20/06/2024
Olyan családban nőttem fel, ahol nem számított, hogy mit gondolsz, vagy mit érzel, azt kellett tenni, amit elvártak tőled.
Olyan családban nőttem fel, ahol rendszeresen bántalmaztak. Érzelmileg és fizikailag is.
Olyan családban nőttem fel, ahol a pozíció, a nemesi származás, a tudomány, a pénz ès a hatalom jelentette a valódi értéket.
Olyan családban nőttem fel, ahol az érzelmek megélésére, sebezhetőség kimutatására és a spiritualitásra valami szégyenletes dologként tekintettek.
Olyan családban nőttem fel, ahol azt tanultam, hogy a lelkesedés, az önzetlenség, a valódi szeretetteljes kapcsolatok nem visznek előre, csak hátráltatnak az életben.
Így lettem - fodrász, pszichológus és állatorvos helyett - ügyvéd, mert anyám is az akart lenni.
10 év az életemből arra ment el, hogy azt tanultam, ami egyáltalán nem érdekelt, olyan helyeken dolgoztam, ahol semmibe vettek, kihasználtak, megszégyenítettek, éhbérért, embertelen körülmények között. De láss csodát, igaza lett apámnak, megérte a sok szenvedés, mert a kemény munkáért cserébe jött a jól megérdemelt jutalom: önállóan képviselhettem nagy nemzetközi cégeket, vezethettem saját irodát, majd kereshettem jó sok pénzt.
De mindez kicsit sem tett boldoggá, pedig azt tanultam, h a pénz MINDEN.
Nehéz időszak volt, rengeteg szenvedéssel, megpróbáltatással a munkámban és a párkapcsolataimban egyaránt. Ennek ellenére mégis volt valami, ami hajtott előre, ami nem engedte, hogy egyre mélyebbre süllyedjek abban a mocsárban, ami addigra már átitatta az életem minden részletét. Volt ugyanis valami, ami mindennél jobban vonzott: megtalálni azt, hogy ki vagyok én VALÓJÁBAN, ki vagyok én a hozott minták és álarcok nélkül, mi a célom a világban, mi az a munka, ami a hivatásom is egyben. Mert abban biztos voltam, hogy nem az vagyok, amit gondolok magamról, se az, amit gondolnak rólam a szüleim, és, hogy munkámnak sincs köze a hivatásomhoz.
A válaszokat a spiritualitásban kezdtem keresni. Nem tudatosan, egyszerűen csak éreztem, hogy ez a világ mágnesként vonzza a lelkemet már 16 éves korom óta.
Tanultam tarot, asztrologiát, kineziológiát, numerológiát, családállítást, reikit, metamorf masszázst. Beleástam magam a gyógynövények, a kínai medicina, az ayurvédikus orvoslás, és a kristálygyógyászat világába. Részt vettem számtalan kurzuson, beavatáson, utazáson, áldáson, elvonuláson. Mindezt persze titokban, hiszen nagyon korán megtanultam, hogy mindez áltudomány, kuruzslás és sarlatánság, és hogy máglyára kell küldeni azt, aki ilyenekkel foglalkozik. 🙂
Hosszú évek teltek el így, és én kitartóan haladtam befelé. Hittem, hogy egyszer csak megérkezem oda ahová szeretnék, meglátom a Valóságot, megtalálom a Válaszokat, vagy hirtelen csak rájövök, hogy ki is vagyok Valójában.. De nem ezt történt. Nem találtam semmit, csupán a nagy egész apró puzzle darabkáit, amik annyira kicsik voltak, hogy úgy éreztem, hogy már sosem formálódnak képpé..
Egészen addig, amíg a második gyermekünkkel várandós nem lettem.
Addigra már otthagytam az ügyvédséget, szakmát váltottam (natúrkozmetikai formulátor lettem), találkoztam leendő férjemmel, akivel családot alapítottunk, majd megépítettük álmaink otthonát, és létrehoztunk egy szerelem vállalkozást a Tellus Manufaktúra-t, amiben hatalmas lelkesedéssel dolgoztunk/dolgozunk mindketten.
Látszólag minden szép és jó volt. De csak látszólag. A valóság az volt, hogy egyáltalán nem voltam jól, de ezt akkor még nem láttam ilyen tisztán, csak sejtettem. A második várandósságom mutatta meg ugyanis, hogy hogyan vergődtem mindeddig teljesen tudattalanul a hozott szülői minták sűrűjében, mennyire nem volt meg a kapcsolatom saját magammal, az érzelmeimmel, és a testemmel. Ekkor döntöttem úgy, hogy terápiás keretek között folytatom tovább az önismereti utamat, ami életem egyik legjobb döntésének bizonyult.
Több mint 3 év telt el azóta, és hatalmasat fordult velem a világ, amiért mind önmagamnak, mind a szeretteimnek, mind a terapeutámnak és tanítóimnak is rendkívül hálás vagyok.
Új utak nyíltak meg előttem, olyanok, amikről azelőtt még álmodni sem mertem. Új képességeket fedeztem fel magamban, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. És a legszebb az egészben, hogy azokhoz a területekhez nyúlok vissza, amik már tinédzserként is vonzottak: az emberi lélek és a test, a gyógynövények, a spiritualitás, az energiák, és a zene. Viszont már nem titokban akarok velük foglalkozni, hanem szeretném másokkal is megosztani ezeket a varázslatos élményeket.
A folyamatnak még közel sincs vége (ha egyáltalán valaha is vége lesz), de azt a képet, amit mindig is kerestem egyre élesebben kezdem látni. És nem, nemcsak a körvonalait vagy az egyes darabjait, hanem elkezdtem látni a nagy egészet! ELKÉPESZTŐ érzés! Olyan mintha most érkeztem volna meg saját magamba, a testembe, az érzéseimbe, a tudatomba. És ez olyan érzés, mintha kaptam volna egy varázspálcát, amivel bármit létrehozhatok, csak kérnem kell.
Ennek a képnek és fantasztikus érzésnek a része az NAI'A lélekműhely is, amit azért hoztam létre, hogy Téged is segítselek az önismeret sokszor rögös, de felemelő útján, és hogy megerősítselek abban, hogy megéri a befektetett belső munka, mert minden, amit teszel önmagadért, sokszorosan megtérül.
Örülök, hogy itt vagy! Remélem, hogy hamarosan találkozunk! 🙂
Zita
