05/04/2026
"Ezek a gyerekek nem kevesebbek, csak máshogy működnek.
És ha megtanuljuk őket - és minden gyereket - jól támogatni, nem csak beilleszkednek a világba, hanem át is fogják formálni azt."
🙏
Akár pedagógusként, akár szülőként ... Támogatni, bátorítani őket ... és beleállni nekünk is a (egyre gyorsabban) változó világ működésébe.
Ehhez érdemes először "magunkat (is) megtanulni".
A jelenlegi oktatási rendszernek LEJÁRT AZ IDEJE.
Lassan több neurodivergens gyerek lesz, mint tipikus.
A speciális intézmények elfogynak, a jelentkezők létszáma egyre nő, a bővítések sem lesznek elegek ahhoz, hogy bírják a strapát.
Meggyőződésem, hogy változtatásokra van szükség- és akár már bölcsődétől kezdve.
Az oktatási rendszerünk nem megfelelő.
Egy gyermeknek 45 percen keresztül egy helyben maradni, csendben ülni, nem fészkelődni nem természetes állapot.
Ez egy olyan régi rendszerből maradt szabály, ami nem működik- főleg nem neurodivergens gyerekeknél, de mondhatnám, hogy tipikusaknak sem ideális.
A gyerekek- főleg a fiúk- ha mozgásban vannak, sokkal könnyebben tanulnak.
Az idegrendszerük ingereket keres, az elme felfedezni szeretne, kapcsolódni akar.
Amikor azonban ezt nem tehetik meg, akkor jön a ,, probléma".
Megbélyegzések, beírások, a szülőkkel való folyamatos konzultáció, mert a gyerek nem tud viselkedni.
Holott lehet, hogy csak nem képes egyetlen testhelyzetben hosszú ideig folyamatosan figyelni az órán, főleg, ha a téma nem köti le igazán a figyelmét. Természetesen van olyan magatartási probléma, amire megoldást kell találni, mert már olyan mértékben zavarja a pedagógiai munkát és a tanulást- de sok esetben egy kis fészkelődés, matatás miatt is lecseszést kap már a gyerek.
Fészkelődnek, pedig nem tehetnek róla- fizikailag van rá szükségük.
Az autista gyerekek például sokkal jobban tanulnak állva, vagy éppen járkálás közben, mint társaik.
Amikor a tevékenységet állva vagy mozgás közben végzik, az agyban olyan dolgok kapcsolnak be, mely javítják figyelmüket.
Segít számukra jobban elhelyezni magukat a térben, bekapcsol az önszabályozó rendszerük.
Mozgás közben pedig olyan hormonok szabadulnak fel (pl. dopamin), melyek segítenek számukra jobban koncentrálni.
Tehát ha állhat a gyerek tanulás közben (tipikus vagy neurodivergens egyaránt)- hosszabb ideig képes koncentrálni és sokkal több információt jegyez meg.
A világ számos országában ez már egy elfogadott tanulási forma.
A mozgás a gyerekek számára nem a hiperaktivitás jele, hanem neurológiai szükséglet.
Egyre több autista, ADHD-S, érzékenyebb idegrendszerű gyerek születik.
Ez nem véletlen, hanem egy jelzés, hogy ideje változtatni.
Többek között az oktatási rendszernek is változnia kell, mert elavult.
Több mozgást, szabadságot, figyelmet és megértést kell biztosítani a gyermekek számára, többet tanulni arról, hogyan is működik az agyuk, hogy a lehető legmegfelelőbb körülményeket adhassuk számukra a tanuláshoz, fejlődéshez.
Ezek a gyerekek nem kevesebbek, csak máshogy működnek.
És ha megtanuljuk őket - és minden gyereket- jól támogatni, nem csak beilleszkednek a világba, hanem át is fogják formálni azt.
Talán pont ezért érkeznek.
Agárdi Zsóka író
