07/10/2025
Csak mosolyogsz, amikor azt hallod, kapcsolódj önmagadhoz? Tennéd, de nem megy? Próbáltad a hűs fűben táncolást, nőkkel való csodás kapcsolódást, nézted a Holdat, tisztítottad a lelked egy mesés vízesésnél...mégsem megy?
Amikor nem tudsz kapcsolódni magaddal, akkor egy mély, régen betemetett, elfeledni akart traumád áll a háttérben.
Emlékeznél, de a nőiséged sérülése okán elvesztett énrészeid hiánya nem enged!
Kapcsolódnál, de olyan mélyre temetted női mivoltodat, hogy ennek hiányában nem tudsz! Félsz, hogy fájna emlékezni! Aggódsz, mi lesz, ha majd más leszel, ha már nem a jól ismert, sérült de biztonságos és ismerős éned néz rád vissza a tükör kopott foncsorán át? Mi lesz veled akkor, ha emlékezni fogsz és az emlékezés által egy új éned születik? Aki rálát az őt ért sérelemre, aki megérti a történteket, aki megbocsát, aki elfogad...
Amikor a veled történtek megértése megérkezik hozzád, mikor a téged ért sérelmeket képes vagy elfogadni, amikor látod a veszteségedet, képes vagy megformálni az eddig kimondatlan szavakat, amikor van lehetőséged kimondani, hogy haragszom rád, vagy sajnálom, amikor ezek után már fel tudod emelni a fejed és büszkén vállalod a sorsod, onnantól tudsz kapcsolódni magadhoz.
Akkor női énrészeid visszatérnek hozzád.
Akkor örömmel éled meg a hűs fű érintését, miközben szoknyában, nevetve önfeledten táncolsz.
Ha a női léted a helyére kerül, boldog és természetes módon leszel képes kapcsolódni minden női aspektusodhoz.
Ne félj! Az emlékezés csak egy kicsit fáj! Az öröm, és a teljesség amit önmagad meglelése okoz majd, elfeledteti a sajgó szíved heves dobbanásait.
Szeretettel: Ildenery
https://bioenergetika.hu/
https://konzultacio.bioenergetika.hu/
Kép: Freepik
