08/04/2026
„...most szégyenlem magam! Ennyi év után! Most, hogy látom, a mintáid, a köreid ugyan azok! Azok a szavak! Azok az ámítások! Az a tempó és ugyan az a ritmus! A dallam, aminek a végén célba érsz!
Most szégyenlem magam, mert megvezettél! Azt hittem én vagyok az, akit látsz. De valójában csak azt láttad, ami kellett belőlem! Nem hagytad, hogy kialakuljon, felnövekedjen, kiteljesedjen. Csak az kellett, hogy megkapd, ami neked kell! Szégyenlem magam, hogy nem vettem észre! Vagy igen? Észre vettem, csak nem akartam elhinni? Csak reméltem, hogy te valóban más vagy...”
/Korom Bernadett/
A magzati vagy gyermekkorban megszerzett sérülések nagy mértékben befolyásolják a párkapcsolatunkat! Az ott tapasztalt szeretetlenség és a kötődés hiánya felnőtt korban azt eredményezheti, hogy a felületes, érzelem mentes kapcsolódások fő mozgatója a gyors szex. A folyton szeretethiánnyal küzdő fél a partnerben a szülőt, az apát vagy az anyát keresi! A találkozás, a fellángolás inkább a szerepnek szól. Egy gondoskodó, erős férfi könnyen eshet áldozatául egy apa hiányban szenvedő, az apai gondoskodásra vágyó nőnek, míg egy sérült kisfiú attitűddel rendelkező férfi, aki csak folyton vágyta az anyai figyelmet és gondoskodást, előszeret***el választ maga mellé olyan nőt, aki anyaként megbízhatóan és jól működik. Amennyiben e mellé szeretetnyelvként a testi érintés társul, a gyors, célravezető aktusokkal egyszerűen kielégíthető a belső, el nem múló szorongás. Ezekben az esetekben a vonzalom a gondoskodás és a figyelem a szerepnek szól és a megvezetett partner az „apa” vagy „anya” szerepben csak egy ideig működik jól.
A magzati kor és a kora gyermekkor történéseinek megismerése segít abban, hogy a megélt szeretet hiányt más szempontból közelítsük meg, így teret adva az egészséges, figyelemre és mély, őszinte szeretetre épülő igazi kapcsolódásnak.
Szeret***el: Ildenery
Kép: Freepik
