15/05/2026
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek és szülők támogatása mellett a pedagógusok szemléletformálása is hangsúlyt kapjon. 💛
Hiszen hiába dolgozunk a gyermekekkel és a családokkal fejlesztői vagy mentálhigiénés oldalról, ha a mindennapjaik legnagyobb részét jelentő iskolai közeg nem érti igazán az ő működésüket, szükségleteiket és idegrendszeri sajátosságaikat.
Ezért örülünk különösen az olyan szemléleteknek és szakmai megközelítéseknek, mint az UDL (Universal Design for Learning), amire a napokban Benedek Sarolta (Értem magamat - Értem a világot Facebook oldal) is újból felhívta a figyelmet, mert ezek nem „különleges bánásmódot” akarnak adni néhány gyereknek, hanem eleve úgy gondolkodnak a tanulásról, hogy ahhoz többféleképpen lehessen kapcsolódni. 🌿
Sokszor nem maga az autizmus, ADHD vagy tanulási nehézség terheli meg leginkább a családokat, hanem:
• az állandó kudarcélmények
• a félreértések
• a „nem figyel”, „nem motivált”, „nem dolgozik eleget” típusú visszajelzések
• a folyamatos alkalmazkodási kényszer
• és az, amikor a gyermeknek nap mint nap egy olyan rendszerben kell működnie, ami nem számol az idegrendszeri különbségekkel.
Pedig sokszor egészen apró változtatások is rengeteget számítanak:
✨ előre jelzett óramenet
✨ vizuális támaszok
✨ választási lehetőség a feladatmegoldásban
✨ többféle számonkérési mód
✨ nyomtatott vázlat
✨ kisebb lépésekre bontott feladatok
✨ vagy annak elfogadása, hogy valaki szóban nehezebben, írásban viszont kiemelkedően tud teljesíteni.
Az UDL szemlélet azért is szimpatikus számunkra, mert nem „utólagos foltozásként” tekint az inklúzióra, hanem eleve úgy tervezi meg a tanulási helyzeteket, hogy többféle gyermek számára is hozzáférhetőek legyenek. Ez hosszú távon nemcsak a diákoknak segít, hanem a pedagógusok terhelését is csökkentheti. 🌱
Nagyon ajánljuk elolvasásra az eredeti posztot, amelynek linkjét a poszt végén találjátok, s amit megosztunk az oldalunkon is. 🫶
Kíváncsiak vagyunk rátok is:
💬 Pedagógusként milyen apró megoldások váltak be nálatok?
💬 Szülőként mi segített volna a legtöbbet a gyermeketeknek? Vagy épp felnőttként visszatekintve mi segített volna nektek gyermekként?
💬 Milyen jó gyakorlatokat láttatok már valóban működni?
Jó lenne, ha minél több intézményben természetes lenne, hogy nem minden gyerek ugyanazon az úton és nem ugyanabban a tempóban jut el ugyanoda. 💛
Benedek Sarolta posztját itt olvashatjátok el: https://www.facebook.com/share/p/1V2epo7nmd/?mibextid=wwXIfr
Inklúzió a gyakorlatban: UDL, amikor nem utólag foltozunk
Sokszor halljuk: “erre nincs idő, nem fér bele, nem tudom mindenkire külön adaptálni az anyagot”.
Ez érthető érzés. Ha az inklúziót úgy képzeljük el, hogy minden órán külön anyagot kell készíteni néhány diáknak, az gyorsan túlterhelővé válhat.
Az UDL (Universal Design for Learning) egy másfajta gondolkodást kínál.
Lényege egyszerűen megfogalmazva az, hogy az órát és a tananyagot eleve úgy tervezzük meg, hogy többféleképpen lehessen hozzáférni.
Az UDL alapgondolata: ugyanaz a tartalom, több bejárattal.
• Többféle bemutatás:
ugyanaz az anyag megjelenhet szövegben, képpel, példával, rövid összefoglalóval, kulcsfogalmakkal vagy vázlatban
• Többféle feldolgozás:
lehet egyénileg vagy párban dolgozni, lépésekre bontva, mini egységekben, irányított kérdésekkel
• Többféle módja annak, hogy a diák megmutassa, mit tud:
szóbeli válasz, rövid vázlat, fogalomtérkép, digitális beadás, mini prezentáció vagy néhány összegző mondat
A tanulási cél közös marad. A megközelítés és a válaszadás útja lehet rugalmas.
Ez a szemlélet az inklúziót is kézzelfoghatóvá teszi.
Inklúzió akkor jön létre, amikor a tanulási környezet eleve számol azzal, hogy különböző diákok különböző módon tudnak kapcsolódni. A hozzáférés nem kivételként jelenik meg, hanem alapként.
Gimnáziumi környezetben ez gyakran apró lépéseken múlik:
• az óra menetének előzetes jelzése
• ugyanazon feladat többféle támasztékkal
• választási lehetőség a válaszadás módjában
• minták, példák, ellenőrző kérdések az induláshoz
• előre megírt, nyomtatott vázlat
Gyakorlás (ugyanaz a cél, több út):
• kvíz
• mondatkiegészítés / mondatbefejezés
• igaz–hamis
• idővonal, gondolattérkép, tanulókártyák
• párosítós, kulcsszavas összefoglaló stb.
Feldolgozás (különböző munkamódok):
• egyéni munka rövid lépésekben (a lépéseket megadva máris vizuálisan is támogatjuk!)
• pár- vagy kiscsoportos feldolgozás
• közös „példagyűjtés” táblán / digitálisan
Teljesítmény megmutatása (nem csak feleltetés):
• kiselőadás választhatóan
• PPT vagy digitális anyag, amit bemutat… vagy csak lead
• otthoni projektmunka (szöveg, poszter, prezentáció, videó)
• hangfelvétel / rövid szóbeli összefoglaló csendesebb keretben
Sok diáknak ez azért könnyebb, mert a tudását akkor is meg tudja mutatni, ha a hangos, szorongató osztályhelyzetben nem mer/ nem tud kiállni mások elé beszélni, vagy ha ki is áll, a szorongása miatt nem tudja megmutatni igazi tudását a témában. (Ne feledjük azt se, hogy a szakértői vélemények többsége tartalmazza az otthon elkészített munka értékelésének szükségességét, pont emiatt… szóval fogadjuk el, sőt rendszeresen ajánljuk fel, mert lehet, hogy lényegesen több munka van mögötte, mint azt gondolnánk, ráadásul mélyebb elmerülést és értést is eredményez az adott témában!)
Az UDL nem külön csomag és nem egy újabb elvárás. Inkább egy tervezési szemlélet, amely hosszabb távon kevesebb ütközést, kevesebb utólagos mentést és kiszámíthatóbb tanulási helyzeteket eredményez.
Ti mit csináltok már most is így, csak nem UDL-nek hívjátok? Hol lenne a legkönnyebb egy apró lépéssel rugalmasabbá tenni a hozzáférést?
