22/04/2026
Ő csak egy pitypang volt.
Tudta, sosem lesz belőle születésnapi csokor, sosem lesz a szerelem hírnöke. Lesz nyár, amikor talán észre sem veszik.
Sokszor kapta a nevet, kutyatej virág. Ilyenkor apró szirmai csendben felnevettek úgy, hogy apró levélkéi is beleremegtek.
Volt, amikor kislányok koszorúja lehetett, ilyenkor halkan felsóhajtott, tudta, korai még az elmúlás, de boldog volt, hiszen végre észrevették.
És így nőtt évről évre, esőben és szárazságban, az út szélén, a járdák szegélyében, az udvaron, a réten.
Sokszor látta, ahogy gyönyörű asszonyok álomszép csokrokat kapnak, tele millió színű virággal.
A távolban a pipacsot csodálta, aki annyira szép volt, hogy az ember mindig csak
pillanatnyi létre ítélte.
A pici pitypang azonban sosem búsult.
Vékony szárával állta az észrevétlen világ minden viharát és akkor sem sírt, ha a cipők talpa megtaposta.
Tudta jól, hogy a szára olyan, mint egy halkan elmondott ima a világ zajos tengerében:
nem baj ha nem hallják, ha nem értik, mert neki dolga van. Milliónyi ígéretet és vigaszt tart majd hamarosan.
Így élt a kicsi virág, várva a nagy pillanatra, amikor végre önmaga lehet. Amikor a
sárga virágból milliónyi pihévé válhat és végre szállhat.
Ezt a percet várta vacogva a téli éjszakában, a tavaszi esők pillanatában, a perzselő nap
tüzében, mert tudta, ott abban a pillanatban senki nem lesz nála teljesebb.
Egész évben erről a pár napról álmodott csupán. Amikor kinyílhat belőle ezernyi kisvirág és szótlanul és csendben szállhat a szélben, hirdetve, hogy az élet szép és benne végre a világ is gyönyörű.
És miközben a fehér gondatlanságot felkapta a szél az ég felé, tudta, hogy abban a pillanatban észrevétlen áll meg most a gyorsan múló különös világ.
Látta, ahogy emberek küzdenek, nevetnek és szeretnek, ahogy könnyek hullanak, ahogy gyerekek játszanak és Ő tudta, hogy az ég felé szállva végre mindenkire áldást adhat.
Egyetlen virág, millió fehér pihével, észrevétlen tudja, azt, amit talán mindenkinek kellene. Hogy az élet szent és benne minden ember lehet jobb. Hogy megéri megszületni, benne
embernek maradni, hinni és hirdetni azt, ami igaz.
Akkor is, ha nehéz, ha néha cipőtalpak tapossák, ha észre sem veszik. És tudta jól, ez rendben van, hiszen ő semmi más, csak egy kutyatej virág. (Todorovits Rea)