Belláné Tóth Erika kamasz és felnőtt coach, szociálpedagógus

Belláné Tóth Erika kamasz és felnőtt coach, szociálpedagógus Kamaszoknak és felnőtteknek egyaránt segítek az életkezdés és életközép kriziseiben, mint szociálpedagógus és coach.

⚠️ Figyelemfelhívás egy új, gyerekeket èrintő veszèlyre ⚠️Az utóbbi időben egyre gyakrabban jelenik meg a fiatalok köréb...
23/05/2026

⚠️ Figyelemfelhívás egy új, gyerekeket èrintő veszèlyre ⚠️

Az utóbbi időben egyre gyakrabban jelenik meg a fiatalok körében az a jelenség, hogy álprofilokat létrehozva feltételezett pedofil személyekkel veszik fel a kapcsolatot. A beszélgetések során tudatosan belemennek sz*****is tartalmú kommunikációba, majd személyes találkozót szerveznek abból a célból, hogy „leleplezzék”, megszégyenítsék vagy számon kérjék az illetőt.

Bár sok esetben ezt a fiatalok igazságérzettel, „jó ügyért való fellépésként” élik meg, fontos hangsúlyozni: ez a folyamat súlyos pszichés és fizikai kockázatot jelent a gyermekek és serdülők számára❗

🔍 Lelki és fejlődéslélektani veszélyek:
• A korosztály számára túlzottan terhelő sz*****is tartalmakkal találkoznak.
• A folyamatos szerepjáték, manipuláció és titkolózás szorongást, érzelmi megterhelést okozhat.
• A traumatizáló kommunikáció hosszú távon torzíthatja a kapcsolódásról, intimitásról és biztonságról alkotott képet.
• A „bűnvadász” szerep erősítheti az indulatvezérelt igazságszolgáltatás normalizálását.
• A serdülők idegrendszere és érzelemszabályozása még fejlődésben van, ezért fokozottan sérülékenyek az ilyen helyzetekben.

⚠️ Fizikai veszélyek:
• A személyes találkozók kiszámíthatatlan és potenciálisan életveszélyes helyzeteket teremthetnek.
• A gyermekek könnyen válhatnak manipuláció, megfélemlítés vagy erőszak áldozatává.
• Az online térben kialakult „kontrollérzés” a valós helyzetben gyorsan összeomolhat.

A gyermekvédelem, a bűnmegelőzés és a bűncselekmények felderítése nem gyermekek feladata. A gyanús online kommunikációt minden esetben felnőttnek, szakembernek vagy a hatóságoknak szükséges jelezni.

Kiemelten fontos, hogy szülőként, pedagógusként és segítő szakemberként beszéljünk a fiatalokkal erről a jelenségről! Nemcsak az online veszélyekről, hanem arról is, hogy az „igazságosztó” szerep milyen komoly pszichés következményekkel járhat.

Ölelès; Erika

Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy nehezebben kapcsolódom másokhoz. Nem mindenkihez, nem minden helyzetben,...
06/05/2026

Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy nehezebben kapcsolódom másokhoz. Nem mindenkihez, nem minden helyzetben, de sokkal több olyan pillanat lett, ahol egyszerűen nincs mit mondanom. Nincs valódi érdeklődés, nincs belső mozdulás a másik felé.

Ez zavarni kezdett, mert nem értettem a miértjét. Azt éreztem, hogy mintha kevesebb lenne bennem a nyitottság. Elkezdtem gondolkodni rajta, hogy vajon mi történt velem. Megsuhintott a depresszió szele?

Ahogy szoktam, ilyenkor szétszedem magam darabjaimra.

Azt figyeltem meg, hogy extrán zajlik az élet körülöttem, bennem.

A fiam házassága egy új minőséget hozott, a lányom kirepülése egy másik fajta elengedést. Két nagyon erős életszakaszváltás, amik érzelmileg átrendeznek.
A munkámban egyre több megkeresést kapok nagyobb projektekre, ahol módszertanokat, előadásokat dolgozok ki. Emellett nap mint nap tartok, figyelek, jelen vagyok, valódi történetekkel dolgozom, valódi érzelmekkel.

Ahogy ezt elkezdtem összerakni, megérkezett egy szakmai felismerés, ez nem elzárkózás, nem depresszió, hanem egyfajta érzelmi telítődésből fakadó újraszabályozás.

Amikor sokáig vagyunk megtartó jelenlétben akár segítőként vagy anyaként, a rendszerünk egy idő után elkezd differenciálni. Már nem mindegy, hova adunk figyelmet, energiát, kapcsolódást. Nem azért, mert kevesebb lett bennünk, hanem mert telítődött az a tér, amiben eddig automatikusan jelen voltunk.

A „nem tudok mit mondani” ilyenkor nem hiány, hanem jelzés. Azt mutatja, hogy ott, abban a helyzetben nincs valódi kapcsolódás azon a szinten, ahol én jelen tudok lenni. És mivel már nem akarok érdeklődést imitálni, nem akarok szerepből működni, egyszerűen megszűnik a kommunikációs kényszer.

Ez az állapot könnyen félreérthető. Kívülről akár távolságtartásnak vagy érdektelenségnek tűnhet, belül pedig megjelenhet a bizonytalanság, hogy „mi van velem”. De valójában ez egy fejlődési pont. Egy átmeneti állapot, ahol a korábbi működés már nem igaz, az új pedig még formálódik.

Itt tanuljuk meg, hogy a kapcsolódás nem kötelező, hanem választás. Hogy nem kell minden helyzetben jelen lenni ugyanazzal a mélységgel. Hogy a figyelmünk érték, és nem kell automatikusan odaadni.

És talán a legfontosabb, ez nem azt jelenti, hogy eltávolodtunk az emberektől. Hanem azt, hogy közelebb kerültünk saját magunkhoz.

És ebből a helyből már egészen más minőségű kapcsolódások születnek. Kevesebb, de valódi.

Te hogy vagy ezzel?

Ölelés; Erika

Nagyon vártam, hogy anya lehessek. Még a húszas éveimben is útkeresésben voltam, majd tervezetten, de fiatalon lettem an...
03/05/2026

Nagyon vártam, hogy anya lehessek. Még a húszas éveimben is útkeresésben voltam, majd tervezetten, de fiatalon lettem anya.

Azt hittem, onnantól majd minden a helyére kerül. Hogy lesz értelme, iránya, kapaszkodója az életemnek. És lett is, amikor megszülettek a gyerekeim, egy pillanat alatt értelmet nyert minden.

Csak közben ahogy lenni szokott, én eltűntem.

Észrevétlenül, csendben. Szinte észre sem vettem, hogy már nem magamért élek, hanem értük. Hogy minden gondolatom, minden döntésem, minden napom körülöttük forog. Ez csodálatos érzés, de azért lássuk be veszélyeket is rejt.

Mert az anyaság nem abból áll, hogy megszűnünk lenni, hanem abból, hogy megtanulunk egyszerre jelen lenni két világban. Adni és közben megmaradni.

Sokáig csak adtam.

És most, hogy felnőttek, most tanulom az egyik legnehezebb anyai feladatot az elengedést.
Fiam 1 hét múlva nősül, lányomék is kitűzték az esküvő időpontját. Szóval sűrű érzelmi időszak, miközben a legkisebb még csak most kezdi felfedezni a világot igazán.

Figyelem magam, az érzelmeim ahogy engedem el a gyerekeim, ahogy elkezdem felfedezni a felnőtt énüket. Büszke vagyok, mert megállják a helyüket nélkülem.

És közben történik valami egészen különös. Újra találkozom magammal.

Egy érettebb, egy bölcsebb, egy bátrabb nővel. Most tanulok újra élni, most fedezem fel kivé váltam az évek alatt és mi maradt abból a lányból, aki anyává vált.

Anyának lenni nem csak abból áll,hogy háttérbe szorulunk és csak adunk. Hanem abból is, hogy egyszer visszatalálunk önmagunkhoz.

És talán most kezdődik az én történetemben a második fejezet, ami elég izgalmasnak ígérkezik.

Boldog anyák napját minden nőnek,
aki adott és aki most tanul újra önmaga lenni.

Ölelés; Erika

Egyre több kamasz talál meg azzal a nehézséggel, hogy nem tudják hogy mondjanak meg valakinek valamit, ami nehéz, de tis...
28/04/2026

Egyre több kamasz talál meg azzal a nehézséggel, hogy nem tudják hogy mondjanak meg valakinek valamit, ami nehéz, de tiszta vizet akarnak önteni a pohárba.

Azt figyeltem meg, hogy egyre többször tanítom nekik az erőszakmentes kommunikáció 4 lépését. Visszajelzések szerint nehéz, de működik osztályon belüli konfliktusoknál, párkapcsolati nézeteltéréseknél, vagy épp egy szakításnál.

Múlt héten egy lány ült velem szemben. Szakítani szeretett volna, de nem akart fájdalmat okozni.

Ekkor vettük elő újra a 4 lépést:

1. Megfigyelés – segítettem neki különválasztani a tényt a véleménytől
(„Mi az, ami ténylegesen történt?”)

2. Érzés – megálltunk annál, hogy ő mit él meg belül
(„Mit érzel most ezzel kapcsolatban?”)

3. Szükséglet – kimondta, mi fontos neki igazán
(„Mire lenne szükséged ebben a kapcsolatban?”)

4. Kérés / közlés – és végül ő maga fogalmazta meg
(„Mit szeretnél most kérni tőle?”)

Nem az én mondataim hangzottak el, az övéi. Akkor ott formálta meg, mi is zavarja igazán. 4 lépés és összeállt a kép neki is, amit aztán remélhetőleg tovább is tudott adni.

Számomra külön öröm, hogy ezt a szemléletet bevihetem a segítésbe. Megtanulják,hogy lehet úgy is kommunikálni, hogy közben nem hibáztatunk, hanem figyelünk egymásra.
Talán a legszebb része az, hogy nem csak az adott helyzetben használják majd, hanem viszik tovább magukkal.
Lépésről lépésre így formálódik egy tudatosabb, békésebb generáció.

Ölelés, Erika

Milyen átalakítások lennének szükségesek a szociális rendszerben? Alapszolgáltatások fejlesztése• Családközpontú ellátás...
18/04/2026

Milyen átalakítások lennének szükségesek a szociális rendszerben?

Alapszolgáltatások fejlesztése
• Családközpontú ellátási modell (nem egyén, hanem teljes család támogatása)
• Integrált szolgáltatások egy helyen (gyógypedagógia, gyógytorna, fejlesztés, mentális támogatás)
• Esetmenedzsment rendszer (egy koordinátor fogja össze a szolgáltatásokat)
• Hozzátartozók támogatása (pszichés, fizikai, rekreációs)

Idős, pszichiátriai és fogyatékossággal élők ellátása
• Reális gondozotti létszám
• Ellátáshoz jutás elősegítése
• Több intézmény
• Házigondozás megerősítése igényekre reflektáltan
• Átmeneti ellátások bővítése
• Fizikai segítségnyújtás biztosítása (emelés, mozgatás több szakemberrel)
• Komplex, személyre szabott rehabilitáció (gyógytorna, mozgásterápia, manuálterápia)
• Rekreációs lehetőségek a hozzátartozóknak(pihenés, feltöltődés biztosítása)

Addiktológia
• Kábítószer- és alkoholfogyasztás: egyre fiatalabb korban jelenik meg
• Függőségek: szükség van szégyen nélküli segítségkérés kultúrájára
• Ellátás: komplex támogatás az egyénnek és a családnak is
• Rendszer: szakemberhiány és hosszú távú programok hiánya
• Megközelítés: traumatudatos szemlélet erősítése
• Új kihívás: viselkedési függőségek (pl. képernyő, játék)
• Hozzáférés: elérhető, alacsonyküszöbű segítségnyújtás iránti igény

Gyermekvédelem
• Biztonságos és gyors kiemelési folyamatok
• Megfelelő minőségű intézményi ellátás
• Erős, stabil nevelőszülői hálózat
• Kiszámíthatóbb, gyorsabb örökbefogadási rendszer
• A gyermekek egyéni szükségleteire épülő ellátás

Szakemberek támogatása
• Trauma-tudatos működés
• Kötelező trauma-tudatos képzés minden segítő szakmában
• Alapképzés belépéskor + folyamatos igényekre reflektáló továbbképzés
• Mentorálás kezdőknek
• Kötelező szupervízió (kiégés megelőzés)
• Kötelező, valódi team-munka
• Minőségi, igényalapú képzések (nem formális, hanem hasznos)
• Rekreációs szabadság /
• Ingyenes vagy támogatott ellátás a dolgozóknak (gyógytorna, reumatológiai ellátás, rehabilitáció, mentális regeneráció biztosítása)
• Jelentős bérrendezés

Rendszerszintű változások
• Ágazatok közötti együttműködés (egészségügy – szociális – oktatás)
• Valódi szükségletfelmérésen alapuló szolgáltatások
• Adminisztráció csökkentése, szakmai munka erősítése
• Szakmai autonómia növelése

A hajléktalanok helyzetére nincs rálátásom.

Ölelés; Erika

Hét elején kaptam egy három oldalas búcsúlevelet, ami annyira megérintett, hogy azóta minden nap elolvasom és kavarognak...
17/04/2026

Hét elején kaptam egy három oldalas búcsúlevelet, ami annyira megérintett, hogy azóta minden nap elolvasom és kavarognak a gondolatok bennem.

Ahogy olvastam, többször meg kellett állnom, ezt nem lehet csak úgy elolvasni.

A sorai között ott volt minden, amin keresztülment ez a lány. A fájdalom, a küzdelem, a bizonytalanság és az a lassú változás, ahogyan a 3 év közös munka során elkezdte újra felépíteni önmagát. Látom az apró felismeréseket, amik végül nagy változásokká álltak össze.

Egy mondata folyamatosan visszhangzik bennem.

…” Ön az, aki az emberekkel sétál a legsötétebb helyeken, és emlékezteti őket arra, hogy kikké vállhatnak.”

Ez a mondat a munkám eszenciája, megtalálni a kincset az emberekben és oda adni nekik, hogy tudjanak élni vele.

Ahogy olvastam, egyre inkább megbizonyosodtam arról, hogy ő már nincs ott, ahol volt.

Már látja magát.
Már érzi az erejét.
Már vannak saját megküzdései.

És ez az a pont, amikor biztonsággal el lehet engedni. Nem azért, mert vége lett, hanem mert megérkezett valahová.

Ilyenkor megállok, és kicsit végig gondolom a munkám, ami sokszor mások számára láthatatlan. Ami nem mások előtt nyilvánosan zajlik, hanem zárt ajtók mögött.
Amikor csak annyit mondanak a felnőttek, hogy küldöm a gyereket „szereld meg”!

Szerelni a gépeket kell, szeretni és látni pedig, az embereket.

Egy levél. Ezernyi mondat.
Egy ember, aki már máshogy néz magára.

Nagyon kettős ez az érzés bennem. Kíváncsi vagyok a további életére, büszke vagyok rá nagyon, de közben elengedem.

Mert ez a dolgunk. Nem az, hogy kapaszkodjanak belénk. Hanem az, hogy egyszer már ne kelljünk.

És amikor ez megtörténik, amikor valaki már elég erős ahhoz, hogy nélkülem menjen tovább, azt hiszem talán ez az egyik legszebb része ennek a hivatásnak, amikor már nem kell ott lenned, mert ő már ott van magának.

Köszönöm a bizalmad és a bátorságod❤️
Ölelés; Erika

Nemrégiben középiskolásokkal dolgoztam egy tehetségfejlesztő programban. 💙Együtt ránéztünk arra, mikor vannak jól, mi st...
11/04/2026

Nemrégiben középiskolásokkal dolgoztam egy tehetségfejlesztő programban. 💙
Együtt ránéztünk arra, mikor vannak jól, mi stresszeli őket, és milyen belső erőforrásaikra támaszkodhatnak.

Kamaszkorban elengedhetetlen tapasztalás, ha egy fiatal elkezdi felismerni a saját érzéseit, akkor már nincs annyira kiszolgáltatva nekik. Meg tud állni egy pillanatra, megérti, mi zajlik benne, és nem automatikusan reagál, hanem képes választani.

➡️ Itt kezdődik az igazi megküzdési képesség kiépítése. Csökken a feszültség, nő a biztonságérzet, és egyre inkább kézbe tudja venni a saját működését.

Talán az egyik legerősebb pillanat az volt, amikor egymás előtt is meg tudtak nyílni. Amikor rájöttek, hogy nincsenek egyedül azzal, amit éreznek. Hogy más is küzd hasonló nehézségekkel, csak máshogy.
Felfedezték, hogy egymástól is tudnak tanulni, ki hogyan birkózik meg, mi segít neki, miből merít erőt.

Ezek a felismerések nemcsak önismeretet adnak, hanem egy mélyebb kapcsolódást is önmagukhoz és egymáshoz. ✨

Jó volt látni, mennyi erő és tudás van már most bennük, csak néha kell egy tér, ahol ezt észreveszik. 💫

Ölelés; Erika

A politika alattomosan bekúszott a hétköznapjainkba, és már az ajtómon dörömböl ha be akarom engedni, ha nem.Azt látom s...
09/04/2026

A politika alattomosan bekúszott a hétköznapjainkba, és már az ajtómon dörömböl ha be akarom engedni, ha nem.

Azt látom szakemberként, hogy egyre többen feszültek, ingerültek, kimerültek ettől. Nem is feltétlen a politika tartalma miatt, hanem mert nincs már tér, ahol ne lenne jelen.

Ott ül velünk a kávé mellett, beszivárog a családi asztalhoz, a baráti beszélgetésekbe.

De van az a pont, amikor már tényleg sok!

Amikor havi 1 óra énidőt engedek meg magamnak amikor feltöltődni megyek.. hát igen… még akkor is ott van.

Csend, figyelem, egy kis „én-idő”.
És akkor… ott is jön.
Kérdés nélkül, megállás nélkül, az arcodba tolva, és azt veszed észre, hogy már nem lazítasz, hanem belül feszengsz.

Nem töltődsz, hanem tartod magad.

💪Mindenki mondja. Mindenki tudja. Mindenki győzni akar.

⚠️ De neked nem kell ebben részt venni mert az az egy óra az a tiéd.
És jogod van megvédeni.

Sokáig azt gondoltuk, hogy az egészséges működés az, ha van véleményünk, és ki is állunk mellette. De ma már egyre inkább azt látom, hogy nem ez az egyetlen út.

Van egy másik lehetőség is.

Az, hogy tudatosan döntesz arról, mikor engeded be, és mikor nem.

Mert lehet, hogy van véleményed.
Lehet, hogy fontos is neked.
De attól még nem kötelező minden helyzetben belemenni.

Nem kell vitázni, amikor fáradt vagy.
Nem kell reagálni, amikor töltekezni szeretnél.
Nem kell végighallgatni, ha közben belül egyre feszültebb leszel.

Ez nem közöny, ez határ, és a határ nem elválaszt, hanem megvéd.

Néha csak ennyit kell mondani:
„Most nem szeretnék erről beszélni.”

És ebben nincs semmi magyarázkodás.
Nincs benne állásfoglalás sem egyik, sem másik oldal mellett.

Csak te vagy benne, és az a döntésed, hogy vigyázol magadra.

Mert a mentális egészséged nem ott kezdődik, hogy mindenről van véleményed.
Hanem ott, hogy tudod, mikor kell csendben maradni, és kilépni abból, ami már nem szolgál téged.

Ölelés és kitartás; Erika

Van valami egészen különös abban, amikor az ember szembesül azzal, hogy egy könyv nemcsak megszületik általam, hanem he...
05/04/2026

Van valami egészen különös abban, amikor az ember szembesül azzal, hogy egy könyv nemcsak megszületik általam, hanem helyet is kap a világban.

Kevesen tudják, de Magyarországon minden megjelent könyvből kötelező példányt kell leadni az Országos Széchényi Könyvtárba. Ez azt jelenti, hogy a könyvek nemcsak az olvasókhoz jutnak el, hanem megőrzésre kerülnek, a közös kulturális emlékezetünk részeként.

És most jön a személyes része…

Ott jártunk ma a Budai Várnegyedben, ahol a könyvtár van. Abban a térben, ahol több száz év tudása, története és gondolata van jelen egyszerre. És egyszer csak belém hasított a felismerés, valahol ott az én könyvem is.
Nekem nem csak egy könyv, hanem az életem történetének egy része.

Néha már el is feledkezem a létezéséről, de ma ott az épület előtt újra belémhasított, hogy amit egyszer csak „megírtam”, az most már része valami nagyobbnak. Valaminek, ami túlmutat rajtam, a jelenen, és talán még az időn is.

Furcsa, megható és kicsit hihetetlen érzés volt.

Van, amikor egy könyv már nem csak a szerzőé.
Hanem mindannyiunké. 🤍
Ölelés; Erika

Ülök a Margit-szigeten, és csak nézem a fiatalokat.Mindenféle nyelvet hallok – német, magyar, angol, spanyol, olasz, kín...
04/04/2026

Ülök a Margit-szigeten, és csak nézem a fiatalokat.
Mindenféle nyelvet hallok – német, magyar, angol, spanyol, olasz, kínai…
Teljesen más helyekről jöttek, mégis ugyanaz történik.

Fiatalokkal van tele az egész sziget. Együtt vannak. Fekszenek a fűben, beszélgetnek, nevetnek, sportolnak.

Semmi extra.

És pont ettől annyira jó nézni.
És közben azon gondolkodom…
mi, felnőttek mit mondunk nekik folyamatosan?
Vigyázz.
Ez veszélyes.
Az nem biztonságos.
Ne drogozz.
Ne menj oda.
Ne bízz meg benne.

Tele vagyunk félelemmel.
És ezt adjuk tovább.

Közben meg amit ők keresnek, az ennek pont az ellenkezője.

Nem szétcsúszni akarnak.
Nem veszélybe menni.
Nem „bulizni bármi áron”.
Hanem együtt lenni.
Egyszerűen.
Nyomás nélkül.
Biztonságban.

És most ezt hol találják meg?
Jelenleg szinte csak kint a természetben.
Mert nagyon kevés az a tér,
ahol fiatalnak lenni biztonságos,
ahol lehet csak úgy lenni,
anélkül, hogy valamihez alkalmazkodni kellene.

És itt van a mi felelősségünk is, szakemberként.
Lehet, hogy narratívát kell váltanunk.
Mert sokszor még mindig a saját kamaszkorunkból indulunk ki.
Abból, ahol a „menő” a folyamatos bulizás volt.

De ők már nem ezt keresik.
És lehet, hogy eddig nem vettük észre
milyen erős bennük az igény a valódi kapcsolódásra, a biztonságra, a tiszta jelenlétre.

És talán itt az idő, hogy végre meghalljuk szülőként és szakemberként. 🤍

Ölelés; Erika

Van, hogy az ember egyedül van teljesen, szinte magát neveli fel, és még a családja szennyét is takarja közben.Volt egy ...
31/03/2026

Van, hogy az ember egyedül van teljesen, szinte magát neveli fel, és még a családja szennyét is takarja közben.

Volt egy lány, aki igazán közel került a szívemhez, 3 éve keresett fel először most zárjuk a folyamatunkat.

Úgy jött hozzám, mint öreg néne őzikéje. Időnként ellátogatott, amikor sebzett volt.

Sokáig a mérhetetlen nagy szomorúsága volt amin dolgoztunk, nem avatott be a legféltettebb titkaiba, az okokba. Mélyen volt, de azt, ami igazán fájt, még önmaga előtt is rejtette. Szégyellte azt, ami nem az ő bűne volt. És aztán lassan, a maga tempójában elkezdett kinyílni.

Ma ott tart, hogy tudja, hogy ha teljesen egyedül marad is, képes felállni.

Most lép ki mégcsak a felnőtt életbe de már tudja, hogy nem mindenkinek jár ugyan olyan esély. Nem mindenkinek egyszerű az élet.

Ennyi idősen tisztába van a megküzdési képességeivel. Végigpróbált sokat, ártót és felemelőt. Most már tudja melyik mozdít előre és melyik lök mélyebbre.

Megtanulta, hogy számíthat magára is, de talán tud már segítséget is kérni, ha kell.

Hiányozni fog.

Jött, mosolygott, de a mosolya mögött láttam a fájdalmat.

Volt amikor a szakmaiságot sutba dobtam és csak öleltem szavak nélkül, mert nem tudott szólni, csak ennyit tudott befogadni, erre volt igazán szüksége. Csendre és igazi odafordulásra.

Hiányozni fog, amikor azt mondta, amikor nagyon mélyre ment a kérdésem. "Most 10/10- esre utálom!" Aztán mikor elment, már másként skálázott be.

10/10-esre jó volt veled együtt dolgozni.
Tudom, hogy felnőtt életedben a helyeden leszel, tudom, hogy sikerülni fog.

Szeretettel; Erika

( Az írás a kliens engedélyével lett megosztva)

Cím

Győr, Bajcsy-Zsilinszky Utca 44
Raab
9021

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Belláné Tóth Erika kamasz és felnőtt coach, szociálpedagógus új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Belláné Tóth Erika kamasz és felnőtt coach, szociálpedagógus számára:

Parancsikonok

Megosztás

Kategória