24/08/2025
A hétvége margójára ....
Tanítás volt már az is, hogy egy zárt közösségbe csöppentem: látni, hogyan élnek, hogyan működnek együtt. Vallástól függetlenül, ami ott megérintett hit és alázat volt. Rá kellett jönnöm, hogy ebből nálam kevesebb van, és van még hová fejlődnöm.
A környezet, amiben ott lehettünk, önmagában is tanítás volt. Elképesztő, mennyi munka és szeretet van benne – puszta szántóföldből mit építetek fel....
A reggeli szertartás különösen erős élmény volt: nők jobb oldalon, férfiak bal oldalon – mantráznak, táncolnak, teszik a dolgukat. És közben mégis érezni lehetett egy mély egységet a férfi és nő között. Harmóniát, együttműködést. Mintha a két energia végre a helyén lenne.....
Mantrázás, imádság, kirtan, közös csend és együttlét… egyszerűségben, mégis felemelő térben.
És ahogy indultunk haza, az egyik bakta egy megszentelt virágfüzért küldött Lucának. Amikor meglátott Luca : „Anya, éreztem, hogy hozol valamit.”.....
nagyon sokat jelentet hogy hazahozhattam Neki ...vmi olyasmi érzést amikor tudod Jóisten veled van ....
A legfontosabb tanítás, amit hazahoztam: újra szembenézni az egómmal, a türelmemmel, és azzal, mennyire sokfélék vagyunk emberek. Hogy mennyi minden vár még rám az úton. Hogy mi a tisztelet ..hogy néha a csendben sokkal több a tartalom ...hogy mi úton járó emberek mennyire a sérüléseinkből tudunk kifelé lenni/megélni ...és milyen hosszú a gyógyulásnak az útja és milyen göröngyös..... Most azon vagyok, hogy ezt az élményt, ezt a tapasztalást amennyire lehet, beintegráljam a mindennapjaimba.
És ha már élmények: az étel abszolút top 1 volt! A világ konyhájából nálam az indiai viszi a prímet .....
hab a tortán : a szomszéd szobánkban egy indiai család lakott, akikkel az első pillanatban barátságot kötöttünk. úgy látszik ez a karmám része ...
