01/01/2022
Ma elvesztettünk egy Csillagot, egy Embert, egy Barátot, egy Iránytűt. Szomorúan, csalódottan és csendesen mondom ki, hogy Slavicek professzor eltávozott közülünk. A tátongó űr elejét sem látom, se írnom, se beszélnem nem kéne ma. Folyamatosan a könnyeimmel kűszködöm.
Különleges volt már a megismerkedésünk is. Két évtízede annak, hogy az utamat keresve elolvastam a könyvét. Annyira más volt, mint a többi írás, amivel addig találkoztam, hogy meg akartam ismerni a könyv mögött álló Embert. Ezért odáig vetemedtem, hogy szinte német nyelvtudás nélkül beiratkoztam a kremsi Danube Egyetemre, hogy posztgraduális kurzusait látogathassam. Csodálatos évek voltak. A második évben maga mellé vett kisegítő tanítónak. Támogatott, mentorált, irányt mutatott, mind emberileg, mind szakmailag. Drága Édesapám mellett második Édesapám volt ezekben az években. Ezért nagyon szerencsés embernek mondhatom magam, akinek két fantasztikus Édesapa adatott.
Az évek során úgy éreztem Ő is megszeretett engem, határozott, szigorú, de mindig őszinte és igaz volt velem. Kölcsönös tisztelet lengte át a kapcsolatunkat. Amikor felajánlotta, hogy tegezzem, úgy éreztem csoda történik velem. Aztán mellette ragadtam, egyre többet tanítottam vele, időnként őt helyettesítve, végül, amikor az aktív tanítást abbahagyta, akkor többedmagammal próbáltunk helytállni a kurzusain. Persze ez sosem sikerülhetett teljesen, hiszen szent meggyőződésem, hogy ilyen nagyságok ritkán születnek. Üstököst sem látunk minden nap. De mi szerencsések voltunk, láthattuk, hallhattuk őt, ihattuk szavait, ülhettünk a tudása árnyékában. Hálásak vagyunk mindenért, amit Tőled kaptunk!
És most el sem tudjuk képzelni mi lesz. Eltűnt az árnyék a fejünk fölül. De megtanított minket, hogy nyitott szemmel és főként nyitott elmével járjunk. A nagy Csillagból sok kis csillag lett, amelyek a szíveinkben világítanak. Megpróbáljuk a Fényt tovább vinni.
Tudom, hogy se írnom, se beszélnem nem kéne ma, csak néma, néma csend kellene. De talán kissé megkönnyebbültem, talán.
Drága Professszorom, Mentorom, drága Rudi, nyugodjon lelked békében!😢🖤
Előd
Today we lost a Star, a Man, a Friend, a Compass. I say sadly, disappointedly, and quietly that Professor Slavicek has left us. I don't see the beginning of the gaping space. I shouldn't write or talk today. I am constantly struggling with my tears.
Our acquaintance was already particular. It's been two decades since I read his book, searching for my path. It was so different from the other writings I had come across that I wanted to know the man behind the book. That's why I wandered to the point where I enrolled at Danube University in Krems, almost without German knowledge, to attend his postgraduate courses. They have been incredible years. He asked me to help him as an assistant teacher from the second year. I accepted. He supported, mentored, and guided me, both humanly and professionally. In addition to my dear Father, he was my second Father in those years. That's why I can call myself a fortunate person who has been given two fantastic Dads.
Over the years, I felt He also loved me, strong-minded, strict, but always sincere and straight with me. Mutual respect swung our relationship. When he offered to quarrel, I felt a miracle happen to me. Then I stuck with him, teaching more and more together, sometimes replacing him. Finally, when he stopped active teaching, we tried to take over his courses with other colleagues. Of course, this could never be entirely successful, as it is my sacred belief that such greatnesses are seldom born. We don't even see a comet every day. But we were the lucky generation. We could see and hear him, we could drink his words, we could sit in the shadow of his knowledge. We are grateful for everything we have received from him!
And now we can't even imagine what will happen. The shadow over our heads is gone. But he taught us to walk with open eyes, especially with an open mind. The big Star has become many little stars that shine in our hearts. So we will try to carry the Light on.
I know I shouldn't write or talk today. I just need deep, deep silence. But maybe it relieved me a little bit.
Dear Professor, my Mentor, dear Rudi, rest in peace! 😢🖤
Elod
