Egy Férfi Naplója - Napvölgyi üzenetek

26/04/2026

Nagy köszönet a mai túra résztvevőknek,
mert
-lelkesen jöttetek😃
-sok kutyát hoztatok🐕🦮🐩
-sütit is hoztatok🍪
-figyeltetek egymásra 🫶.

Találkozzunk legközelebb is😁

25/04/2026

06/04/2026

Köszönöm, hogy eljöttetek a mai túrára🙏
Kutyáink láthatóan élvezték és biztosan nem kell egyiküket sem altatni ma este 😃🫢

20/03/2026

"Mit fognak ehhez szólni mások?"
"Amíg az én házamban laksz, azt csinálod, amit én mondok!"
"Ha férfi vagy nem sírsz, csak a lányok sírnak!"

Ismerősek a fenti szavak?
Ha ilyen vagy ehhez hasonló mondatok hangzottak el gyerekkorodban, lehet, hogy érdemes rendet tenni magadban, hogy minden a helyére kerüljön.
Az egészséges önbizalom, hit, énkép belülről kell, hogy kialakuljon, de nehéz akkor, ha életed első évtizedeiben megsérült a belső világod, vagy nem volt egészséges és követhető minta előtted.
Tudatalatti programjaink felismerése az első lépés, hogy változtatni tudjunk önmagunkon.

Gyere el és beszélgessünk ezekről a témákról férfi körön!

Hasonló megtapasztalásaink vannak kedves férfitársaim, tudunk kapcsolódni könnyen egymás "programjaihoz". Érdemes, hiszen jelenkori kapcsolódásaink a nőkhöz, gyermekeinkhez ettől függnek😀

Férfi kör következő beszélgés:
2026 március 23. hétfő 18:00
Örömvilág stúdió Székesfehérvár

Részletek és jegyfoglalás:
https://www.napvolgyi.com/about-4

Várlak szeretettel!

05/03/2026

Hogyan legyünk a jelenben?

Hogyan kapcsolódhatunk magunkkal, azaz a lelkünkkel?

Miért érdemes a kapcsolódásokra odafigyelni?

Hogyan érdemes tisztítanom magam nap, mint nap?

Neked mit jelent és hogyan van jelen az életedben a szeretet és a szerelem?

Ilyen és ehhez hasonló témákkal foglalkozunk minden hétfőn a férfi körön.
Gyere el és beszélgessünk együtt!
Tisztán, sallangoktól mentesen.
Mi, férfiak!

https://fb.me/e/3SdT9cxTd

Várlak szeretettel:

Völgyi László

Következő alkalom március 9. hétfő 18:00.óra.
Örömvilág stúdió, Székesfehérvár

további részletek a honaplomon:
https://www.napvolgyi.com/about-4

Férfiak számra szervezek beszélgetéseket önismereti témában hétfőnként. Kulcs az őszinteség.

23/02/2026

Te jól ismered magad?

Önszeretet, önbizalom, tudatosság.
Hiedelmek, régi minták, hozott dolgok.
Tudat alatti progamok.
Szokások, függőségek.

Jelen lenni - kapcsolódni.
Elfogadni, elengedni.

Néhány téma a jövő héttől induló férfi körből.
Még tudsz csatlakozni!
Gyere el és beszélgessünk őszintén!
Mi, férfiak. Kis csoportban.
Várlak szeretettel!

Első alkalom: március 2. hétfő 18:00
Székesfehérvár- Örömvilág tudatossági központ.

Részletek és jegyvásárlás:

15/02/2026

A minap egy jóbarátom azt mondta, hogy milyen nehéz is az elengedés.
Eszembe jutott, hogy 5 évvel ezelőtt nekem is erősen ez volt a feladat. Az, hogy engedjek el valakit és emlékszem, hogy nagyon nagy megpróbáltatás volt. Elővettem mindent, ami segíthet, könyveket olvastam, segítőhöz mentem, végül magamban kerestem a válaszokat. Hónapokon keresztül. Végül rájöttem arra is, hogy nincs az a könyv, ami bemutathatná, hogy az elengedés folyamtában hány és hány árnyalat létezik.
Tavaly ismét beköszöntött az elengedés, még inkább embert próbáló arcában.
Édesapám több, mint 1 éves betegeskedés után kórházba került. Nagyon sok és állandó fájdalmat kellett megélnie már a kórházba kerülés előtt. Ez mondatta ki vele, hogy ő már menne. Furcsa volt ez hallanom, de hamarosan elkezdtem együttérezni vele.

Mi férfiak olyanok vagyunk, hogy szeretünk megoldani, elintézni dolgokat, mert ez (is) tesz minket erőssé, hasznossá. Apám különösen ilyen ember volt.
Mindig mindenkinek segíteni akart.
Megcsinálni valakinek valamit.
Vagy helyette.
Elfogadni a munkáért persze semmit nem akart, de ez egy másik történet. Na most egy ilyen férfi, amikor kiszolgáltatott lesz a betegségnek, a körülményeknek…hát az nem semmi állapot. Elviselhetetlen számára.
Megértettem hamar.
Először aggyal.
Elkezdtem elfogadni sok mindent és az ő szemszögéből tekinteni a helyzetre.
Azt is, hogy ez most egy olyan helyzet, amit nem én irányítok.
5 hónapig feküdt a kórházban, ágyhoz kötve. Megfosztva minden szabadságától. A kórházi ágyon fekve sokszor már nem akart velünk (a családjával) beszélgetni. Volt, amikor nem is tudott, olyan gyenge volt. Csak a szemével nézett a szemembe, ami azt üzente „mennem kell”.

És elkezdtem nem ragaszkodni az ő életéhez.
Elkezdtem nem azt ismételni neki, hogy „válaszd az életet!” .
Ehelyett elkezdtem semlegesen (már amennyire lehet) tekinteni a helyzetre. Elkezdtem a tehetetlenségemet a megengedés állapotába terelni. Elkezdtem mantrázni olyan gondolatokat, hogy „minden úgy történik, ahogy meg van írva”.
Nagy tanítás volt ez az 5 hónap.
Hiszek a lélekvándorlásban, de ez az időszak még így is nehéz volt.
Jó sok hazafele utat - a pesti kórházból - végigsírtam.
Októberben elköszönt. A szemével tudott már csak elköszönni.
Én pedig még a fülébe tudtam suttogni másfél nappal a halála előtt: „köszönöm, hogy az édesapám vagy”.

Ma, amikor lemegyek a műhelybe látok néhány fa-megmunkáló szerszámot, amit tőle kaptam. Akkor hozta, amikor már csak bicegve, járókerettel és sok fájdalommal tudott meglátogatni az új házamban. Még akkor is támogatni akart.

Édesapám!
Elengedtelek.
Tudom, hogy ma már boldog vagy minden nap és nincsenek fájdalmaid sem.
Tudom, hogy látsz minket onnan, ahol vagy.
Élem az életemet tovább és esküszöm neked, hogy minden napot szeretni fogok!
Teljes leszek!
Úgy, aki vagyok!

11/02/2026

Évekkel ezelőtt egy a maihoz hasonló szürke téli napon beszélgettem az édesapámmal.
Szomorú volt, mire megkérdeztem tőle, hogy miért. Azzal jött, hogy be van kényszerítve a lakásba, nem tud az általa (évtizedek óta) ápolt és szeretett telekre kimenni, ráadásul már lassan 3 hónapja, mert állandóan rossz az idő. Aztán nagy bölcsen megfogalmaztuk, (hiszen mindketten már sok-sok évtizede a földet koptattuk), hogy ez ilyen, vannak szomorúbb periódusaink és vannak vidámabb perceink. Minden a ciklikusságról szól. Nincs értelme elveszni a szomorúságban, órákra, napokra (hetekre), mert tartós következményei lesznek.
Carl Jung azt mondja „megtanították nekünk, jól lenni azt jelenti boldognak lenni, de valójában jól lenni azt jelenti egésznek lenni..”
Szóval azt jelenti, hogy megélünk mindent. Minden érzésünket. Minden, ami feljön, azt elfogadjuk, hogy van, szomorúság, düh, harag. De megragadni benne nem szabad.

Számomra az önelfogadás volt az egyik legnagyobb kihívás eddigi életemben. Hogy megtaláljam azt a belső teremet, ahol ítélkezés nélkül fogadom el magamat. Minden olyan részemmel együtt, amire nem esett jól ránézni. Tökéletesség helyett a teljesességet megtalálni magamban. És ha megvan, akkor elfogadni, és beintegrálni mindent.

Amikor sikerül elfogadni magunkat teljességünkben megszűnik a túlzott agyalás is. Egy-egy napi történet újra lejátszása, avagy mit kellett volna másképp csinálnom. Vagy azt gondolni, ha azt inkább úgy csinálom, akkor azt lett volna hogy….
Amíg esténként kattog az agyam, nem tudok leereszkedni a szívembe, az ítélkezésmentes, megtartó, belső igazságomba.

Szívesen veszem, ha megosztjátok velem pár mondatban, hogy számotokra mit jelent az önelfogadás és hogy hol tartotok vele…

08/02/2026

Nagyon szépen köszönöm a mai kutyás kirándulást, szuper élmény volt😍🙏🐕
Külön öröm, hogy többen még kevés tapasztalattal érkeztetek, de bátran bevállaltátok👏 , hogy nagy kutyák között kellett bandukolni az erdőben😄

01/02/2026

Hószállingózás, zéró Celsius, 8 kilométer, ingókövek, dámszarvasok, kutyák, játék, bódottág.......avagy köszönöm🙏, hogy eljöttetek a mai kirándulásra😀🐕🦮🐩🦌❄️🪨

24/01/2026

A holnapi túra elé...

Napok óta nézegetem az időjárás előrejelzéseket...
A mai vélemény szerint lesz eső holnap, de csak déltől.
A túrát megtartjuk!
10kor várom Pákozdon azokat, akik megsétáltatnák a négylábúakat (és magukat).
Ha az idő rosszabbra fordul, akkor rövidebb távot megyünk...alkalmazkodunk, improvizálunk😀

Viszlát holnap😉