy tartozásom. Egy komoly tartozásom, bizony. Az az igazság, hogy augusztusban nagyon kellett koncentrálnom, hogy közzétegyek információkat a gyerek mesedrámacsoportom, illetve felnőtt mesedráma-alkalmaim, illetve a festős-rajzolós foglalkozásaim kapcsán, vmint a tanítványokkal való kapcsolattartásaim elinduljanak, és... mindig csak egy hajszál választott el, hogy... azzal is foglalkozzak, hogy megköszönjem... nekik, akik velem voltak nyáron, a munkájukat. Tényleg..., azóta is többször... csak egy hajszál. Nincs mentségem, tényleg. És azóta is megtehettem volna százszor. Sokminden lefoglal idén. Lakásfelújítást csináltam egész évben, teljesen egyedül, amit a napokban is csinálok. És...komoly lelki-magánéleti törődést végzek magammal..., egész tavalyi évben, egészen mostanáig. De... ezek nem mentségek. Ezeket a dolgokat nem szabad kihagyni, rosszul érzem magam, hogy mégis így tettem. Most... álljon itt először egyiküknek való hálám kifejezése: 😊☺️😌
Nyáron mindkét táboromban felkértem egy-egy kedves, fiatal segítőt, egy-egy fiatal nőt. Nóri volt az egyikük. Neki köszönhetem a sok-sok képet, amit rólam készített, rólam a gyerekekkel a tábor során. Neki köszönhetem azt a kedves videót a gyerekek színdarabjával, amit a szülőknek mutattunk be utolsó délután. Nóri jókedvű, vidám, kreatív, figyelmes, játékos, felelősségteljes, segítőkész, lágy jelenléte sokat jelentett nekem. Köszönöm, Nóri, a segítségedet! 💗🥰😇 Nóra Pátrovics 💗💗💗