03/08/2025
🤍A csend mélységei🤍
✨ Van egy hely a lélek mélyén, ahol az idő nem úgy múlik, mint a naptár lapjai. Ott nem a percek számítanak, hanem a jelenlétek súlya. Egy olyan tér, ahol nem szavak születnek, hanem érzések, amelyek csendben formálják azt, akik vagyunk.
✨Egy üres szék nem csupán hely a körben. Nem csak hiány.Az a szék egy emlék, egy jelenlét, egy rejtett kapu. Ott születik meg a tisztelet, nem a fájdalom harsogása, hanem az a halk, mély sóhaj, amely átjárja a testet, és amit csak a lélek hall meg igazán.
✨ Ez a meg nem látott szeretet tanít bennünket arra,
hogy a kötődés nem feltétlenül látványos, nem mindig ölelhető át vagy formálható meg. Néha az a szeretet az, ami megmarad, amikor már semmi sem látható, de mégis ott van – mint a levegő, amit veszünk, mint az árnyék, amely követ minket a napfényben.
✨ Ez a szeretet csendes és kitartó. Nem kér válaszokat. Nem vár viszonzást. Ő csak van.
✨ Ahogy egy hegyek közé zárt kis falucska végén ülök, Masca peremén, ahol a sziklák az eget karcolják, és a tekintetem a messzeségbe, a tenger felé réved – valami bennem elnémul. Abban a néma pillanatban, megengedem magamnak, hogy letegyem a mosolyt, ami nap mint nap védőrétegként ölel körbe. Nem tudok, és nem is akarok szavakat keresni. Ott akkor egy fájdalom halkan kopogtatott bennem, nem tolakodva, inkább csak emlékeztetve arra, ami nincs, és arra, ami valaha lehetett volna.
✨ Ebben a pillanatban, abban a mozdulatlan térben, megengedtem magamnak, hogy csak legyek…azzal, ami van, azzal, ami volt, és azzal, ami már nem.
✨ És ahogy mi megnyílunk ennek a csendnek, ahogy nem futunk el előle, nem tagadjuk meg, újra megtanuljuk, hogy az élet nem egyenes vonal, hanem egy tánc, amelyben a fény és az árnyék váltják egymást.
✨ Az a helyzet, ami formál, nem végpont, hanem egy lépcsőfok, ahol a lélek megtanul még mélyebben megérteni, még érzékenyebben élni.
✨ Az a mélység, amelybe belemerülünk,nem üres tenger, hanem egy óceán, amely táplál és formál bennünket – ha hagyjuk.
✨ Ebben az óceánban minden egyes hullám egy emlék, egy érintés, egy el nem mondott szó. És ahogy megtanulunk együtt lélegezni vele, újra rálelünk a saját belső ritmusunkra.
✨ Ez a ritmus nem mindig könnyű. Néha nehéz, néha szomorú, néha megnyugtató. De mindig igaz.
✨ És ott, ebben az igazságban, születik meg az igazi béke. Nem a fájdalom eltűnése, hanem a fájdalom elfogadása. Nem a hiány betöltése, hanem a hiány méltósággal való hordozása.
✨ És amikor ezt megtanuljuk, már nem vagyunk ugyanazok, akik voltunk. Valami új születik bennünk. Egy erősebb, bölcsebb, érzékenyebb rész, amely képes befogadni az élet minden árnyalatát.
✨ És ez a részünk lesz a lámpás, ami fényt gyújt a sötétben, hogy ne csak túléljünk, hanem igazán éljünk.
