14/02/2024
Kezdő- és végpontok
Egyszerre megtapasztalni azt, hogy mennyire kiszámíthatatlan a születés és a halál időpontja: most ezt élem.
Egy Szerettünk halálának és egy kis Lélek érkezésének időpontja előre nem tudható, esetleg sejteni lehet. Megérezhetjük, vannak rá utaló jelek, de biztosan tudni nem lehet, mikor jött el az idő. Mi ezt nem tudhatjuk.
Viszont maguk a Lelkek érzik, mikor van itt az idő, mikor „kell” jönni és mikor „kell” menni... Ők tudják, mégsem szólnak, pontosan mikorra számítsunk rájuk és mikor kell „végső” búcsút mondani tőlük. Titok övezi ezeket az eseményeket.
Nagypapám tegnap éjjeli halála nem volt előre tudott és a leendő Kisbabám méhembe költözésének időpontja sem tudható még.
De milyen érdekes a párhuzam, ahogy láttam, hogy Nagypapám teste elfogyott, arca átalakult, szemei beszűkültek, arccsontja hangsúlyos lett...s ahogy fokozatosan lépett ki ennek a világnak a keretei közül. Életének legvégén már ritkán volt ébren, ritkán érzékelte a fizikai valóságot, sokszor összefonódott szemeiben a képzelet/álom/másvilág és a valóság. Lassan vetette le a fizikai testét, lassan lépett át.
De közben megtapasztalom azt is, hogyan születik meg a Kisbabám az én képzeletemben, én és a Férjem álmaiban. Hogyan kezd átlépni a fizikai valóságba, hogyan ölt lassan testet, hogy ez a kis Test majd fizikailag is gyarapodjon, fejlődjön bennem, általunk.
Életeink végpontjai titokzatosak, ám biztos keretet alkotnak. Felvesszük a testet, majd levesszük (kinek hite szerint: újra és újra). Csak az átlépések sebessége és időpontja ismeretlen...
/Bércesi-Platt Kinga Iringó/
