11/09/2025
Mi a bajom? Mi a bajom már napok/hetek óta? A telihold? Nem tudom, de iszonyatosan nehezek az érzelmek. Állítólag egy lezárási időszak van, el kell engedni dolgokat amik már nem működnek. Gondolkodtam, hogy mit szeretnék elengedni, megváltoztatni. Ehhez nagyon sok önismereti túrkálást kellett véghezvinnem az elmúlt pár napban. Már mint a kisvakond ástam és ástam, de nem lett semmi világosabb, aztán bammm, jött a megvilágosodás.
Mire jutottam? Hogy unom a negatív kakaót magamban. Nem arról beszélek, hogy csodálatos pillangónak akarom látni azt aki rámüvölt, vagy megbánt, nem, hanem arról van szó, hogy nem akarom már ebben fürdetni a lelkemet, nem akarom, hogy ez legyen az esti pancsivizem, amiben jól megáztatom magam és hagyom hogy a bőröm jól beszívja és akkor aztán joggal mehetek kiégve és fáradtan aludni a nap végén, mert velem aztán jól elbánt ez a nap/ ember stb..
Azt szeretném, ha felfognám, ha valami rosszul esett, nem napokkal később, mert nem volt időm, akkor ott és abban a pillanatban foglalkozni vele, amikor elöntötte a testemet a dühös energia, vagy a szomorúság, annak az érzése, hogy én csak ennyit érdemlek. Akkor akarom ezeket átélni, és megélni. Akkor ott megállni és elgondolkozni, hogy vajon miért van ez bennem, miért így reagál a testem, ezen hogyan tudok dolgozni, magamon, nem a másikon, nem a történéseken, magamon. Hogyan tudom ezt úgy átadni a másiknak (már ha át kell), hogy ne legyen benne már egy jó nagy adag fém hintányi lendület (mert az úgy arcon tud ütni, hogy ott rögtön kidőlsz).
Szeretném megengedni magamnak, hogy megéljem ezeket, hogy aztán el tudjam engedni, nem tíz év múlva hanem akkor. Ehhez az kell, hogy megértsem mit ad ez az érzés nekem, ehhez viszont az kell, hogy hagyjam egy kicsit uralkodni és beengedjem, sőt meghívjam. Ez pedig azt eredményezi, hogy a nap végén nem úgy fekszem le, hogy keserű a kakaó, hanem úgy, hogy mekkora fejlődési lehetőséget kaptam az élettől.
Na, ez az, amit szeretnék most már véglegesen áthuzalozni magamban. Sokkal előrébb vagyok ezzel, mint 3 éve, amikor felismertem, hogy valami itt nem klappol, csak akkor még nem tudtam megfogni, hogy mi az, vagy ahol 6 hónapja voltam, amikor már úgy éreztem, hogy sikerült, de aztán kaptam még bőven gyakorlási lehetőséget, ahol elbuktam, a végleges elhatározás, és formálódás érdekében.
Miért szeretném ezt a hozzáállást zsigeri szintre fejleszteni? Mert sokkal könnyebb így élni, sokkal szabadabb. Nem húzom magam után a rozsdást horgonyt, amit ki tudja hány generációval ezelőtt dobtak le.
Szárnyalni szeretnék magamban, feltárni a lehetőségeket, fejlődni. Ja, és úszni, mint egy béka, mert az olyan viccesen cuki! Brekk 🐸
What's off with me? What's been bothering me for days? The full moon? I don't know, but my emotions feel terribly heavy. Supposedly, this time is perfect to let go of things that no longer serve us. I've been thinking about what I want to release, what I want to change. To do that, first, I've had to dig deep into my soul over the past few days. I've been digging and digging like a little mole, but nothing has become clearer — until tadaaaam, there was light!
What have I come to?
I'm bored with the negativity within myself. I'm not talking about wanting to see the person who yelled at me or hurt me as an extraordinary butterfly — no. It’s about not wanting to bathe my soul in this negativity anymore. I don't want this to be my evening bathwater — soaking in it, letting my skin absorb it fully, then going to sleep burnt out and exhausted because this day, this person, or whatever treated me unwell.
I want to understand these emotions as soon as possible, not days later because I didn't have time, but right then, when my body is flooded with anger or sadness, with the overwhelming feeling that this is all the crap I deserve.
I want to experience these feelings and live through them, then stop and reflect on why they are in me, why my body reacts this way, and how I can work on this — on myself, not on others or external events. I want to learn how I can explain these feelings to others (if I have to), and not with the power of a heavily in motion metal swing — because that can hit you in the face and knock you right over.
I want to allow myself to feel these things so I can let go of them, not ten years later, but immediately. To do that, I need to understand what this feeling gives me, but to grasp that, I must let it rule me a little; I have to invite it in. This should result in me not going to bed feeling bitter, but appreciating how much growth life has just offered me.
This is what I now wish to permanently embed within myself. I am much further along with this than I was three years ago, when I realised something wasn't quite right here. Still, I couldn't figure out what it was, or even six months ago, when I already thought I had succeeded, but then life gave me plenty of opportunities to practice and fail to thrive.
Why do I want to develop this attitude to a visceral level?
Because it’s far easier to live this way, much freer, I will no longer be burdened with the rusty anchor dropped by my ancestors, who knows how many generations ago. I want to soar within myself, explore possibilities, and grow.
Oh, and swim like a frog, because that’s so funny and cute! Brekk 🐸