05/08/2025
"Amikor valaki végigmegy a változás útján, nem csupán ő maga gyógyul, hanem a környezete is. Ha visszafordul a változás kapujában, nem csupán önmagát roncsolja, hanem a környezetét is.
– A gyávaság GYEREKKORBAN tart, akárhány éves is vagy,
– Amikor az első nehézségnél feladod és elmenekülsz, ÖNMAGAD ELŐL futsz el,
– Ha elköteleződtél, de épp elmegy a kedved és tovább állsz, CSERBENHAGYOD a Belső Harcosod,
– Amikor megígérsz valamit, de csendben kihátrálsz a helyzetből, ELÁRULOD az igazságot …"
✍️ Bardo Consulting, Sárvári György
~~~
Krisztina Papp
Az erő
Körülbelül 10 éve történt. Egy nap szólt az asszisztensem, hogy egy fiatal lány áll az ajtóban, ötezer forintot szorongat a kezében és engem keres. Egy férfi kísérte el az ajtóig, majd ő eltűnt és a lány egyedül jött be az irodába. Leültettem, aztán megkérdeztem, hogy miért jött… Nem válaszolt és nem nézett rám. Láttam rajta, hogy nem tud megszólalni. Pár kérdés után feladtam és csendben ültünk kb. 20 percig, amikor hirtelen megszólalt és elkezdett beszélni.
- Bajban vagyok…
- Látom rajtad…
Lassan kibomlott a sztori. A nagybátyja 2 éve szexuálisan használja. Azzal zsarolja, hogy az adóhatóságnál dolgozik és az apját börtönbe fogják zárni, ha nem védi tovább, mert nagy tartozása van. A lánynak havonta kellett meglátogatnia a nagybácsit. A lány végtelenül szorongott. Kiderült, hogy a kollégiumi tanára hozta el, aki látta rajta, hogy valami nagy baj lehet, mert senkivel sem beszélget, szinte mindig egyedül van, kerüli az embereket. A tanár hallott rólam, de nem ismert. Beültette a lányt a kocsijába és vidékről elhozta hozzám. Becsengetett, majd elment és a ház előtt megvárta a lányt. A lány egy idő után megnyílt és beszélni kezdett. Kialakult közöttünk a bizalom és utána még többször eljött hozzám, de már egyedül. Amikor megerősödött azt mondtam neki, hogy vagy együtt keressük fel a nagybátyját vagy ő egyedül, de az agresszor szemébe kell néznie és ki kell mondania, hogy vége.
- Tudom,hogy nehéz, de hidd el, csak akkor fogsz meggyógyulni, ha nem csupám eltűnsz a kapcsolatból, hanem szemtől szemben lezárod a történetet. - mondtam neki.
Nagyon szerettem volna elkísérni, de nyomatékosan kérte, hogy egyedül szeretné végigcsinálni. Megtette, lezárta, majd eljött utoljára és elbúcsúzott tőlem. Hálás volt és azt mondta, hogy most már a saját lábára szeretne állni. Teljesen más ember lett belőle, egy felnőtt nő, nem egy néma kislány. Talán túl gyorsan és túl kemény helyzetben nőtt fel, de felnőtt. Mondtam, bármikor keressen fel, ha bajban lenne, soha többé nem láttam…
Először nem tudtam miért jutott eszembe ez a régi történet, aztán beugrott. Sok olyan emberrel találkoztam mostanában, akiknek az első nehézségnél megremegett a térde, akik feladták az első komoly akadálynál vagy elszeleltek, amikor élessé vált volna a terápia, a tanulás, a szembenézés, a beleállás a helyzetbe.
Őszintén szólva ezek megviselnek, de nem tudok és nem akarok az intezitásból csökkenteni. Csak azokkal alakítok ki mély kapcsolatot, akik követnek ezen a keskeny úton. Amikor valaki végigmegy a változás útján, nem csupán ö maga gyógyul, hanem a környezete is. Ha visszafordul a változás kapujában, nem csupán önmagát roncsolja, hanem a környezetét is.
- A gyávaság gyerekkorban tart, akárhány éves is vagy,
- Amikor az első nehézségnél feladod és elmenekülsz, önmagad elől futsz el,
- Ha elköteleződtél, de épp elmegy a kedved és tovább állsz, cserbenhagyod a Belső Harcosod,
- Amikor megígérsz valamit, de csendben kihátrálsz a helyzetből, elárulod az igazságot…
Így éljük mi itt az életünket Kelet – Közép Európában. Pilinszky szerint:
„…Latrokként – Simone Weil gyönyörű szavával
– tér és idő keresztjére
vagyunk mi verve emberek.
Elalélok, és a szálkák fölriasztanak.
Ilyenkor metsző élességgel látom a világot,
és megpróbálom feléd fordítani a fejemet.”
Fotó: Jane Long
Sárvári György
