24/04/2024
ÖNERŐBŐL...
Két dolog, ami miatt gyakran meghiúsul az, hogy egy átlagos porckorongsérvből nem vagyuk képesek meggyógyulni műtét és más drasztikus beavatkozás nélkül önerőből.
Lássuk mi az a két dolog:
Az első akadályozó tényező az a tudáshiány.
Egyrészt általános tudáshiány mert soha senki nem magyarázta el érthetően, hogyan is működik a gerinc. Az általánosban nem tanultad, de még egészségügyi felsőfokú végzettséget is lehet úgy szerezni, hogy nem érted az összefüggéseit.
Meghiúsul a porckoronsév gyógyulása azért is - mert a tb jobban támogat - olyan kezeléseket, amelyek már idejétmúltak és kikerültek az elsődleges ajánlások közül, vagy egyenesen ellenjavalltak a nemzetközi szakirodalomban.
Tehát nagy fokú tudatosság, és önszorgalomból utánajárás kell sokszor ahhoz, hogy egyáltalán megértsd a problémád okát és a kezelés lehetőségeit, elkezdd a helyes dolgokat csinálni és meggyógyulj.
A posztjaimban pont ez az elsődleges célom, hogy értsd mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy jól legyél, hogyan tudd, milyen módszerrel milyen eredmény várható és értsd, hogy a probléma legfőbb oka a szenzomotoros amnézia. Ezért készítem a rövid vieókat is, hogy lásd meg, hol kell keresni a gyökérokot.
A következő akadály te magad vagy.
Mert szeretünk teljesíteni minden családi és munkahelyi feladatot még akkor is ha az már csak egy marék fájdalomcsillapítóval lehetséges és még erre aztán büszkék is vagyunk. Hogy "kilóg a belem de megcsinálok mindent'. Ez nekem nem baj ha neked ez még belefér.
Sokan mondják, hogy "nekem magas a fájdalom küszöböm", Erre most mit mondjak? Hajrá! Ezzel nincs semmi baj.
A baj ott van, amikor büszkék vagyunk olyan dolgokra, amikre valójában nincs is okunk.
Valójában nem arra vagyunk büszkék, hogy meg tudtunk oldani egy problémát hanem arra, hogy nem oldottuk meg, de most nagyon kemények vagyunk, hogy továbbra is elviseljük a problémát és annak minden következményét. A keménykedni, fájdalomcsillapítókkal elviselni egy porckorongsérvet nem a végleges állapot, ezt te is nagyon jól tudod. Néha bekegondolsz hogyan tovább: Mi lesz egy év, 5 év múlva veled. Mi lesz 10 évmúlva ha minden így marad. Egyáltalán fenntartható ennyi ideig ez az állapot? Ha jön a 'satufék" mi lesz veled, hogyan tovább? Tudsz-e támaszkodni vakakire, vagy lesz-e valaki melletted?
Egyébként segítséget igénybe véve megoldható lett volna az a probléma, de sokan a homokba dugják a fejüket ha a saját bajaikat kell orvosolni. Ez olyan mint a szemetet az ágy alá söpörni. Azzal, hogy nem veszünk tudomást a problémáról még akkor sem ha az egy fájdalommal járó gerincsérv, ráadásul még büszke is vagy arra, hogy te még így is bírod, akkor az olyan mint a szemét az ágy alatt. Nem veszek róla tudomást, de azért mégiscsak ott van.
És a legszomorúbb az, hogy gyakorlatilag akármire képesek vagyunk büszkék lenni, ha nem akarunk szembenézni a problémával.
Hogyan juttatod el magad idáig?
Egy napon elkezd fájni a derekad. Nem akarod figyelembe venni, mert te nem olyan vagy. Neked nem fájhat, te erős vagy, bírod.
Máskor is előfordult mégis elmúlt, tehát nem csinálsz semmit. Sejtelmed sincs, nem veszed észre, hogy a mélyben készúlődik valami nagyon csúnya folyamat.
Egy idő után elkezd jobban fájni a derekad. Azt mondod ezt is képes vagyok megoldani, ezért nekiállsz, ráhasalsz az internetetre, figyeled a testedet és azt hiszed, hogy ezt is megoldod.
Összevásárolsz mindenfélét, összegyűjtesz innen-onnan kezeléseket magadnak, de legtöbbször nem segít.
Valahol mélyen, legbelül érzed, hogy ez nem ilyen egyszerű. Te is megmosolygod azokat a laikusokat, akik saját kútfőből értelmezik a te szakmád mélységét és lényegét és nagy arccal okoskodnak róla.
De a fájdalmad még mindig nem múlt el, sőt rosszabb lett. Már elismered, hogy fáj, mert már ezen a ponton úgyis mindenki látja de máris újabb ok arra, hogy te bírod a fájdalmat
nehogy már gyengének ĺassanak az emberek, a gyerekeim, a haragosaim ezért inkább tovább nyüstölöm magam.
Ezen a ponton jó lenne ha rájönnél amíg nem késő, hogy az nem gyengeség, ha segítséget kérsz, amit nem tudsz megoldani.
A csodavárás csak a mesében létezik.
Olyan van, aki belátja, hogy mik a határai, mi az, amit nem tud, és abban fejleszti magát, tanul olyantól, aki többet tud nála. És persze olyan is van, aki nem érzékeli a képességei határát, ezért nem is látja, hol van szüksége fejlődésre.
És az igazán jóleső büszkeség mégiscsak akkor tölti el az embert, amikor sikerült átlépnie a saját árnyékán és legyőzni az újabb félelmeit, majd elkezdi önmagát felépíteni.
A porckorongsérv gyógyításához hozzáadódik az, hogy nélküled nem lehet „megszerelni”, és kell hozzá még egy hatékony módszer is, ami képessé tesz és helyrehoz. Na erre már lehetsz büszke ha megcsinálod!
Öröm látni a 70-80 éves klienseimet amikor büszkék arra, hogy a közös munkából a legjobb eredménnyt hozzák ki és megszabadulnak az "ezzel együtt kell élni' állapottól. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy bárcsak eljutna ez a tudás azokhoz akiknek a legnagyobb szüksége van rá, akik régóta keresnek, próbálkoznak és nincs előrelépés. Bárcsak tudna a módszerről még mielőtt a szikét válassza.
Létrehoztam egy csoportot azoknak akik elsődlegesen a természetes gyógyulást részesítik előnybe, ahol nyugodtan beszélgethetünk és a tanulhatunk, segíthetjük egymást:
Kérd a felvételedet és lépj be a csoportba ha több tudást szeretnél: https://www.facebook.com/share/H7bVp7FgiL4vPtfV/
