23/02/2026
Öt éve jógázunk együtt.
Két apró óvodással kezdődött.
Kicsi kezek. Kíváncsi szemek. Sok nevetés.
Ma már nagyobbak. Érettebbek.
De a közös szőnyegünk ugyanaz a biztonságos tér maradt.
És nem…
nem mindig csendes.
Van, hogy hangosak.
Van, hogy ficeregnek.
Van, hogy azt mondják:
„Ma semmit nem akarok csinálni.”
Régebben talán azt gondoltam volna, ez ellenállás.
Ma már tudom: ez üzenet.
Mert amikor megkérdezem:
– Miért? Mi történt ma?
Mindig kibújik valami.
Egy konfliktus.
Egy rossz szó.
Egy féltékenység.
Egy szomorúság.
És ilyenkor csak ülök… és hallgatom.
És minden alkalommal elgondolkodom:
mennyire nagy ajándék, hogy nekem el merik mondani.
Hogy ebben a térben biztonságban érzik magukat annyira,
hogy levegyék a „minden rendben” álarcot.
A PandoYoga számomra nem a tökéletes pózokról szól.
Nem a csendről.
Hanem a kapcsolódásról.
Bizalomról, ami öt év alatt mély gyökereket eresztett.
Egy térről, ahol lehet hangosnak lenni,
nem akarni,
kérdezni,
sírni,
nevetni.
Öt éve töretlenül együtt növünk. És ez mindennél többet ér. 🐼💖💖
