05/05/2026
🔥A tanácstalanság a legjobb kiút, a káosz a legjobb teremtő!
Még akkor is így van ez, ha nem hiszed el elsőre. Az élet minduntalan arra próbálja felhívni a figyelmünket, hogy min lehetne változtatni egy adott élethelyzettel kapcsolatban. Persze azért ez nem mindig ilyen egyszerű, mert nem adják egyből oda az adott problémához tartozó megoldások könyvét! Sokkal inkább van arról szó, hogy mit akarok, tudok és fogok megérteni mindabból, ami körülöttem történik.
Elmerülni a saját problémáimban, megrekedéseimben és blokkjaimban egyfelől egy nagyon jó dolog, hiszen így könnyebben értelmezhetjük azt. Hosszabb időt eltölteni benne viszont nem tanácsos, hiszen akkor bele is süppedhetek egy-egy dologba és éppen ezért pont a kiutat nem találom majd meg. Sokszor érezheti azt bárki, hogy az élet gúzsba kötötte. Lelki és szellemi vívódásai pedig nem engedik lazábbra a gyeplőt és igencsak szorosan tartják azt.
Sokszor köt gúzsba minket az élet.
Ennek egyfelől nem csak oka, de jelentősége is van minden esetben. Az élet a barátunk! Még akkor is, ha sokszor azt érezzük, hogy egy olyan lóra tett fel minket, amely ész nélkül vágtat egy véletlenszerű irányba velünk. A dolgok mélyebb értelmezésébe tekintve azonban magunk is megláthatjuk, hogy a legtöbbször bosszús pillanatokként megélt életesemények valójában áldások.
A magunk egyszerű, de annál nagyszerűbb áldásai ezek. Amelyek egyszerre akarnak minket lerombolni, de ugyanakkor pedig az építésre buzdítanak! Amikor az élet az egyik kezével elvesz, akkor a másikkal adni fog. Nem tehetjük meg mi magunk sem, hogy az egyik oldalon elvesztett dolgaink helyett, nem nyújtjuk ki kezünket, hogy az élettől elfogadjuk azt, ami helyette kínál.
Mindannyian önmagunk lámpásai vagyunk! Ha saját fényünkön rendszeresen dolgozunk akkor az messzire ragyogja be minden léptünket és ad nekünk nem csak erőt, de kellő kitartást is a mindennapokhoz. Fényünk pedig embertársaink lelkét is megmelengeti és ad ezzel másoknak is erőt a továbblépéshez.
A tanácstalanság a legjobb kiút, a káosz a legjobb teremtő - így kezdtem ezt a gondolatmenetet. Az élet által "lerombolt" és sokszor a megsemmisített dolgaim nem azért válnak porrá és hamuvá, mert ártani akar nekünk valaki, hanem sokkal inkább azért, mert azok már nem szolgálnak úgy mint annak előtte. Az új megteremtésének pedig nem csak kulcsa, de alapfeltétele is az, hogy ami már nem szolgál többé azt hagyjam a múlttal tovább állni.
Ebből az élet által gondosan és apró lépésenként megalkotott káoszon belül aztán nekem kell majd az egyensúlyt megtalálnom. Az első alappilléreket magam teszem majd le az új alaphoz. Ahhoz pedig az eddigi élettapasztalatom és egyéb irányú megtapasztalásaim adják majd a bölcsességet és ezzel egy vélhetően erősebb és szentebb alapot. A továbblépésnek ugyanis elengedhetetlen velejárója, hogy a szilárdabb alap megépítése nem enged majd ingoványon járni többé.
Az életerőm és a lelki szellemi csatározásaim szintén építői és segítői is mindenkor a céljaimnak. Ha nem szorít még eléggé valami, ha nem értem mit akar az élet, ha nem akarok cselekedni és magamért tenni, akkor semmi nem fog változni. Cselekedni viszont nem csak szükséges, de ugyanakkor a legfontosabb is egy ilyen helyzetben. Ha az élet nevű játékra egy társasjátékként tekintesz és azt gondolod bármikor is, hogy maradhatsz a dobozban és nem kell benne részt venned, akkor nagyon is tévedsz. A hívó szó, a lélek hangja és a körülményeid mindig világosan és pontosan üzenik meg neked, hogy cselekedned kell. Én ezt úgy szoktam egyszerűen megfogalmazni, hogy: "Idő van!"
Ne féljünk cselekedni, ne hagyjuk, hogy az élet badarságai és az eddigi negatív megtapasztalásaid maguk alá gyűrjenek és azt hitessék el veled, hogy: "Nem vagy képes rá!"
Mindig van választásod és mindig dönthetsz szabadon! Én azt mondom, hogy képes vagy rá! Meg tudod csinálni! Nem kérdés számomra, hogy az erő megvan benned hozzá! Az irányt megmutatom szívesen, de cselekedned majd neked kell. Azt megmutatom, hogy merre nézz, de azt, hogy ott mit látsz meg az már a te feladatod. Az élet jóságai és gyönyörrel átitatott pillanatai nem vesztek el. Az élet nem t***e el azokat zsebre és rejt***e el előled. Bármikor visszakaphatod és élvezheted őket újra. A helyes útra lépve, önmagadat megtalálva és kellő gondossággal felépítve bármikor új irányt vehetsz.
Ne félj cselekedni! Bátor és erős vagy! Én hiszek benned és biztos vagyok abban, hogy sikerre vezeted majd a saját életfeladatodat. Akár velem, akár nélkülem, de a célban a szalagot bizony neked tartogatják. És ott nagy örömmel várják azt többen is, hogy végre megérkezz oda! Köztük én is!
Köszönöm, hogy végigolvastad! Ha tetszett oszd meg kérlek, hogy másokhoz is eljussanak gondolataim! ❤
Szép estét kívánok mindenkinek! ❤
Szeret***el: Krisztián
