Felzárkózunk Alapítvány

22/04/2026

Hibázni nem baj – sőt, szükséges! 💡⚽

A gyerekek fejlődésének egyik legfontosabb része a hibázás ❗
A sportban ez különösen igaz: nincs tanulás próbálkozás és bakik nélkül. Sokszor a gyerekek azért félnek hibázni, mert attól tartanak, hogy csalódást okoznak. Pedig mi lenne, ha inkább lehetőségként tekintenénk ezekre a helyzetekre? 🤔

Gondolj csak bele: amikor egy gyerek megtanul biciklizni 🚲, elkerülhetetlen, hogy néha elessen. Ezek az esések segítik abban, hogy egyre ügyesebb és magabiztosabb legyen. Ugyanez történik a pályán is.

A hibák tanítanak 📚
Amikor a gyermeked ront valamit játék közben, próbáld meg más szemmel nézni. Ne a hibát emeld ki elsőként, hanem azt, amit jól csinált 🙌
Egy kis bátorítás hatalmas különbséget jelenthet!

❌ „Ezt most elrontottad!”
✅ „Nagyon jól mozogtál előtte! Ha legközelebb gyorsabban reagálsz, még jobb lesz!”

Mitől lesz valaki igazán jó sportoló? 🏅
Nem attól, hogy hibátlan… hanem attól, hogy képes tanulni a hibáiból és nem adja fel 💪

Szülőként a te szereped kulcsfontosságú 🤝
Teremts olyan közeget, ahol a gyermeked mer próbálkozni, kísérletezni és fejlődni. Ne az eredményt helyezd a középpontba, hanem az utat, amit bejár 🌱

Ha te is természetesen kezeled a hibákat, ő is így fog tenni.

❗A hibák nem ellenségek – hanem a fejlődés legjobb segítői. Így nevelhetünk nemcsak ügyesebb sportolókat, hanem magabiztos, kiegyensúlyozott gyerekeket is 💛

Forrás: Szülő a pályán

22/04/2026

Április 22. – a Föld napja – remek alkalom arra, hogy a gyerekekkel együtt kicsit közelebb kerüljünk a természethez.

Menjetek ki egy közös sétára, figyeljétek meg a fákat, virágokat, bogarakat 🐞, vagy ültessetek együtt egy kis növényt 🌱. Akár játékosan is lehet tanulni: mi hova való a szemétből, miért fontos a víz, és hogyan tudunk vigyázni a környezetünkre.

Beszélgessetek arról, hogy a Föld a mi közös otthonunk, és már a legkisebbek is sokat tehetnek érte – például ha elzárják a csapot, nem szemetelnek.

21/04/2026

Kedves Leendő Elsős Szülők!
Az elektronikus felületen már zajlik a beiratkozás: https://drive.google.com/file/d/1___FdCf0JEiiUALV0AFz7AmxLxv8eToT/view?fbclid=IwY2xjawRKDPZleHRuA2FlbQIxMABicmlkETFDM3FiaW84TDhBdE13QXN6c3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHqKk6DBF34X7IXWH3rupZHD2OY2bDNuYhqKVfxLr3UTyNbSNQ-yFnw2eR7lR_aem_vE9Ccg37nyqagC_IjsReTg
Ez meggyorsítja a kötelező személyes beiratkozás folyamatát, ami a héten csütörtökön és pénteken (04. 23-24.) 08 és 18 óra között az iskola 2. emeleti irodájában történik. A személyes beiratkozáshoz szükséges nyomtatványok előre kitölthetők a következő linkről letöltve: https://drive.google.com/drive/folders/19QlKrw972sn_2-0p0hlo7bWGKdNwPE2G
vagy az iskola portáján átvehetők kinyomtatva.
Kérdés esetén az iskola titkársága a 06-26-325-545 vagy a 06-30-714-9872 telefonszámon áll a rendelkezésükre.
Mindenkit szeretettel várunk!

21/04/2026

"Magamat választom.
Azt választom, hogy bármennyire megrángat ez az élet nevű mosógép, nem én leszek a mosásban eltűnt fél pár zokni. Nem én leszek a gyomorban a görcs. Nem leszek üres váróterem, vagy elhagyott pályaudvar. Nem leszek áldozat. Az életet választom. Azzal együtt, hogy kifosztanak, bántanak, kifosztom magam és bántom magam én is. Néha kimaradok egy körből, de a játékot választom. Azokat választom, akik szeretnek és azokat választom, akik hozzá tesznek az életemhez. A napsütést, a zenét, a barátaimat választom. Azt választom, aki megnevettet, mikor épp a könnyeimmel küszködöm. Azt választom, aki a rossz napjaimon is engem választ. A félelmet választom, mert azzal meg tudok küzdeni. Az erőt és a békét választom, de az elfogadást választom akkor, amikor erőtlen és békétlen vagyok. Azokat az embereket választom, akik meghagynak szabadnak, akik nem akarnak másmilyennek a szeretetükért cserébe.
Magamat választom.
Az életet választom."

Lőrinczi Emese

21/04/2026

😔 „Azt hittem, én uralom a helyzetet” – egy történet, ami bármelyik kamasszal megtörténhet!

20 évig volt drogfüggő Bajcsi Norbert, aki most már másokon segít. Megjárta a poklok poklát, többször ült börtönben és 3 évig volt hajléktalan. A kábítószer miatt nemcsak a lakhatását vesztette el, de a feleségét is. A legmélyebb mélypontján hallucinált, hangokat hallott ....

21/04/2026

Délután háromkor van egy időpontod, és reggel kilenckor már érzed, hogy a mai nap kb. ennyi volt. Nem fér bele semmi komolyabb. Nem azért, mert nincs időd, hanem mert fejben már ott ülsz a háromórás eseményen. Ez az a bizonyos várakozó üzemmód.

Halogatás vagy inkább egy folyamatos készenléti állapot ez? Ott van a fejedben, hogy nehogy elfelejtsd, ne csússz ki az időből, ne merülj bele valamibe. És végül tényleg nem kezdesz bele semmibe. Ez lényegében egy túlkompenzálás, amikor az agyad próbál biztosra menni, csak közben túl szűkre húzza a mozgásteredet.

Ami segíteni szokott, az nem az, hogy elhatározod, hogy „na akkor most összeszedem magam”, hanem hogy leveszed ezt a folyamatos készenléti terhet. Például ha több emlékeztetőt állítasz be, nem kell fejben tartani az időpontot. Ha tudod, hogy jelezni fog, könnyebb elengedni.

Az is sokat számít, mikor vannak ezek az időpontok. Ha lehet, érdemes a nap elejére rakni őket. Utána ugyanis felszabadul a napod. Nem kell fél napig várakozni.

Közben nem az a cél, hogy hirtelen hatalmas dolgokat csinálj. Inkább az, hogy egyáltalán mozgásban maradj. Apró feladatok, amiket bármikor félbe tudsz hagyni. Egy kis rendrakás, egy rövid e-mail, pár oldal olvasás. Olyasmi, amiből nem kell kiszállni, mert nem is merülsz bele teljesen.

És nem kell magadat hibáztatni ezért. Ez egy létező működésmód. Attól, hogy tudod, mi történik, már egy kicsit könnyebb kezelni. Nem megszüntetni kell, hanem megtanulni együtt mozogni vele.

Konzultációs, coaching vagy mediációs időpontért keress bizalommal Messengeren, a kaoszklan@gmail.com emailen vagy a +36 30 500 8227 számon.
Lehetsz büszke szülő.

21/04/2026

Sokszor a viselkedést látjuk.
A hangosságot.
A kiborulást.
A dacot.
És gyorsan nevet adunk neki.
Pedig a viselkedés csak felszín.
Mint hullám a vízen.
Alatta mindig van valami.
Egy szükséglet.
Egy túlterhelt idegrendszer.
Egy elfáradt kis test.
Egy meg nem értett jelzés.
A szenzoros gyermek nem „rosszalkodik”.
Ő kommunikál.
Nem mindig szavakkal.
Hanem a testével.
Lehet, hogy:
nem bírja a hangos zajokat.
Egy csengő.
Egy zsúfolt terem.
Egy váratlan hang.
Lehet, hogy zavarja:
a ruhacímke.
A varrás.
A „túl szúrós” anyag.
Lehet, hogy kerüli az érintést.
Vagy épp folyamatosan keresi.
Lehet, hogy:
forogna.
Hintázna.
Ugrálna.
Nekimenne dolgoknak.
Nem rosszaságból.
Szabályozásból.
Lehet, hogy válogatós.
Nem az étellel harcol.
Hanem az állaggal.
A szaggal.
Az érzettel.
Lehet, hogy könnyen kibillen.
Hirtelen túlcsordul az idegrendszere.
Apróságra hatalmas reakció.
Mert az idegrendszere hamarabb telítődik.
És ilyenkor mi mit látunk?
„Túlérzékeny.”
„Hisztis.”
„Nehezen kezelhető.”
Pedig a kérdés nem az:
„Hogyan állítsam le?”
Hanem az:
„Mire van most szükséged?”
Ha csak a viselkedést akarjuk megszüntetni,
harcolni fogunk.
Ha a szükségletet keressük,
kapcsolódni fogunk.
És a kapcsolat biztonság.
A biztonság pedig szabályoz.
Nem varázsütésre.
Szépen lassan, mélyen.
Amikor a gyermek érzi,
hogy értik őt,
az idegrendszere megpihen.
És abból a pihenésből
együttműködés születik.
Ez nem engedékenység.
Ez megértés.

És van még valami.
A gyermek nem csak otthon él.
Kilép a világba.
Emberek közé.
Kedves külvilág,
amikor egy gyermeket látsz,
aki befogja a fülét,
aki szorítja a szemét,
aki túl hevesen reagál,
ne az ítélet legyen az első.
Ami kívül zaj,
belül lehet túlélés.
Ami kívül „furcsa”,
belül lehet küzdelem.
Próbáljunk a szeretet szemével nézni.
Érezni a szívünk melegével.
Egy halkabb szó.
Egy türelmesebb tekintet.
Egy elfogadó jelenlét.
Ennyi néha elég.
Mert minden viselkedés mögött
egy idegrendszer van.
Minden reakció mögött
egy történet.
És ahol megértés születik,
ott a gyermek nem „megjavul”.
Hanem megpihen.

Forrás: Lélekmesék

20/04/2026

🩵💙🩵💙🩵💙🩵💙🩵💙🩵💙🩵

20/04/2026

👕👖Tavaszi ruhabörze lesz április 23-24-én

19/04/2026

A tendenciák azt mutatják, hogy egyre több gyerek kezd az eddig megszokotthoz képest későn beszélni.

19/04/2026

😶 Ha a fiad csak morog, félmondatokban válaszol és eltűnik a szobájában, ez a cikk segít megérteni, mi történik vele éppen. 🧠

15 éves korukra a serdülő fiúk egy része valósággal megkukul. Maguktól olyan ritkán kezdeményeznek otthon párbeszédet, amennyire csak lehet, és a válaszaikat igyekeznek egy szótagos mormogásokra, motyogásra szűkíteni, a rövid szavak között is előnyben részesítik a sokatmond....

19/04/2026

Egy kilencéves kisfiú az iskolapadban ülve, hirtelen azt veszi észre, hogy egy kisebb tócsa van a lába között, és átnedvesedett a nadrágja.
Vadul kalapál a szíve: nem érti, mi történt. Még soha nem fordult elő vele ilyen, és tudja, ha fiúk az osztályból rájönnek, nem hagyják majd abba a szekálását. És persze, ott vannak még a lányok is, akik, ha kiszúrják, örökre abbahagyják a vele való a beszélgetést.
A kétségbeesett gyermek fejét lehajtva imádkozni kezdett:
„Istenem! Kérlek, vészhelyzet van! A segítségedre van szükségem! Öt perc múlva végem."
Aztán felnéz, és látja, hogy a tanítónéni közeledik felé, olyan pillantással, mintha azt mondaná, pontosan érti a helyzetét.
Ahogy a nevelője elindul felé, egy osztálytársa, Zsuzsi, épp egy vízzel teli tálat cipelve szintén az irányába mozdul el. Zsuzsi a tanítónő közvetlen közelébe érve pedig éppen megbotlik, és mintegy varázsütésre kiborítja az összes vizet a kétségbeesett társa lábára.
A kisfiú úgy tesz, mintha dühös lenne, de magában folyton azt hajtogatja: „Köszönöm, Uram! Uram, köszönöm!”
Hirtelen ahelyett, hogy kinevetnék, mindenki sajnálatának a tárgyává válik. A tanár azonnal beviszi a gyengélkedőre, és ad neki egy tornanadrágot, hogy vegye fel, amíg a saját nadrágja meg nem szárad.
Közben a többi gyerek az íróasztala körül tüsténkedik, és a padló tisztításával van elfoglalva.
Ez az együttérzés csodálatos. De ahogy az életben gyakran megesik, a gúnyos pillantások, amelyeknek meg kellett volna találniuk, most valaki másra irányulnak: Zsuzsira.
Zsuzsi is próbálja kivenni a részét a segítségből, de a többiek leállítják: maradjon inkább nyugton, "már így is eleget tett".
A nap végén, miközben a buszt várják, a fiú odalép Zsuzsihoz, és azt suttogja:
„Szándékosan csináltad, ugye?” A lány pedig halkan így válaszol:
„Egyszer teljesen véletlenül már én is kerültem ilyen helyzetbe.”
Néha a nehézségek pillanatai alkalmat adnak arra, hogy segítséget kapjunk és felfedezzük az empátia értékét. Egy apró gesztus nagy változást hozhat valaki életében, és gyakran azok a legkedvesebbek, akik a múltban hasonló helyzeteken mentek keresztül.
A segítségnyújtás anélkül, hogy bármit is várnál cserébe, jobb hellyé teszi a világot mindenki számára!

Forrás: Örömmel az iskolában