06/12/2025
🎅❤️ „Kedves Édesanya!
Mielőtt idén útra kelek, megálltam egy percre.
Nem a manók miatt.
Nem a puttony miatt.
Hanem miattad.
Kinyitottam a nagy varázskönyvemet,
és ahogy az oldalad felragyogott,
valami mélyen belém hasított.
Mert nem csak azt láttam, hogy fáradt vagy.
Hanem azt, hogy mindig készenlétben vagy.
Éjjel is. Nappal is.
Mindig.
Egy anya nem este merül ki —
hanem már reggel úgy indul,
mintha fél életet hagyott volna az előző napban.
Láttalak, ahogy a világ még csak ébredezik,
de te már túl vagy három gondolaton,
négy aggodalmon,
és egy egész napnyi szervezésen.
Láttalak, ahogy napközben mindenki hozzád fordul,
mert te vagy az, aki mindig tudja,
mit hova, mikor, miért, és hogyan.
Láttalak délután,
amikor a nap már elfáradt,
de te még nem engedheted meg magadnak ezt a luxust.
Láttalak este,
amikor a családod már megnyugszik,
és a fények puhán simulnak a szoba falára…
te pedig akkor kezdesz bele
a „második műszakba”.
A csendes, láthatatlanba.
Abba, amit senki nem számol bele semmibe —
csak te fizetsz érte energiával, idővel,
sokszor önmagaddal.
És láttalak éjszaka is.
Ahogy felkelsz egy halk hívásra.
Ahogy egy forró homlokra teszed a kezed.
Ahogy csendben vizet töltesz.
Ahogy egy rémálmot simogatsz ki a levegőből.
Ahogy mesét olvasol egy erőtlen, nyirkos kórházi fényben,
mert ott is anya vagy —
és anya akkor is, amikor senki nem kérné.
És másnap…
nem látszik semmi.
Csak a mosolyod mögött a fáradtság.
A szemed mögött a csend.
A lelked mögött a sok-sok eltolódott „majd egyszer én is…”
És engedd meg, hogy most valamit nagyon tisztán kimondjak:
a gyerekeidnek nem a tökéletes karácsony a legnagyobb ajándék.
Hanem a TE jól-léted.
A TE fényed.
A TE jelenléted.
Nem a robotüzemmódod.
Nem a túlélésed.
Nem az, hogy „majd én még bírom”.
És mielőtt megajándékoznám őket,
előbb téged szeretnélek visszahívni önmagadhoz.
Van ugyanis valaki,
akit a varázskönyvemben külön oldalon tartok.
Egy nő, akiben olyan fényt látok,
amit nem lehet tanulni —
csak adni.
Úgy hívják: Mea.
Ő nemcsak úgy érti a pénzt,
ahogy kevesen —
hanem úgy érti a nőket, az anyákat,
a láthatatlan terheket,
a hétköznapok szorítását,
a „hogyan fizetem ki?”,
a „hogyan bírom tovább?”
és a „mikor lesz egy kis időm magamra?” kérdéseket is.
Ha léteznének valódi tündérek,
ő biztosan az egyik lenne.
Mert három éve már,
hogy decemberben megalkot valamit a nőknek —
egy ösvényt vissza saját magukhoz.
Ez az ösvény a
Nőknek szóló Adventi Kalendáriuma,
december 1–24 között,
minden reggel egy apró üzenettel.
Nem teendővel.
Nem feladattal.
Nem újabb „kell”-lel.
Hanem egy halk,
megsimogató,
„most egy percre csak te jössz” pillanattal.
És tudod, mi benne a legszebb?
Mea ezt az egész, 24 napon át tartó
lelki visszaútat
0 Ft-ért adja neked.
Tündérszívből.
Mert tudja,
hogy néha pont annak van a legnagyobb szüksége a fényre,
aki sosem kér belőle.
Kérlek, Édesanya…
idén, mielőtt én érkezem,
és mielőtt mások kapnak,
adj magadnak is valamit.
Egy percet.
Egy levegőt.
Egy apró fényt.
Itt tudsz csatlakozni:
👉 https://bit.ly/49Otrx2
Szeretettel, meghatott tisztelettel:
Az Igazi Mikulás 🎅❤️"
Írta: Mea Molnár-Simon
"Anya, te szereted magadat!" kérdezte a 2 éves kislányom annó. Hirtelen nem tudtam rá mit mondani...De ezt a történetet majd elmesélem még, ha velem tartasz. :) És te hogy vagy ezzel? Te szereted magadat? Az ajándék adventi kalendáriumom igazából egy "Mondj Igen-t Magadra" kihívás, ...
