30/08/2024
Hétvégére 🍀🕉️🩵
SOKAT FÁJT A NYAKAM.
🌿 Tehát abbahagytam a feszes ruhák viselését, kicseréltem a székemet, ortopéd övet vettem, jógáztam, csontkovácshoz és mindenféle orvoshoz jártam, de a fájdalom továbbra is megmaradt. Súly, teher, bosszúság, ami odáig ment, hogy nem hagyott aludni, sőt, még lélegezni is nehezemre esett...
- És? Mit csináltál?
🌿 Egy bölcs nő azt mondta nekem, hogy ez azért van, mert régóta túl sok terhet cipelek.
- Honnan tudta?
🌿 Csak ránézett a feszült és összepréselt gerincemre, csak megtapogatta a csupasz bőrömet az öreg és ráncos kezeivel, és érezte, tudta...
- És? Mit mondott?
🌿 Azt mondta... Annyi nyomást, annyi fájdalmat és haragot viseltél el az évek során, hogy elvesztetted a mértéket, cipeled a saját és mások világának súlyát...
Aztán kifújtam az összes levegőt, amit több, mint két évtizede visszatartottam...
- Elmondta, hogyan gyógyítsd meg magad?
🌿 A kezébe vette a kezeimet, az öreg és ráncos kezébe, aztán elengedte őket, leengedte a vállam, felemelte az állam, és mögém állt.
Halkan a fülembe súgta:
"Nem minden a te hibád"
"Nem mindenki élete a te felelősséged"
"Nem tehetsz többet, mint ami a te részed"
"Nem tudsz mindent egyedül megoldani"
És a szememből hatalmas könnyek kezdtek potyogni. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, a sok fájdalomtól, amit éreztem, nem bírom el a könnyeim súlyát.
Lassanként a vállam visszakerült a helyére, a nyakam fellazult, a hátam kiegyenesedett, ahogy évek óta nem történt, és hallottam, ahogy a csontjaim reccsenő hangot adtak ki...
A világ terhe elszállt a vállamról, a múlt fájdalmainak súlya végre lehullott a padlóra. Ezeket a súlyokat lépcsőkként fogom használni...
- Mondott még valamit?
🌿 Várakozó tekintettel nézett rám, és így szólt:
Vannak fájdalmak, amelyek megterhelik a szívet, és nem lehet könnyen megszabadulni tőlük. Tanuld meg elengedni a múltat, különben megfojtod a jövődet... és értsd meg azt is, hogy a megbocsátás hiánya csak annak árt, aki nem tud megbocsátani..
Élj szabadon!
