21/11/2024
Nem tudom ti,hogy vagytok vele, de nálam már elkezdődött az ádvent. Tudom, még van egy bő hét, de bennem már elindult ez a folyamat. Minden este gyújtok, nem is egy, de 4 gyertyát. Várom a fény születését, mert úgy érzem a sötétség egyre inkább körülvesz. Szeretném őrizni a lángot, magamban és kint.
Már késő délután van, és a napi csodám még sehol. Maradtam kérdésben, de éreztem türelmetlen vagyok. Vannak pillanatok, mozzanatok, amikre felcsillan a szemem : kismadár az ágon vagy a párkányon, aki épp nekem magyaráz, őzike mama borjával….Hm akkor miért nem érzem, hogy ez nekem szól, hogy ez rólam szól? Megsuhínt a szele, de nem azzal a minden átformáló erővel. Így hát megyek tovább és kérdezek. Milyen csoda várhat ma rám? Elindulok futni a közeli parkba, mint már annyiszor. Még csak 4 óra van, de már nem lehet látni a napot, és a délutáni borongás kezd átváltani esti szürkületbe. Már a második körnél tartok mikor hirtelen valami, valaki nagyon rám ijeszt. Zörgő levelek, első lendületből le nézek, mintha egy kutyától tartanék. Rendesen megijedtem. Pedig nem először futok sötétben. Nem is értem. És ez el kezd foglalkoztatni. Második kör végénél megint megijeszt valaki, igaz már nem annyira, de érzem a jelenléte váratlanul ért. Ez hogy lehet? Rendszerint éber vagyok futás közben: érzem, ha egy őzike ki akar ugrani elém, vagy egy vadnyúl felém jön vagy a sétáló embereket is hamar érzékelem. Most mégsem, miért? Ez lenne a napi csodám? Hogy lehet egy ijedelem napi csoda? Villámcsapásnak villámcsapás volt, szó se róla. Hát futok tovább, még van pár km hátra, hogy összerakjam a képet. Mert igen a csodák néha nem egyértelmű érkeznek: Néha nyomozni kell kis Miss Marpeleké válni, összekötni a pontokat, megfigyelni mit rejt az üzenet.
Ijedelem, sötétség, kutya, ösztönvilág, taszító illóolajok, álmok,árnyak, öntudatlan lét, félelem a tudattalanban rejlő ismerős ismeretlentől. Hát erre hívja fel a figyelmemet. Erre ránézni, mint amikor felmegyünk a sötét padlásra. Nem igazán látunk. Már tudjuk, hogy ott a doboz a földön, a kis szék, ahh újabb doboz és egy komód is. És mit rejthet a komód? Kihúzzuk az első fiókot – egy egér ugrik ki belőle a frászt hozva ránk, bár valószínűleg az ő szíve még jobban dobog. Második fiók is kinyílik és meglátunk egy csillogó brosst. Nem tudhatjuk, milyen kincset találunk a sötétben. Milyen csodát, kincset tartogat nekem az öntudatlan részem, ami erőt ad, ha tudomást veszek róla?
