14/09/2025
Kedves Szakmabeliek!
Szeretnék megnyitni egy kényes, de nagyon is valós témát: a lábápolásban zajló hatalmi harcokat.
Érdekes, hogy Magyarországon egy ekkora szakmai terület nem fér el békében önmagában. Miért van ez?
Miért van az, hogy a hal mindig a fejétől bűzlik?
👉 Nem a kezdő lábápolókkal van a gond, nem a gyakorlati szakemberekkel, hanem azokkal a „fejesekkel”, akik a háttérben irányítgatnak.
Miért gondolják, hogy bárkibe, bármikor beletapos(hat)nak?
És akkor felteszem a kérdést:
• Hogy van az, hogy valakire szigorúan vonatkozik a szabály, hogy hány év után lehet lábápoló mester, valakire meg nem – csak mert „fejes”?
• Miért van az, hogy aki nagyobb oktatói névnek számít, az bárkitől bármit lenyúlhat, hamis papírokkal a szakmában lehet, kolléganőket verhet át, és soha semmilyen következmény nincs?
• Miért van az, hogy aki nem ismeri az adott eljárást, mégis beleállhat másokba, bírálhat, minősíthet?
És igen, tudom, ilyenkor megint jön majd a szöveg:
👉 „A Betti mindig mindenkibe beleáll.”
Nem, nem állok bele mindenkibe.
Soha nem piszkálok senkit ok nélkül.
De egyet tudjatok: magamért, az igazamért és a szakma becsületéért bármikor, bárki ellen ki fogok állni.
Ahogy tettem eddig is, és ahogy a jövőben is fogom.
Én az elmúlt években senkibe nem álltam bele, nem pereltem be senkit, pedig lett volna okom rá. Hiszek abban, hogy a szakmát építeni kell, nem rombolni. De azt is látni kell, hogy a hal a fejétől bűzlik: ha a vezető pozícióban lévők megengedhetik maguknak a lopást, a szabályok áthágását és a tisztességtelenséget, akkor hogyan várhatnánk el a szakma többi szereplőjétől a korrekt viselkedést?
Kiraktam egy posztot az új eljárásról, amit én hoztam be Magyarországra (Lift Up Gél by Somfis)
Ezzel a technikával már több embernek segítettem – olyan benőtt körmöknél, ahol már sebészek után kellett dolgoznom.
👉 Napi szinten végzem ezeket a kezeléseket.
👉 Sebészek és orvosok ismernek és ajánlanak Sopronban.
👉 Rengeteg páciensnek hoztam vissza az életminőségét azzal, hogy a levágott körömcsonkot visszaemeltem, és így újra teljes körömlemeze nőtt – nem újabb operációk, nem állandó fájdalom, hanem egy funkcionáló köröm. Igen, látszik rajta az orvosi metszés vonala, de mégis: van körömlemez, van fájdalommentesség, van megoldás. És akkor jönnek „szakmabeliek”, akik soha nem próbálták, nem ismerik, mégis képesek belém állni, és kijelenteni, hogy nem jó, amit csinálok.
Honnan veszi bárki a bátorságot, hogy egy bizonyítottan működő, emberek százainak megkönnyebbülést hozó eljárást kétségbe vonjon – úgy, hogy nem is érti, miről van szó?
Ez nem a fejlődésről szól. Nem arról, hogy közösen építjük a jövőt.
Ez sokszor inkább arról szól, ki tud nagyobbat ütni, kinek nagyobb a hatalma – miközben a valódi munka, a szakma becsülete és a vendégek érdekei háttérbe szorulnak.
Én hiszem, hogy a lábápolásban is van hely a szakmaiságnak, az összefogásnak és az emberi tisztességnek.
A kérdés csak az: mikor fogjuk felismerni, hogy nem egymást kellene bántani, hanem a szakmát építeni?
👉 És igen, tudom, sok oktató engem nem szeret, mert én nem tartok vissza információt. Ha egy workshopon valaki olyasmire kérdez rá, ami nem az adott nap témája, én akkor is válaszolok. Ha felhívnak telefonon, küldenek fotót, segítséget kérnek – a mai napig segítek. Mások ezért pénzt kérnek. Én soha nem tettem. Régi tanulóim a mai napig visszajárnak, mert tudják, hogy bármikor fordulhatnak hozzám, és nem kérek érte semmit.
Lehet engem ezért utálni – de pont ez különböztet meg bennünket: én adok, nem elzárok.
Én építeni akarom a szakmát, nem rombolni.
És ha ezért utálni kell, hát legyen.
Üdvözlettel: Bernadett
