12/01/2026
🎄 Amikor az ünnepek elmúlnak, de a kirekesztettség érzése marad 🤍
Az ünnepek sokak számára az összetartozás, a családi jelenlét és a meghittség ideje. Amikor azonban lecsendesedik az ünnepi zaj, vannak, akikben nem a megkönnyebbülés, hanem az üresség marad meg.
A kirekesztettség érzése nem ér véget az ünnepekkel. Sőt, sokszor éppen utána válik igazán érezhetővé....
Ez az élmény ritkán látványos. Nem mindig jelent fizikai egyedüllétet – inkább azt az állapotot, amikor valaki belül érzi úgy, hogy
„nem tartozom igazán sehová”,
„nem vagyok fontos”,
„nem vesznek észre”.
🔹 Gyakran megjelenik azoknál, akik
– családi konfliktusok miatt eltávolodtak
– veszteséget hordoznak magukban
– mozaikcsaládban keresik a helyüket
– párkapcsolat nélkül élnek
– gyerekkori kirekesztettség emlékét viszik tovább
A pszichológiai és rendszerszemléletű megközelítések egyaránt hangsúlyozzák:
👉 a kirekesztettség mélyen a kapcsolódás megszakadásának élménye, nem pusztán a magány kérdése.
✨ Mit tehetünk egymásért ilyenkor?
– Figyelhetünk azokra, akik kevésbé hallatják a hangjukat
– Egy őszinte érdeklődés, egy üzenet, egy meghívás valódi kapaszkodó lehet
– Nem kell megjavítani a másikat – sokszor elég a jelenlét
– Teret adni annak, hogy valaki úgy kapcsolódjon, ahogy éppen képes
✨ És ha magunkban ismerünk rá erre az érzésre?
Fontos tudni: a kirekesztettség nem hiba, hanem jelzés.
Egy belső üzenet a kapcsolódás iránti vágyból – gyakran önmagunk felé is.
A családállítás és a személyiségfejlesztő munka során sokszor láthatóvá válik, hogy a jelenben megélt magány gyökerei régi, kimondatlan történetekben élnek tovább.
Ezek felismerése már önmagában is elindíthat egy gyógyulási folyamatot. 🤍
